Hevesvármegyei Hirlap, 1898. január-június (6. évfolyam, 5-76. szám)

1898-01-28 / 11. szám

Eger, 1898. január 28, péntek, 11. pám. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ LAP ELŐFIZETÉST DÍJ : Vidékre postán vagy helyben házhoz küldve. Egy évre ______ __ __ __ 6 frt — kr­ Fél évre ............ ..................... 3 „ — „ Negyed évre ............................. 1 „ 50 „ Megjelenik minden szerdán, pénteken és vasárnap. Egyes szám ára 5 krajczár. Hatodik évfolyam. Szerkesztőség és kiadóhivatal, hová a lap szellemi részét illető közlegé­nyek, valamint az előfizetési dijak és hirde­tések küldendők . Egri nyomda-részv.-társaság. Kéziratokat nem adunk vissza. Ea8a zivitás. A legutóbb megnyílt képviselőházi ülésszak tárgyalás alá vette a költség­­vetést, már t. i. az ideit. Nálunk ugyanis az a divat, hogy akkor csinálják a költ­ség-előirányzatot, a­mikor a pénzt már régen el is költötték. Nagy jóakarat kell ahhoz, hogy „tárgyalásinak nevezzük azt a peri­odikus ledarálást, a­melyet az előadó és egy-két kormánypárti képviselő az úgynevezett imádkozó malmok mód­jára elzakatol. Az ellenzék meglehetősen távol tartja magát a vitától. Csak olykor-oly­kor szól a tanácskozásba egy-egy párt nevében egyik-másik tag. Hihetőleg csak azért, hogy az ülés ne legyen oly egyhangú. Az ellenzék nagy része pihen. Egyik szónokával kijelented, hogy nem fog részt venni a vitában, mert olyan kormán­nyal és olyan párttal mint a mai, nem érdemes szóba á­ll­a­n­i. Ez kijelentésnek, illetőleg bóknak lehet elég jó. Nem valami udvarias, ha­nem azért örül a kormánypárt, hogy így hízelegnek neki. Úgy érzi magát, mint a töpörödött anyóka, a­ki megme­nekül a haláltól, mert — a vad embe­rek szerint — nem jó falat, nem érde­mes megenni. És így boldogok mindketten. A kormánypárt azért, hogy nem eszik meg; az ellenzék pedig, mivel nem rontja el a gyomrát. Nem helyes dolog pedig hallgatni, midőn az ország vagyonáról van szó. Mikor úgyis görnyedünk az adók sú­lya alatt, igen helyes volna, ha az el­lenzék hallatná tiltakozó szavát azok­nál a tételeknél, melyek tíz-húsz millió­val rövidítenek meg bennünket. Nem le­het szabad kezet engedni az ilyesmiben senkinek, még a kormánynak sem. A passzivitással ugyan ezért nem érünk. Kevés olyan esetet mutatott még fel a história, a­mikor a passzivitásnak eredménye lett volna. Talán a Bach- és Schmerling-kor­­szak lebeg az ellenzéki pártok szeme előtt? Talán arra számítanak, hogy most is czélhez vezet az az eszköz, a­mely akkor jónak bizonyult? — Igen ám, de miért vált be akkor a passzivi­tás? Hát mert pro primo: egy évtizedig tartott, a­mely alatt csak rendeletekkel kormányozták árva hazánkat, pro se­­cundo, különösen azért, mert baj volt odakünn és szükség volt reánk. Föltehetjük, hogy ha ez a félig­­meddig kijelentett nem-bánom állapot sokáig tartana, Bánffy is tudna rendele­tekkel kormányozni. Talán még magyar hazafiasság több is volna a mi minisz­terelnökünkben, mint volt Schmerling és­ Bach urakban. De bökkenő is van. Ha azt tapasz­talnák, hogy milyen csendes a t. Ház,­­ hazakü­ldenék. Minek üljön együtt, mikor az ellenzék hallgat, a kormány­párt meg csak azt beszéli, a­mit a hely­tár . . ., bocsánat Bánffy úr úgy is tet­teivel mond el. Azután igen-igen nagy kérdés, hogy vajjon akadna-e olyan külső konfliktus, mint a­minő a kiegyezés előtt akadt? Hát a „húsvéti czikk“ megírását ki vállalná el? Mind oly dolgok ezek, a­melyeket nagyon meg kell gondolnia az ellenzék­nek, mielőtt a passzivitás kétélű fegyve­réhez nyúlna. Nem lehet ugyanis magatartását másra magyarázni. Nem merjük feltéte­lezni, hogy az az ellenzék, a­mely an­­­nyit fáradt és oly kitartással küzdött érdekünkben, annyiszor segítette dia­dalra a Magyarország hasznát czélzó törekvéseket,­­ hogy az az ellenzék elernyedt volna a harczban, hogy kifá­radt volna. De bármint legyen is, az ellenzék­nek nem szabad pihenni! Ha passzivi­tást akart volna, attól őrizkedjék; — nyerjen új erőt az ország közvélemé­nyétől, az igazságtól és jogtól, melyet mindenki sikerrel védelmezett és remél­jük — védelmezni fog ezután is. x. POLITIKAI SZEMLE. Belföld. A képviselőház kedden kezdette meg az idei költségvetés tárgyalását s szerdán már be is fejezte az általános vitát. A javaslatot Hegedűs Sándor előadó is- Párbaj-Codex. Clair Vilmos könyvéről. Azok, a­kik eddig Magyarországon a pár­bajjal s általánosan a lovagias ügyekben irányt­adó szabályokkal, fontos elvekkel közelebbről foglalkoztak, sajnálattal tapasztalhatták, hogy bizony a magyar könyvpiaczon olyan könyv, a­mely az egyes esetekre kiterjeszkedőleg szakszó­­szerűen kodifikálja a lovagias ügyek elintézésé­nek s ezzel szorosan összefüggőig a párbajnak irányt adó szabályait — nem jelent meg. A Chap­­pon és Bolgár könyvei hasznos és megbízható munkák a maguk nemében, de sem nem oly bővek, sem nem oly általánosságban mindenre kiterjeszkedők, mint Clair Vilmosnak, a jeles Írónak és a budapesti társaságban évek óta elis­mert párbajtekintélynek Párbaj-Codex czímü munkája, a­melynek alig néhány hónap alatt már a harmadik kiadása forog közkézen. Olyan irodalmi és társadalmi siker ez, a­milyen­nel más könyv Magyarországon aligha dicseked­hetik. Clair Vilmos könyvét első­sorban kiválóan jellemzi békés tendenciája. Minden ügy­ben, a­hol a lovagias elvek sérelme nélkül, a bé­kés elintézés lehetséges, a Párbaj-Codex ezt választja, nem állva a fegyveres elégtételadás el­kerülhetetlenségének rideg álláspontjára. Ezért hasznos munka, a társadalom szempontjából, a Clair könyve. Eddig bizonytalanság uralkodott igen sok esetben.A segédek legjobb akaratuk mellett sem tudtak eligazodni egy-egy komplikál­tabb ügyben a párbaj előkészítésénél; ha azután ez végre-valahára nehezen sikerült is, eltérő né­zetek, különböző felfogások uralkodtak , a párba­jozás módja, a felek felállítása, a segédek hatás­köre, jogai és kötelességei tekintetében. Főérdeme a békés tendencia mellett az új Párbaj-Codex­nek, hogy e bizonytalanságokat eloszlatja, s ahol a kodifikálandó anyag a paragrafusok szűk és inkább általánosságokra, mint egyes esetekre ki­terjeszkedő korlátai közé nem fért, ott világos szakavatottságról, nagy élettapasztalatról és főleg becsületbeli ügyekben nyilatkozó férfias érzésről tanúskodó magyarázó jegyzetek kísérik a szöveget. Becses részei ezek az egyes komplikált esetekre vonatkozó glos­szák a párbaj-codexnek. Telve vannak szubtilis, finom megkülönbözteté­sekkel, érthető, logikus, világos utasításokkal. A külső formaságokra is részletesen kiter­jed a szerző figyelme. Hiszen mily sokszor törté­nik, hogy a legkisebb formalitás is döntő fontos­sággal bír, akár a társadalom, akár a törvény előtt. Figyelme kiterjed a formaságokra, de nem helyezi azokat előtérbe, hanem mindenütt hang­súlyozza és főhelyre állítja azokat a lovagias el­veket, a­melyek az egymással szemben álló fe­leknek kell, hogy a becsületbeli ügyekben irányt szabjanak. A gyakorlati életben, különösen azoknál, a­kiket szűkebb körű törvényeik egyenesen utal­nak arra, hogy minden rajtuk esett sértésért lo­vagias után kérjenek elégtételt, valósággal nél­külözhetetlen munka lesz ez a Párbaj-Codex. Hányszor akadtak fenn a tárgyaló segédek például a párbajképesség fogalmának meghatáro­zásán? Clair Vilmos a párbajképesség megítélé­sében a társadalom elfogadott szabályait teszi irányadókká. „Nem szabad engedni — írja — hogy éretlen gyermekek megvívjanak, de viszont azt sem lehet kimondani, hogy csak bizonyos életkor, vagy érettségi bizonyítvány jogosít a lo­vagias társadalomba való belépésre." A párbaj­­képesség kritériumául a sértések mérlegelésére és megítélésére megfelelő férfias érettséget kívánja meg attól, a­ki a becsülettel összeférhe­tetlen cselekmény miatt bírói vagy becsületbírói ítélettel megbélyegezve nincsen. Ez csak egy példája a finom megkülönböz­tetésnek, a törvényhozói körültekintésnek és ta­pintatosságnak, a­mel­lyel a szerző a paragrafu­sok szerkesztésénél eljárt. Szigorúan megállapítja a sértés fogalmát is. Minden szó, írás, rajz, szándékos mozdulat, vagy ütés, a­mely a társadalmi életben egymás iránt kötelező gyöngédséget, az önérzetet vagy a be­csületet támadja, sértést képez. (II. 8. §.) A sértés ezerféle árnyalatai, fokozatai közül három főcsoportot választ ki: 1. az egyszerű­­ sér­tést, 2. a gyalázást, 3. a tettleges bántalmazást. Érdekes megjegyzése az, hogy lovagias óra­ bár általában nem vetemedik tettlegességre. Ki­ mondja azt is, hogy egy és ugyanazon sér­­tésért csak egy elégtételt lehet kö_

Next