Hevesvármegyei Hirlap, 1898. január-június (6. évfolyam, 5-76. szám)
1898-01-28 / 11. szám
Eger, 1898. január 28, péntek, 11. pám. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ LAP ELŐFIZETÉST DÍJ : Vidékre postán vagy helyben házhoz küldve. Egy évre ______ __ __ __ 6 frt — kr Fél évre ............ ..................... 3 „ — „ Negyed évre ............................. 1 „ 50 „ Megjelenik minden szerdán, pénteken és vasárnap. Egyes szám ára 5 krajczár. Hatodik évfolyam. Szerkesztőség és kiadóhivatal, hová a lap szellemi részét illető közlegények, valamint az előfizetési dijak és hirdetések küldendők . Egri nyomda-részv.-társaság. Kéziratokat nem adunk vissza. Ea8a zivitás. A legutóbb megnyílt képviselőházi ülésszak tárgyalás alá vette a költségvetést, már t. i. az ideit. Nálunk ugyanis az a divat, hogy akkor csinálják a költség-előirányzatot, amikor a pénzt már régen el is költötték. Nagy jóakarat kell ahhoz, hogy „tárgyalásinak nevezzük azt a periodikus ledarálást, amelyet az előadó és egy-két kormánypárti képviselő az úgynevezett imádkozó malmok módjára elzakatol. Az ellenzék meglehetősen távol tartja magát a vitától. Csak olykor-olykor szól a tanácskozásba egy-egy párt nevében egyik-másik tag. Hihetőleg csak azért, hogy az ülés ne legyen oly egyhangú. Az ellenzék nagy része pihen. Egyik szónokával kijelented, hogy nem fog részt venni a vitában, mert olyan kormánnyal és olyan párttal mint a mai, nem érdemes szóba állani. Ez kijelentésnek, illetőleg bóknak lehet elég jó. Nem valami udvarias, hanem azért örül a kormánypárt, hogy így hízelegnek neki. Úgy érzi magát, mint a töpörödött anyóka, aki megmenekül a haláltól, mert — a vad emberek szerint — nem jó falat, nem érdemes megenni. És így boldogok mindketten. A kormánypárt azért, hogy nem eszik meg; az ellenzék pedig, mivel nem rontja el a gyomrát. Nem helyes dolog pedig hallgatni, midőn az ország vagyonáról van szó. Mikor úgyis görnyedünk az adók súlya alatt, igen helyes volna, ha az ellenzék hallatná tiltakozó szavát azoknál a tételeknél, melyek tíz-húsz millióval rövidítenek meg bennünket. Nem lehet szabad kezet engedni az ilyesmiben senkinek, még a kormánynak sem. A passzivitással ugyan ezért nem érünk. Kevés olyan esetet mutatott még fel a história, amikor a passzivitásnak eredménye lett volna. Talán a Bach- és Schmerling-korszak lebeg az ellenzéki pártok szeme előtt? Talán arra számítanak, hogy most is czélhez vezet az az eszköz, amely akkor jónak bizonyult? — Igen ám, de miért vált be akkor a passzivitás? Hát mert pro primo: egy évtizedig tartott, amely alatt csak rendeletekkel kormányozták árva hazánkat, pro secundo, különösen azért, mert baj volt odakünn és szükség volt reánk. Föltehetjük, hogy ha ez a féligmeddig kijelentett nem-bánom állapot sokáig tartana, Bánffy is tudna rendeletekkel kormányozni. Talán még magyar hazafiasság több is volna a mi miniszterelnökünkben, mint volt Schmerling és Bach urakban. De bökkenő is van. Ha azt tapasztalnák, hogy milyen csendes a t. Ház, hazaküldenék. Minek üljön együtt, mikor az ellenzék hallgat, a kormánypárt meg csak azt beszéli, amit a helytár . . ., bocsánat Bánffy úr úgy is tetteivel mond el. Azután igen-igen nagy kérdés, hogy vajjon akadna-e olyan külső konfliktus, mint aminő a kiegyezés előtt akadt? Hát a „húsvéti czikk“ megírását ki vállalná el? Mind oly dolgok ezek, amelyeket nagyon meg kell gondolnia az ellenzéknek, mielőtt a passzivitás kétélű fegyveréhez nyúlna. Nem lehet ugyanis magatartását másra magyarázni. Nem merjük feltételezni, hogy az az ellenzék, amely annyit fáradt és oly kitartással küzdött érdekünkben, annyiszor segítette diadalra a Magyarország hasznát czélzó törekvéseket, hogy az az ellenzék elernyedt volna a harczban, hogy kifáradt volna. De bármint legyen is, az ellenzéknek nem szabad pihenni! Ha passzivitást akart volna, attól őrizkedjék; — nyerjen új erőt az ország közvéleményétől, az igazságtól és jogtól, melyet mindenki sikerrel védelmezett és reméljük — védelmezni fog ezután is. x. POLITIKAI SZEMLE. Belföld. A képviselőház kedden kezdette meg az idei költségvetés tárgyalását s szerdán már be is fejezte az általános vitát. A javaslatot Hegedűs Sándor előadó is- Párbaj-Codex. Clair Vilmos könyvéről. Azok, akik eddig Magyarországon a párbajjal s általánosan a lovagias ügyekben iránytadó szabályokkal, fontos elvekkel közelebbről foglalkoztak, sajnálattal tapasztalhatták, hogy bizony a magyar könyvpiaczon olyan könyv, amely az egyes esetekre kiterjeszkedőleg szakszószerűen kodifikálja a lovagias ügyek elintézésének s ezzel szorosan összefüggőig a párbajnak irányt adó szabályait — nem jelent meg. A Chappon és Bolgár könyvei hasznos és megbízható munkák a maguk nemében, de sem nem oly bővek, sem nem oly általánosságban mindenre kiterjeszkedők, mint Clair Vilmosnak, a jeles Írónak és a budapesti társaságban évek óta elismert párbajtekintélynek Párbaj-Codex czímü munkája, amelynek alig néhány hónap alatt már a harmadik kiadása forog közkézen. Olyan irodalmi és társadalmi siker ez, amilyennel más könyv Magyarországon aligha dicsekedhetik. Clair Vilmos könyvét elsősorban kiválóan jellemzi békés tendenciája. Minden ügyben, ahol a lovagias elvek sérelme nélkül, a békés elintézés lehetséges, a Párbaj-Codex ezt választja, nem állva a fegyveres elégtételadás elkerülhetetlenségének rideg álláspontjára. Ezért hasznos munka, a társadalom szempontjából, a Clair könyve. Eddig bizonytalanság uralkodott igen sok esetben.A segédek legjobb akaratuk mellett sem tudtak eligazodni egy-egy komplikáltabb ügyben a párbaj előkészítésénél; ha azután ez végre-valahára nehezen sikerült is, eltérő nézetek, különböző felfogások uralkodtak , a párbajozás módja, a felek felállítása, a segédek hatásköre, jogai és kötelességei tekintetében. Főérdeme a békés tendencia mellett az új Párbaj-Codexnek, hogy e bizonytalanságokat eloszlatja, s ahol a kodifikálandó anyag a paragrafusok szűk és inkább általánosságokra, mint egyes esetekre kiterjeszkedő korlátai közé nem fért, ott világos szakavatottságról, nagy élettapasztalatról és főleg becsületbeli ügyekben nyilatkozó férfias érzésről tanúskodó magyarázó jegyzetek kísérik a szöveget. Becses részei ezek az egyes komplikált esetekre vonatkozó glosszák a párbaj-codexnek. Telve vannak szubtilis, finom megkülönböztetésekkel, érthető, logikus, világos utasításokkal. A külső formaságokra is részletesen kiterjed a szerző figyelme. Hiszen mily sokszor történik, hogy a legkisebb formalitás is döntő fontossággal bír, akár a társadalom, akár a törvény előtt. Figyelme kiterjed a formaságokra, de nem helyezi azokat előtérbe, hanem mindenütt hangsúlyozza és főhelyre állítja azokat a lovagias elveket, amelyek az egymással szemben álló feleknek kell, hogy a becsületbeli ügyekben irányt szabjanak. A gyakorlati életben, különösen azoknál, akiket szűkebb körű törvényeik egyenesen utalnak arra, hogy minden rajtuk esett sértésért lovagias után kérjenek elégtételt, valósággal nélkülözhetetlen munka lesz ez a Párbaj-Codex. Hányszor akadtak fenn a tárgyaló segédek például a párbajképesség fogalmának meghatározásán? Clair Vilmos a párbajképesség megítélésében a társadalom elfogadott szabályait teszi irányadókká. „Nem szabad engedni — írja — hogy éretlen gyermekek megvívjanak, de viszont azt sem lehet kimondani, hogy csak bizonyos életkor, vagy érettségi bizonyítvány jogosít a lovagias társadalomba való belépésre." A párbajképesség kritériumául a sértések mérlegelésére és megítélésére megfelelő férfias érettséget kívánja meg attól, aki a becsülettel összeférhetetlen cselekmény miatt bírói vagy becsületbírói ítélettel megbélyegezve nincsen. Ez csak egy példája a finom megkülönböztetésnek, a törvényhozói körültekintésnek és tapintatosságnak, amellyel a szerző a paragrafusok szerkesztésénél eljárt. Szigorúan megállapítja a sértés fogalmát is. Minden szó, írás, rajz, szándékos mozdulat, vagy ütés, amely a társadalmi életben egymás iránt kötelező gyöngédséget, az önérzetet vagy a becsületet támadja, sértést képez. (II. 8. §.) A sértés ezerféle árnyalatai, fokozatai közül három főcsoportot választ ki: 1. az egyszerű sértést, 2. a gyalázást, 3. a tettleges bántalmazást. Érdekes megjegyzése az, hogy lovagias óra bár általában nem vetemedik tettlegességre. Ki mondja azt is, hogy egy és ugyanazon sértésért csak egy elégtételt lehet kö_