Heves Megyei Hírlap, 2020. április (31. évfolyam, 78-101. szám)
2020-04-04 / 81. szám
2020. ÁPRILIS 4., SZOMBAT Marozsán Dzsenifernek formanyomtatvány kell a futáshoz Tréning a Rhone partján Marozsán Dzsenifer az utóbbi évtizedek leghíresebb magyar labdarúgója. Olimpiai (2016) és Európa-bajnok (2013), négyszeres BL- győztes. Válogatottbeli sikereit Németországgal érte el, melynek színeiben 98 alkalommal játszott, s négy éve a csapatkapitánya. A BL- diadalokat az 1. FFF Frankfurt és az Olympique Lyon együttesével aratta, ám 1992. április 18-án Budapesten született, futballcipőjén a magyar trikolórt hordja. Ch. Gáli András szerkesztőseg@mediaworks.hu - Hol vészeli át a koronavírusjárványt? - Lyonban, a lakóhelyemen. - Tud edzeni? - Igen, tudok, kialakítottam egy kis edzőtermet a teraszomon. Edzéstervet a klubomtól kapok, ahogy a többi játékostársam is. A Rhone partján szoktam futni mindennap, karbantartom a kondíciómat. - Milyen a napi rutin Franciaországban a járvány idején? - Nagyon komolyan veszik itt ezt a betegséget. Már harmadik hete kijárási tilalom van érvényben, amit most április 15-éig meghosszabbítottak. Csak vásárolni mehetünk ki a lakásunkból, meg sportolni, de csak egyénileg, azaz futni vagy sétálni. Ki kell nyomtatni az internetről egy formanyomtatványt, és be kell ikszelni rajta, hogy miért tartózkodunk az utcán. A papírt magunknál kell tartani, amikor elhagyjuk a lakást, ezzel igazoljuk, hogy mi okból mentünk ki. Ha valaki ezt nem tölti ki, vagy nem hordja magával, az illetőt komoly pénzbüntetéssel sújtják. - Történt eddig valamiféle fizetéscsökkentés a klubnál? - Nem tudok róla, de most, ebben a helyzetben ez nem is fontos. A lényeg, hogy sikerüljön a vírus terjedését megállítani vagy legalább lelassítani. - Hogy van a családja? - Napi kontaktusban vagyok a Németországban élő szüleimmel és a fivéremmel, a Magyarországon, a szabolcsi Bököny községben élő nagymamámmal pedig telefonon beszélgetek. Nagyon aggódok érte, remélem, egészségben átvészeli ezt a nehéz időszakot. Egyelőre mindenki jól van. - Milyenek a kilátások az idény folytatására? - Minden fronton nagy a bizonytalanság. Senki sem tudja, meddig leszünk kénytelenek otthon tartózkodni, azt sem tudjuk, mikor lesz újra meccs, mikor folytatódnak a küzdelmek. Nagyon hiányzik már a futball. Mindenki arra vár, mikor tér vissza az élet a rendes kerékvágásba. - A csapatából elkapta valaki a vírust? - Szerencsére nem, mindenkinek negatív volt a tesztje. Remélem, ez így is marad. A Lyon magyar származású klasszisa a teraszán kialakított egy kis edzőtermet Fotó: MW Bizonytalan a folytatás a BL-ben Marozsán Dzsenifer 2016 óta az Olympique Lyon játékosa, ott él a Rhone-parti nagyvárosban - itt játszottuk 2016. június 22-én az emlékezetes 3-3- at Portugáliával a legutóbbi Ebn. A női BL küzdelemsorozata értelemszerűen szünetel, a legjobb nyolcnál tartanak a csapatok. A címvédő Lyon ellenfele a negyeddöntőben a Bayern München lett volna, de a március 25-ei lyoni, illetve az április 1-jei müncheni meccset meghatározatlan időre elnapolták, miként a májusi bécsi döntőt is. Alig okozott nagyobb fennakadásokat a száz évvel ezelőtti járvány A spanyolnátha idején volt futball LABDARÚGÁS A jelenlegi koronavírus-járványt sokan hasonlítják a legutóbbi igazán nagy világjárványhoz, az 1918 márciusától 1920 tavaszáig három hullámban pusztító spanyolnátha-pusztításhoz, amely az első világháborúban legyengült, kiszolgáltatott immunrendszerű emberek körében több tízmillió halálesetet okozott. Azt gondolnánk, a sportéletben akkor is a mostanihoz hasonló korlátozásokra került sor - ám korántsem. Annak ellenére sem, hogy a koronavírussal szemben a spanyolnátha nem az időseket, hanem a húsz és negyvenöt év közöttieket veszélyeztette elsősorban. A magyarországi futballéletet lényegében nem akasztotta meg a világjárvány, a hatósági rendelkezéseknek megfelelően csupán 1918. október 21. és november 4. között szünetelt a bajnokság, a válogatottnak pedig az Ausztria elleni, november 3-ára kiírt mérkőzését halasztották el csupán. A nagy európai futballnemzetek körében azért nem okozott fennakadást az 1918 őszén tetőző járvány, mert országos - vagy legalábbis a regionális ligák győztesei részvételével zajló rájátszásos bajnokságot az 1918-1919-es idényben Angliában, Olaszországban, Spanyolországban és Németországban sem rendeztek. Regionális bajnokságok zajlottak, de például Angliában az egyetlen központi utasítás a meccsek előtti kézfogás tiltása volt, és szórványosan fordult elő, hogy zárt kapussá tettek egy-egy meccset, de a sportesemények kötelező szüneteltetése még témajavaslatként sem került a brit parlament elé. Az európai futballban a legnagyobb fennakadásokat Svájcban okozta a járvány, mert a semleges ország nem vett részt a világháborúban, így a világégés éveiben is folyamatosan zajlott a bajnokság, de 1918 őszén hosszú hetekre fel kellett függeszteni. Csak nagy nehezen sikerült a következő év tavaszán úgy pótolni az elmaradt találkozókat, hogy befejezettnek lehessen nyilvánítani a bajnokságot, néhány csapat így sem játszotta le minden mérkőzését. A formálódó futballnagyhatalom Brazíliát érintette még valamelyest érzékenyen a járvány. Rio de Janeiróban olyan sok áldozat volt, hogy az utcákon és a sikátorokban hetekig feküdtek a temetetlen holttestek. Ezt a posztapokaliptikus tájat énekli meg Laura Spinney a Fakó lovas: hogyan változtatta meg a világot 1918-ban a spanyolnátha című könyvében, és ő magyarázatot is ad arra, hogy mindezek dacára miért csak néhány hétig rendezték nézők nélkül a brazíliai meccseket. Spinney eszmefuttatása szerint a spanyolnáthajárvány nemhogy gátolta a futballéletet, valóságos lökést adott a sportág fejlődésének, mert mind több tudós kezdte hangoztatni, hogy a betegség legjobb ellenszere a mozgás a szabad levegőn, márpedig az Brazíliában már akkor is elsősorban a futball volt. Spanyolországban is volt hasonlóan pozitív hozadéka a járványnak: XIII. Alfonz királyban - aki szintén megbetegedett - éppen a nagy bajt leküzdve lángolt fel a futball iránti szenvedély, és akkor határozott arról, hogy a királyi család „kösse magához” és virágoztassa fel az egyik madridi klubcsapatot. A járvány elmúltával így adományozta 1920-ban a „királyi” jelzőt a Madrid Football Clubnak, amelyet azóta Real Madrid néven ismerünk. Bodnár Zalán/Nemzeti Sport Magyarország-Svájc válogatott mérkőzés 1918-ban Fotók: MW Csurig telt a Hungária úti pálya a Svájc elleni meccsen Valóságos amputáció, kulcsszóvá vált a költségkímélés A spanyolnáthával ellentétben a nagy gazdasági világválság (1929-1933) óriási változásokat hozott a sportéletben, a jelenlegi krízist valószínűleg követő recesszió után is más lesz a sportvilág, mint amilyennek a koronavírus előtt megismertük. A múlt századi válság mindenekelőtt a sportolók bércsökkentéséhez - amit a baseball-legenda Babe Ruth sarkosan valóságos amputációnak nevezett rövidebb ideig érvényes szerződésekhez vezetett a kieső jegybevételek miatt. A kluboknál és a szövetségeknél kulcsszóvá vált a költségkímélés. Ezért az 1930-as, Uruguayban rendezett futballvilágbajnokság és az 1932-es Los Angeles-i olimpia mezőnye sem lehetett teljes, kevés európai ország tudta finanszírozni a tengerentúli utazást. Pozitívumokat is hozott azonban a válság: a kevesebb helyszíni néző miatt nagy nyertessé vált a rádió, költségkímélés céljával találták ki az olimpiai falu intézményét, fellendült a szabadidősport, Amerikában pedig a legnagyobb sztárok egybegyűjtésére kiötlötték a máig nagy népszerűségnek örvendő All Stars-mérkőzéseket. MG SPORT 15 JEGYZET Sport, ember Pajor-Gyulai László jegyzet@mediaworks.hu Mindig is megmosolyogtat, amikor egy klubvezető a klubhűséget kéri számon a sportolóján. Nem a gyereken, hanem a felnőttön, akit éppen ő szerződtetett, ő csábított el máshonnan, tudván tudva, hogy a profizmus világában a pénz beszél, nem holmi érzelmek. A klub iránti hűség a szurkolóké, akik zömmel családi hagyományként beleszületnek egy közösségbe, amely él-hal a szeretett csapatért, és kitart mellette jóban és rosszban is. Mármint ideális esetben és fejlett futballkultúrájú országokban. A futballista - de beszélhetünk kézilabdázóról, kosárlabdázóról és még sok sportág képviselőjéről, az egyszerűség kedvéért maradjunk a futballnál - a klubhoz nem hű, hanem elkötelezett: amíg oda köti a szerződése, mindent megtesz, tudása javát nyújtja a sikeréért, lényegében azért, hogy a klub prosperáljon, a szurkolói pedig boldogok legyenek. Ő pedig persze felveszi az ezért járó, nem kis pénzt. •Ez azonban az alapeset, természetesen akadnak kivételek, akik pályafutásukat egy-két klubnál töltik el, ám a kettő nem zárja ki egymást, ehhez ugyanis az is kell, hogy azon az egy-két helyen a teljesítményéhez méltóan meg is fizessék. Mindez roppant rideg, hangzik, szerencsére a sport, a futball a természete okán mindezt képes megtölteni rengeteg érzelemmel. A pályán ennek számtalan jelét láthatjuk, elég csak a nagy csaták győzteseinek és a veszteseinek az arcát nézni: abban a pillanatban egész biztosan nem a bankszámlájukon jár az eszük. A legszűkebb elitben a minél magasabb fizetés pedig már nem is az összegről, hanem a presztízsről szól: a jövedelem rangsorol, előkelő helyet tükröz a világ legjobbjai között. Éppen ezért érdemel kalapemelést manapság az, amikor a játékosok a válság idején belemennek a bérek megcsappantásába. Ez nem klubhűség, hanem lojalitás a klub és valahol a sportág iránt. Ezért jó olvasni például azt, hogy a Barcelona futballistái azzal a feltétellel mentek bele a hetvenszázalékos csökkentésbe, hogy a klub alkalmazottjainak a fizetése érintetlen marad. A jelenleg a Boca Juniorsban játszó Carlos Tévez pedig kimondta, hogy ő és társai akár hosszú ideig vidáman megélnek frissen érkezett pénz nélkül, ő azokért aggódik, akik reggel hatkor kelnek, este térnek haza, és éppen csak kijönnek a hónap végén a bérükből. A legjobb az, hogy ezek nem elszigetelt példák, nagyon sok dúsgazdag sztár mutatja meg, nemcsak a pályán, hanem a hétköznapi életben is képes nagyszerűt nyújtani. Ám alapos a gyanú, hogy a kettő gyakran nagyon is összefügg.