Hevesi Szemle, 1983 (11. évfolyam, 1-4. szám)

1983 / 4. szám - JELENÜNK - Sós Tamás: Szakmunkástanulók - ma

lakosság világlátását, tájékozódását az ide­ és el­­ingázók s a­­ középfokú tanintézetekbe járó diákok formálják. Verpelét jövője? A nagyközségek szerepköre a közigazgatási járási keret tervbe vett elhalása folytán tovább növekszik. Csekély kívánalom: ta­lán valóban elkészül mielőbb Verpelét szennyvíz­csatorna-hálózata, ami olyannyira nélkülözhetet­len már ma is. Ezen túl bizonyára van egyéb kívánalom itt is, s a társközségben, Tarnaszent­­márián is. De ... A Budapesti Műszaki Egyetem városépítési tan­széke 1977-ben elkészítette a nagyközség össze­vont rendezési tervét. Forgatom a tanulmányt, s dermedten idézek belőle: Verpelét lakossága 1870- ben 3309 fő volt. Pontosan száz év múltán 4664 lélekszám­mal eléri a csúcsot. Azóta a csökkenés rendszeres. A tanszék számítása szerint 1985-re 4200, 2000-re pedig 4000 lakónépességgel lehet számolni. De tovább csökken 2000-re — termé­szetes következményként — az ipadban, s mező­gazdaságban dolgozók száma csakúgy, mint az el­es beingázók száma. E számok — legkevésbé sem holmi jóslások, ha­nem gondos prognosztikus számítások eredményei — aligha serkentenek bárkit is a műdal dúdolá­­sára: Verpeléti akácos, A kedvem de virágos ... Ma, amikor az import-, s értékesítési nehéz­ségek országos gondjairól szinte naponként ka­punk nyomasztó híreket, kivált a nehéz- és vegy­ipar terén, a mezőgazdaság ismét biztosabban tart­ja szerepkörét, aminek igazát még pár éve is so­kan megkérdőjelezték. Adottságait tekintve, Ver­pelét tisztes előnye nagyközségtársai között elvi­tathatatlan. S azzal vizsgázik majd, hogyan is­meri föl kitűnő adottságai hasznosításának újabb és újabb lehetőségeit. Kiss Gyula Szakmunkástanulók—ma A demográfiai hullám csökkenése után — mint az köztudomású —, a jelentős létszámnövekedés az 1988/89-es tanévben éri el a középfokú iskolákat. Az előrejelzések szerint a középiskolákban tanu­lók aránya fokozatosan emelkedik majd. Népsze­rűbbek lesznek a gimnáziumok, a szakmát vá­lasztók mind nagyobb hányada pedig az érettségit adó szakközépiskolába fog valószínűleg jelent­kezni. A jelenlegi hároméves szakmunkásképző keretében tanulók száma tehát feltehetően csök­ken. Ez az iskolatípus azonban az ezredfordulóig mindenképp fennmarad, ezért szükséges e képzé­si formát is folyamatosan korszerűsíteni. Már csak azért is, mert az ezúton szerzett tapaszta­­latokat feltétlen hasznosítani lehet az oktatás va­lamennyi területén! Korunkban olyan tudományos-technikai folya­matok részesei és tanúi vagyunk, amelyek alap­jaiban módosítják, változtatják az anyagi javak előállítását, a termelést, gazdaságunk szerkezetét. E változások már nem távoli lehetőségek. Meg­valósításuk jelentős mértékben a ma munkássá váló, a munkás életet választó fiatal nemzedék­re, a jövő munkásosztályára vár. Ezek a távlatok határozzák meg a ma szakmunkástanulóinak sze­repét. A szocialista szakmunkásképzés feladata kettős. Egyrészt: a népgazdaság szakképzett mun­kaerővel történő ellátása, másrészt: a társadalom alapvető osztályának utánpótlását adó fiatalok nevelése. E két feladat egymással szorosan ös­­­szefügg, elválaszhatatlan egységet alkot. Az iskolarendszerben sajátos helyet foglal el szakmunkásképzés. Alapját az 1949. évi „iparita­­­nuló törvény” jelentette, majd nagy előrelépés volt az 1969. évi VI. sz. törvény, amely ezt az is­kolatípust a középfokú oktatás részévé tette. Ez­zel is tovább erősítette társadalmi mobilizációs szerepét. Ez ugyanis a szakképzetlen vagy ala­csonyabb képesítésű munkások, parasztok gyerme­keinek a társadalmi felemelkedés útját jelentette. Az általános műveltségi színvonal emelkedéséhez járult hozzá. A szocialista szakmunkásképzés az elmúlt 34 év alatt — hivatását betöltve — a mun­kásosztály derékhadát nevelte. Ma már döntő módon csakis a fiatalok közül kerülhet ki az utánpótlás. Az MSZMP KB 1972. évi, az állami oktatás helyzetéről, továbbfejlesztésének feladatairól ho­zott határozata az általános iskola fejlesztése mel­lett a szakmunkásképzés korszerűsítését és a ne­velőmunka fejlesztését jelölte meg legfontosabb feladatként. A határozatot követő legfontosabb intézkedés az egységes szakmunkásképzés megte­remtése volt. Kiemelt szerepet kapott a világ­nézeti, erkölcsi, a politikai nevelés. Napjainkban már fokozottabban érvényesülnek a munkára, munkaerkölcsre, munkásöntudatra, szakmaszere­tetre nevelés törekvései. A tömegszervezetek — amelyek az iskolai ne­velés fontos tényezői — közöttük a KISZ — ki­emelt —, figyelmet fordítanak a szakmunkástanulók képzésére, nevelésére, a körükben végzett moz­galmi munkára. A politikai felkészültség javításá­ban, világnézeti nevelésében jelentős szerep há­rul a KISZ-re. Ezért a szakmunkásképzés segíté­se, a szakmunkástanulók körében folyó ifjúság­mozgalmi tevékenység az egyik kiemelt feladat volt az elmúlt években. A tanulók munkára nevelésében, — amelyek közvetve, vagy közvetlenül az iskola oktató­ neve­ 26

Next