Hevesi Szemle, 1973 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1973 / 3. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Mészáros György: Oláh cigány népköltészet
iliiiimiliiiiiiiuiiiiiiiitiiuiiiiiiuHiiiiiiiliiiiiiiiHiiiMiMiiillliiiiliiuiiiiiiiuiiimiimiiiiiiimiiiiimiHiMMiiiiniiiii iiiiuiiiiMuniiiiHiuiumHtii»)i)miiiuiu»»muutHiiiHmMU)HnHun(Mui«iuM MÉSZÁROS GYÖRGY: Oláh cigány népköltészet •MlimiHIHIItMIIIMIIIIIIIIIIIIIIIIIIHIIIIIIIIIIIIMIIIIIMIIIMIIIIil I Ili IIIIIMIIIIIIIIMIMIMIIIHI llllll 111111111111111111111111111111111111111111111 llllll Iliim 111II111 Ilii Ilin llllllllllllllll llllllllll IlIllllllllllllllllllllllllllllllir Az oláh cigány népköltészet eleven, folyton újjáépülő sajátos költészet, amely az oláh cigányság mai életét tükrözi. Ezért tekintjük az oláh cigány kultúra egyedüli élő elemének. Az oláh cigány népköltészet beékelődve élt és él a balkáni népek gazdag folklórvilágában, abból igen sok motívumot átvett, mégis önállónak kell tekintenünk, mivel az oláh cigány adaptáció egyedi, máshoz nem hasonlítható. Zenéje, szövegvariánsa specifikus. A cigányban meglevő zenei formakészséghez igazodó szöveg, hű vetülete az oláh cigány alkat érzelmi, világot és jelenségeket magyarázó töltésének: vándorlás, ennek eszközei (ló és kocsi), szerelem, szeretkezés, börtön, a végletek között mozgó mulatozás, duhajkodás, a bűntudatlanság. Ez utóbbi főleg asszociációs különbségekből eredően. Az oláh cigány népdalok szövegei egyszerűek, logikai sorrendjüket, szövegösszefüggéseiket elhanyagolják; fel-felvillanó sóhajok, örömök és keserűségek. A népdalok más népeknél egyszerűségükben finomabbak, tisztábbak, hangvételezésük nemes, ez a cigányban igen ritka. Egy-egy oláh cigány dal sohasem merevül meg. Szövegét, sőt, értelmét átalakítva, zenéjét, zenei variánsait ékesítve vagy leegyszerűsítve adják tovább, a közlés pillanatában, érzelmeiktől és hangulatuktól függően. Az oláh cigány meséit kivétel nélkül a környezet mesevilágából adaptálta a maga módján, pusztán a sorrend és történés felcserélésével, bizonyos motívumok eljelentéktelenítésével, esetleg kiegészítésével vagy a tanulság morális szempontból történő megváltoztatásával, fejreállításával élnek ma is megkövesedve az adott cigány közösségben, addig népdalaik folyton átalakuló formával és tartalommal érdekes keresztmetszetét adják az oláh cigány lelki és szellemi állapotának. Egész Európában — a cigány nyelvű cigányok körében — a népköltészet reneszánsza figyelhető meg. Más a helyzet a balladákkal. Ma már a balladák haláláról számolhatunk be. Nyilván azért, mert kikerültek abból Kotka téléka pataka (Mérges kígyó ballada újabb változata) Adatközlő: Vadász Sándorné (Ábri Lívia), Tiszavasvári. Ott lenn, ott lenn a pataknál cigányasszony mossa fejét. Odamegy egy ifjú legény: — Szeress engem szép menyecske! Szeress engem szép menyecske! — Szeretnélek ifjú legény, félek megöl a testvérem. — Ne félj, ne félj, szép menyecske elemésztem én testvéred! Fogjál kígyót, mérges kígyót, azt főzzed meg testvérednek! — Jó estéket, szép menyecske, mondd, mit főztél testvérednek? — Három halat, egy csirkével, üljél neki, egyed, egyed! a közegből, ami inspirálta őket (főleg erdélyi tartózkodásuk során). Magyarország cigány nyelvű településein általában mindenütt ismert a Mérges kígyó ballada. Ez maradt csak fenn, különböző változatokban. (Egyik változatát Szegő László is közölte. Forrás, 1971/3.) Az oláh cigány balladára a sűrített drámai elemek mellett főleg a szokatlan líraiság jellemző. Hangjuk szenvedélyes, a párbeszédek lüktetőek. Ebben az anyagban a Mérges kígyó ballada újabb változata mellett bemutatok egy, 1940-ből származó balladát, amelyet Csenki Sándor, neves ciganista gyűjtött és hagyatékában dr. Vekerdi József ciganológus olvasott el. A Piros kígyó (itt két változatban) ma már nem ismert cigánydalaink körében. A mai hazai oláh cigány népköltészet nem ismert a magyar olvasó előtt. 1955-ben a Zeneműkiadó adta közre Csenki Imre és Csenki Sándor 99 cigánydal gyűjtését, amelyeket a harmincas és a negyvenes években jegyeztek le. Az újabbak közül nagyobb számban jómagam publikáltam a Tiszatájban (1969/5.). Az itt közreadott anyag nagy része már elhangzott az Irodalmi (Hej, cigányok) és az Egyetemi Színpadon (Ének cigányokról), az utóbbin cigány népi énekesek ajkáról is. . Az európai országokban élő, cigány nyelvű cigány népköltészetből is közreadunk néhányat, annak bizonyítására, hogy a cigány folklór újjászületése, előtérbe kerülése egyfajta igénye a cigány nyelvűeknek, még akkor is, ha ma már sokhelyütt egymás között is a környezet nyelvét használják. Vagyis a cigány népköltészet nem akadálya sem az integrációnak, sem az asszimilációnak, de elősegítője a cigány egyéniség formálásának, főleg az alkotás örömében megtalált élmény az, amely legjobb orvosság a magányosság, kivetettség, elidegenedés és a sérülés ellen. A fordításnál a teljes szöveghűségre törekedtem, de igyekeztem visszaadni azokat a fordulatokat is, amelyeket az adatközlő pusztán egyes szavak hangsúlyozásával vagy mozdulatával jelzett. Mikor az első kanállal megette szája széle meg-megsárgult. Mikor másodikkal vette beleszédült már a feje. - Add húgocskám, add a párnám, nagyon szédül, zúg a fejem! - Nem adom én a párnádat, jó lesz néked már fatönk is! Móra dake káleDévia Adatközlő: Vadász József, Tiszavasvári. Fekete istenit anyámnak nagy bajba jutottam, nagy bajba jutottam, piros bankót loptam. A megyeháza előtt nyílnak a virágok, tépek is belőle, tán megszabadulok. *9