Heves Vármegye Hivatalos Lapja, 1919 (44. évfolyam, 1-37. szám)
1919-10-23 / 32. szám
134 Hevesvármelye hivatalos lapja. 12106/ a. 1919. — Másolatban a főszolgabirák és polgármestereknek kihirdetés végett kiadom s a megyei hivatalos lapban közzéteszem. Eger, 1919. október 15. Isaák Óvina, alispán. A menekült tisztviselők lakásának és ellátásának előzetes biztosítása. Működésükben akadályozott községi, városi és vármegyei alkalmazottak kormánybiztosa. 3851/1919. K. B. szám. A működésükben akadályozott közigazgatási alkalmazottak kormánybiztosságától menekült tisztviselők igénylése esetén az igénylő hatóságok többnyire elmulasztják annak bejelentését, vajjon családos, vagy nőtlen tisztviselő részére áll-e lakás rendelkezésre és hogy ellátása biztosítottnak tekinthető-e? A kirendelt tisztviselők ugyanis beosztási helyükről sok esetben olyan tartalmú hatósági bizonyítványokkal térnek vissza, mely szerint beosztási helyükről lakás, sőt sokszor ellátás hiányában kénytelenek Budapestre visszatérni. Eltekintve már most attól, hogy a beosztási helyét ilykép elfoglalni képtelen tisztviselőnek felesleges kiadása származhat és a kormánybiztosi kirendeléssel nem nyer szolgálatot a helyi közigazgatási szükséglet sem, a beosztási helyét elfoglaló tisztviselő a jelenlegi viszonyok között az utazás viszontagságait is indokolatlanul elszenvedni kénytelen. Ennélfogva tehát anyagi felelősség terhe mellett utasítom az igénylő hatóságokat, hogy az igénylés-kérésnél minden egyes esetben megjelöljék, hogy a kirendelendő tisztviselőnek lakás és megfelelő élelmezés áll-e rendelkezésre? Budapest, 1919. évi szeptember 25-én. Batta Mihály s. k., miniszteri o.tanácsos. 12039/a. 1919. Ezen rendeletet tudomásul vétel és miheztartás végett az elsőfokú hatóságokkal közlöm. Eger, 1919. október 9. Isaák Gyula, alispán. 1919. október 23. A rozsnak és rozs-lisztnek rendeletileg megállapított ára között mutatkozó eltérés. Magyar közélelmezési minisztérium. — 78750/1919. IV. o. szám. — Valamennyi törvényhatóság első tisztviselőjének. — Egyes törvényhatóságok felterjesztéséből azt látom, hogy a rozsnak és rozslisztnek rendeletileg megállapított ára között mutatkozó eltérés bizonytalanságot támaszt abban a tekintetben, hogy a rozs ára (átvételi, szállítási, őrlési stb. költségei) és a rozsliszt maximális ára közti különbözetet ki viselje, abban az esetben, amidőn a törvényhatóság az ellátatlanok szükségletére gabonát saját számlájára őrölteti. Felhívom a törvényhatóság első tisztviselőinek figyelmét azon körülményre, hogy a törvényhatóságok által vásárolt gabona az ellátatlanoknak tulajdonképen természetben volna kiszolgáltatandó és hogy a malomvállalatok a Haditermény Részvénytársaság részére végzett őrlés (darálás stb.) kivételével, kizárólag csak vámőrlést végezhetnek. Az uralkodó fűtőanyag-hiány folytán a vámőrlés körül észlelhető zavarokra való tekintettel azonban nem zárkózom el attól, hogy a törvényhatóságok ellátatlanjai szükségletének fedezésére szolgáló gabonakészleteknek a törvényhatóságok által eszközlendő feldolgozásával megengedjem, amivel szemben azonban súlyt helyezek arra, hogy a vámőrlésre vonatkozó rendeletek intézkedései betartassanak. Amennyiben tehát a törvényhatóság az ellátatlanok ellátására szolgáló gabona feldolgozásáról maga gondoskodik és az ellátatlanok fejadagjait lisztben szolgáltatja ki, tartozik egyrészt a vámőrlésre vonatkozó rendeleteknek is eleget tenni, másrészt pedig a kiszolgáltatott őrleményt az érdekelt felekkel olykép elszámolni, mintha azoknak a gabonát természetben szolgáltatná ki. A törvényhatóság tehát egyrészt a gabona maximális árából köteles levonásba hozni azt az 5%-ot, melyet a vámmalom birtokosa, vagy bérlője az őrlésre bevitt gabona minden egyes métermázsája után az őröltető félnek készpénzben kifizetni tartozik , viszont ennek ellenében annyi lisztet köteles a jogosultnak kiszolgáltatni, mely a 15 °/o vám levonása után a kiőrlési aránynak meg