Hevesi Szemle, 1983 (11. évfolyam, 1-4. szám)
1983 / 3. szám - IRODALOM - MŰVÉSZET - Gyurkó Géza: A jezsuita és a kőműves
A jezsuita és a kőműves Megszámlálhatatlan éve már annak, hogy betonkeménynek vélt marxista elveim alapján mély undorral vettem át a malteros vödröt, mint a kizsákmányolás kétségtelen eszközét, én a kizsákmányolt proletár, ama kizsákmányoló kisiparostól, aki napról napra újra szülte a kapitalizmust. A kisiparos zömök volt, nagyapába hajlóan férfi, aki legföljebb csak a kapitalizmust tudta volna újra szülni, más egyéb, biológiai feladat ugyanúgy csodaszámba ment volna nála, mint bármely más nem kisiparos férfiembernél. Ennek az embernek, aki felvállalta a félelmetes méretű egri Lyceum copf-barokk stílusú épületének romtalanítását, előkészítendőn a majdan létesülő tanárképző főiskola számára, szóval egy kisiparosnak fogalma sem volt arról, hogy ütött-kopott, jobb napokat soha nem látott vödröt jómagam termelési eszköznek tekintettem. Ám, ha tudomásul is vette volna, hogy mily rangot is adtam a horpadt-vedlett vedernek, akkor sem sokat törődött volna vele. Még hogy ő kizsákmányoló! Örüljön az a vézna kölyök, hogy végre valami munkához jut, s ezáltal némi bérhez. Történt mindez a 40-es évek legvégén, és nem a csodálatos memóriám révén, egy senkinek sem kellő memoár megírása okán vérekszem vissza rá és sorsdöntő történetemre, sőt, történeteimre — mert lesz még egy —, hanem egyfajta, ma sem eldobandó tanulságuk miatt. Nos, forradalmár voltam és hányaveti. A kőműves meg kizsákmányoló, alacsony inas, agyondolgozott ember, akinek nevére ma már még erőlködve sem emlékszem, csak a szavaira, amelyek drámai tömörítéssel törtek elő nikotintól sárga bajusza alól, imigyen: — Idefigyeljen, fiam! Én felvállaltam időre ezt a munkát. Az én pofám nem fog égni maga miatt. Ha még egyszer meglátom, hogy üldögél és dohányzik, ahelyett, hogy dolgozna, úgy kirúgom, hogy csuklani fog tőle. . . No, pucolás, édes fiam.. . Akinek büdös a munka, az menjen úrnak — mondta a kizsákmányoló kisiparos, de még előbb gondosan felvette a földről a horpadt vödröt. Én a szívemben mély gyűlölettel, a lelkemben még nagyobb elszántsággal, hogy rögvest indulok a világkapitalizmus ellen a legelső barikádra, ím máris kint is voltam az akkor még csendes utcán. Munka nélkül. Pedig kellett volna a pénz. De hát egy forradalmárnak ha úgy szükségeltetik, éhezni is tudnia kell. Perl Márton: Az egri Lyceum — fotografika 7