Hevesvármegyei Hirlap, 1907. január-június (15. évfolyam, 1-52. szám)

1907-04-18 / 31. szám

1907. április 18. ________HEVES VÁRMEGYEI HÍRLAP_____ * Szinielőadás az egri Klubban. Az „Egri Klub“ e hó 20 án, szombaton szinielőadást rendez. Színre kerül Bisson vigjátéka: „Az államtitkár ur.“ Az előadást tánc követi. Kezdete este 8 órakor. * Talált ékszer. Hétfőn, e hó 15-én a szín­házban egy aranykarperecet találtak, melynek tulajdonosa eddig még nem jelentkezett. A meg­találó ez után értesíti az ékszer jogos tulajdono­sát, hogy Deák Mihály rendőrfelügyelőhöz for­duljon az elveszett karperec miatt. * Scytha lelet a szőlőben. Gyöngyösön a hó 6-án a halászi határban egy történeti és archeológiai szempontból rendkívül érdekes le­letre bukkantak a napszámosok. Ugyanis Morvai Farkas egyik rétjét (az adácsi­ út mellett) szőlő alá fordította, mely munkája közben alig félmé­ternyi mélységben mintegy 20 darab bronztárgyra találtak. A gazda az értékes lelettel mitsem tö­rődve, fiának adta azokat játék tárgy­ul; a fiú szerencsére egy darabot magával vitt a szent ferencrendiek zárdájába s ott a többi fiúknak mutogatta. Stiller Bernardin giinn­ tanár meg­­pillanva az értékes bronztárgyat, rögtön felismerte annak műbecsét s megvette azt is, nem különben a többi talált tárgyat is. Stiller a napokban be­mutatta a múzeumnak a leleteket, hol azokat megvizsgálva Márton Lajos dr.-t küldték le Gyöngyösre, ki az ásatásokat megkezdte s már konstatálhatott, hogy a lelet Kr. e. 4 ik századból való Scytha sírok tárgyát képezi. A talált lelet tehát nagyfontosságú és históriai alapú, áll pedig: egy lándzsából (pika), egy szuronyhegyből, egy csákányból, zabladarabokból, három antik bronz csengetyűből, egy olvasztó serpenyőből, két da­rab fegyverdíszből, a­melynek tetején primitív szarvasalakok láthatók és még több darab vas­kengyelből, zabla, szúróvasból. * A vonat kerekei alatt. E hó 11-én, csütör­tökön a reggel 8 órakor Egyek felől induló vonat Tiszafüred és Egyek között elgázolt egy cigány asszonyt. A szerencsétlenség úgy történt, hogy a cigány asszony a vasúti töltés oldalán gyógyfü­veket szedegetett s a mozdonyvezető látván az asszonyt a töltésoldalon, jelzett, nehogy az, mire a mozdony közelébe ér, a sínekhez jusson, azon­ban az asszony siket-néma lévén, nem­­ hallotta a közelgő mozdony jelzését s éppen mikor feljebb ment a töltésre akkor ért oda a mozdony is, a mi elkapta s elgázolta. Az asszony Petrus Mária egyeki cigánynő volt, dacára, hogy az egész vo­nat keresztül haladt felette nem gázolta halálra. Két lábát térdben metszették el a kerekek- Be­szállították Egyekre hol első orvosi segélyben részesítették, innen pedig kórházba vitték Deb­recenbe. * Útépítés. A miskolci Kereskedelmi és Ipar­kamara értesíti az érdekelteket, hogy Hevesvár­megye alispánja a Kál—siroki, a Detk—hevesi, a Dománd—hevesi és az Eger—debreceni tör­vényhatósági közutak kiépítésére zárt ajánlati versenytárgyalást hirdet. Az ajánlatok legkésőbb 1. évi április hó 29 ének d. e. 10 órájáig Heves­vármegye alispánjához nyújtandók be. * Vizbefult kis leány. Gyöngyössolymoson a tavaszi olvadástól és esőtől megdagadt nagy­patakba beleesett e hó 7-én Füleki István gazda 7 éves kis­leánykája. A kislányt közel másfél kilométerre elsodorta a vizát s a segítségére ju­tott embereknek csak a halálosan megsérült tes­tet sikerült a vízből kihalászni. * Tűz Tiszafüreden. Az elmúlt pénteken Ti­szafüreden, a „Nyúlás“ szőlőben este 9 óra táj­ban kigyuladt Bacsu János kunyhója; az ócska, száraz nádtető hamar lángba borult s nem is lehetett megmenteni. A kunyhó biztosítva volt s igy a kár megtérül. A tűz keletkezésének oka eddig ismeretlen. Anyakönyvi értesítő folyó hó Q — 13-ig. Újszülöttek névsora. Csizmadia Erzsébet var­rónő, Anna. Nagy Gáspár földműves Anna, Mária. Bálok Ignác földműves, Antal. Füstös Ignác földműves Ferenc. Cseh Mátyás földműves, Kál­mán. Kelemen László tsz ki fogházőr, Erzsébet. Nagy József földműves, László, ürményi Pintér Barnabás gyógyszerész, Katica, Klárika. Kristóf János napszámos, Erzsébet. Horváth Ferenc bér­kocsis, Gyula. Cseh Lajos napszámos, Erzsébet, Anna. Gyulai Sámuel i­odaszolga, Sándor. Glatt­stein Vilmos szatócs, Rózsi. Pók Vendel nap­számos, Anna. Gál Rafael kőműves, Julianna. Gyenes Mihály napszámos József nevű gyermeke, jegyesek: Sóskúti János rk. földműves egri és Koncz Julianna rk. hajadon egri, Zachetty Ferenc rk. kőmüvessegéd egri és Reinics Ilona rk. haja­don egri, Erzsák Pál rk. hentes pétervásárai és Keskeny Teréz rk. hajadon egri, Béla Flóri rk. földműves egri és özv. Árvai Imréné szül. Bárdosa Anna rk. földművesnő egri, Novotta Kálmán rk. máv. mozdonyvezető budapesti és Bogos Mária rk. hajadon egri, Semp­erger István rk. máv. munkás zólyomi és Grósz Julianna rk. varrónő egri, Rohlicsek Ferenc rk. pók egri és Kis Margit rk. hajadon egri, Prokaj János rk. iskolaszolga és Nagy D. Erzsébet rk. háztartásbeli egerszóláti lakosok. Házasságot kötöttek: Cselkó Pál rk. asz­talossegéd újpesti és Csáki Margit rk. hajadon egri, Hangay János rk. asztalossegéd egri és Kon­ 3­ csik Anna rk. varrónő egri, Dorogházi József rk. földműves egri és Kelemen Rózái rk. hajadon egri, Takács István rk. földműves egri és Köblő Szidónia rk. dohánygyári munkásnő egri, Dobó István rk. földműves egri és Mikó Erzsébet rk. földművesnő egri, Pálinkás Gergely rk. földműves egri és Román Borbála rk. dohánygyári mun­kásnő egri lakosok. Elhunytak névsora: özv. Vrabély Mártonná szül. Kardos Mária rk. magánzónő 79 éves, Simon Anna rk. napszámosnő 50 éves, özv. Grégász Istvánná szül. Vincepap Mária rk. föld­művesnő 76 éves, Bárány Lajos rk. egervárosi dijnok 60 éves, Lóczi Károly rk. korcsmáros 50 éves, Vitkoszky Mária rk. asztalos gyermeke 8 éves, Pál Erzsébet rk. földműves gyermeke 4 éves, Fodor József rk. fazekasmester 71 éves korában.­­ A lefolyt héten született 7 fiú és 9 leány, összesen 16 gyermek. Kihirdettetett 8 pár, házasságot kötött 6 pár. Meghalt 8 egyén. IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. Szineszetc Egerben. Dorrit kisasszony. Az empire és bidermayer korszak határmesgyéjének csendes romantikája és nyárspolgárias szürkesége, szinte komoly hu­mora csillog ebben a kedves csecsebecsében, a­melyet Schönthan Dickensnek egyik novellájából írt át színpadra, bár nem épen mindig a leg­szerencsésebb kézzel. Az empirt és a szélesen kicsapott a la directoire kalapokat még nem vál­totta fel a kriuolin, de a dandy már kezdi levet­kőzni az „incroyable“ bizarr szörnyűségeit, leg­feljebb egy-egy merész „Watermörder“ hihetet­lenül összelongozott ,,echarpe“ és százrétes gal­­lérú felleghajtó éktelenkedik rajta. A Heine és a Baudelaire csodálatos világa ez, a vagyoni állásában megrendült arisztokrácia, a kapaszkodó bourgeois és a kezdődő mondaii városi élet min­den félszegségével. Ezeket a félszegségeket tudja mesteri módon megrajzolni Dickens. Olyan ter­mészetes színekkel festi alakjait, annyira össze­nőttek ezek a tulajdonságok alakjaival, hogy szinte nem is a fonáknak, az alapmotívumok ellen­tétes voltában megnyilatkozó komikumnak, ha­nem csak nagy, erős realitásnak a hatását keltik. Szinte elfelejtünk magunk nevetni rajta, de érezzük az egésznek a háta mögött az írót, aki fölötte áll alakjainak és derült, nyugodt hedonista mosollyal nevet le kicsinyességükre, gyarlósá­gukra. Mindezt egypár színes, bájos jelenetben kapjuk. A sok mesterkéltség közepette olyan, mint a mindent bearanyozó, lágy tavaszi nap­sugár az Amy kisasszony egyszerű, természetes, gyakran naiv kis lénye. Meleg rokonszenvvel kísérjük apró regényét, amelynek szubtilis lírája egy-egy pillanatra csengő húrokat penget meg érzéseink hárfáján. Szohner Olgának egész egyénisége gyönyörű harmóniába olvadt össze Amy alakjával. Minden van feladva. Majd hivasson ki az óráról a pedel­lussal, ha szükség lesz rám, legjobb lesz a számtanóra alatt. Alászolgája! Az elnök fuladozva rogy egy karosszékbe, három laphoz szoktam én leereszkedni egy-egy­­ költeményemmel . . . S akkor arról beszél a város­i három hétig. Én, uram, bevallom, hogy zseni vagyok. Elismerem, hogy nagyság vagyok. Tán­­ emlékszik ön múlt versemre, melyet azon újszerű,­­ merész sorokkal kezdtem. Jaj, ha jól nézel ki ! Tagadja ugyan ki ? ! Látom az ön arcán a meglepődés félreis­merhetetlen jeleit, Tán gratulálni is akart, de zavarában elfelejtett. Sebaj, uram, köszönöm, mintha megtette volna. Az első sor csinos germa­­­­nizmus, de a rim, ar­m, a rím, meg a váratlan, s villámszerű kérdés! De hagyjuk, így szoktam , én . . . Térjünk a tárgyra. Minden ellenkező hit ellenére is kijelentem, hogy az irodalmi kör disz­­elnökségét elfogadom. Ne legyenek túl szerények uram, mai világban ez semmi jóra se visz. Föl­hatalmazom önöket arra, hogy megkínáljanak a diszelnökséggel. Nem vagyok gőgös, mint Byron, se finnyás, mint Calderon ... S most térjen­­ magához, uram, én búcsúzom. Az ajtó bezárult, az elnök pedig megdöb­­­­benve szótlanul meredt a távozóra. 2.­­ Újabb kopogtatás. Érdekes arcú, feketehajú hölgy siet az elnök karjaiba. — Testvérem a toll művészetében, üdvözlet s múzsái csak önnek. Én önt szeretem — reméllem, nem ért félre. Ah, de mily eszme is ez ! Mi ért­jük egymást, értjük. Az elnök egyet sodrint a bajuszán és igen bizonytalan hangon szólal meg. — Mindenesetre, nagysád, én legalább . . . — Ah, nagysád! Szólítson Fidelicenek, az­zal vége. Ah, eszmém jött. Tollat ragadok s le­irom , igy ni. Hallgassa csak : Modern mikrokoz­moszunk atomjait perverz emótiók, geniális charaktermotivumok és symbolikus individualitá­sok enerváit nüánszai konform­álják artikus har­móniába . . . Mit szól hozzá? — Én, én bámulok . . . — Azt megteheti. De értse m­eg, uram, ak­kor aztán én fogok bámulni . . . Különben — én is költő vagyok, egy modern Sappho. Ha meg­hívnak tiszteletbeli tagnak irodalmi körükbe, en­gedek óhajuknak. Most pedig pár Infernális dis­­harmonia inspirál . . . Sietek múzsám karjaiba! Ki. Az elnök hüledezve néz körül és gyors mozdulattal hajt föl egy pohár vizet. 3. Összetörő tintásüveg csörömpölése, utána kopogtatnak. — Alászolgája, iró bácsi. Csak maradjon ülve, leteszem a latin nyelvtanom. Úgyis tudja, ki vagyok. Az önképzőkörben dicsérettel fogad­ták el a „Tatár Bendegúz és Lónyai Tünde násza“ című hőskölteményemet. Zseniális fiú vagyok, én szedtem hexameterbe a latin prepozíciókat. — Na, na, ejnye, ejnye . . . szép dolog . . . — Mit: szép dolog! Én csodagyermek va­gyok, Pali bácsi mondta. S még­hozzá milyen csodagyermek . . . De jól van. Válasszanak meg tiszteletbeli tagnak, abba az irodalmi egyesületbe; minden két hétben írok egy hat énekes hős köl­teményt (német órák alatt.) Szabad lesz önöknek ki is nyomtatni, de a nevem elől ki ne felejtsék a héregháti előnevet, különben pert indítok ! Alászolgája! Megyek, mert a planimetriából sok 4. Megint kopogtatás. Kopott keménykalapú ember lép be és zsebre tett kézzel áll meg az ajtóban. — Tetszik valami, kérem? — Igen. Látni akarom színről színre titkom letéteményesét. Forduljon egy kicsit az ablak felé, uram. Úgy ! Most profilba! Elég. Köszönöm uram, ajánlom magamat! — De, de, kérem szépen . . . — Vagy úgy! Igaza van önnek, igaza van. Még nem is mondtam el a titkom. Ma három napja — fiam született. Igen, fiam. Olyan, kövér, okos kis jószág ... Ez a titok . . . — Igen, de miért tetszett . . . — Á, még azt is el kell mondanom! Na hát tegnap jött hozzám egy cigányasszony, hogy ő jövendőt mond a gyermeknek. Egy pengőt ad­tam neki, egy pengőt osztrák értékben. S meg­jövendölte, hogy a fiam világhírű költő lesz, a­ki fényt derít a nemzetére . . . Uram! Tán nem le­szek szerénytelen, ha helyet kérek fiam számára az irodalmi egyesület dísztagjai között. Á, potom­­ság! Köszönöm, a hallgatás beleegyezést jelent. Várom a széttéphetetlen díszoklevelet. Ajánlom magamat! Az elnök ereje végső föllobbanásával ma­gára zárja az ajtót, s még egy kopogtatást hallva ájultan rogy a szőnyegre. Kovács­ Béla.

Next