Heves Vármegye Hivatalos Lapja, 1915 (40. évfolyam, 1-53. szám)

1915-09-16 / 38. szám

XL. ÉVFOLYAM. EGER, 1915. SZEPTEMBER HÓ 16. MEGJELENIK RENDSZERINT MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. * ELŐFIZETÉSI ÁRA EGÉSZ ÉVRE 16 KÉMIA. 38. SZÁM. jpM lEVES VÁRMEGYE KÖZÖNSÉGE és TISZTIKARA bánatos szívvel s gyászos büszkeséggel yr|ÉÉ^­ tudatja, hogy hazánk nagyságáért s népünk boldogságáért vívott győzelmes harcaink SáMKÍRS nagy áldozatot követeltek tőlünk. Dr MARTINOVICH LÁSZLÓ szolgabíránk, kit tisztikarunk Benjáminjaként mindannyian dédelgető szeretettel öveztünk s ki mint a cs. és kir. 65. gyalogezred tartalékos hadnagya, készségesen követte kirá­lyának hadbahivó szavát, folyó év augusztus hó 27-én, elszánt rohamra vezetve századát,­­ hősi halált halt. Szép daliánkat, diadalmas, vérzőszívű bajtársai a Dnyeszter partján, a kosmiersini harc­­mezőn hantolták el katonai dísszel. A mi kegyeletünket és bánatunkat gyászbavont székházunk hirdeti, lelke üdveért pedig folyó hó 13-án d. e. 9 órakor az egri szent Ferenc-rendiek templomá­ban szent mise-áldozatot mutatunk be. Családja siratja benne a megtestesült gyöngédséget, a rajongó szeretetet, mi a ragaszko­dás és megbecsülés példányképét, — e vármegye minden polgára pedig gyászolhatja a köteles­ség, a szolgálatkészség, a fáradhatatlan munkásság megszemélyesítőjét, kit képzettsége, szárnyaló szelleme, fajszeretete és modern gondolkodása nem a kora halálra, de fényes pályafutásra mu­tattak kiszemeltnek. A sors másként végzett! Csak egy szent, egy nagy célhoz illik ilyen veszteség! Emléked azonban nem szállhatott el kristályos, tündöklő lelkeddel,­­ bezártuk azt szivünk közepébe s beírtuk vármegyénk történetének évkönyvébe, mely dicsőít Téged az idők végtelenéig s szerez megnyugvást nekünk, szeretteidnek. Eger, 1915. szeptember hó. Áldásunk kísérjen s szellemed őrködjék bajtársaid fölött! ------— ♦ M

Next