Hevesi Szemle, 1983 (11. évfolyam, 1-4. szám)

1983 / 4. szám - MÚLTUNK JELENE - Sereg József: 350 éves a gyöngyösi gimnázium

vezkedésbe kezdve, megalakították a bolsevik pártszervezetet és felkelést készítettek elő a fehé­rek ellen. A felkelés nem sikerült, 874 orosz ka­tona lett az azonnali áldozat. A magyar hadifog­lyok közül igen sok jó bolseviket, így Dukesz Artúrt is, agyonlőtték. Itt szenvedett mártír ha­lált Katona Gyula tanár is, a­ki,­­bár nem volt kommunista, mégis halálra ítélték, mert Dukesz Artúrt­­ és a felkelés többi tagját becsületes em­bernek vallotta. A tanári testület tagjai egyébként szabadkő­műves páholyokban igyekeztek igazodni a kor nagy eszméjéhez, a szocialista tanokhoz. Szerveze­tüket „Akác a Mátra alján” címmel illették. A háború végén a demokratikus forradalomban és később, a proletárdiktatúrában is, Jónás Frigyes állt az ifjúság szocialista törekvései megszervezé­sének élére. Óráin propagandaanyagot terjesztet­tek tanítványai, bár matematika—fizika szakos volt. Marx és Engels tanaival és életművével igen sokat foglalkozott. Az ősi gimnázium ifjúsága kö­zött pezsgő élet bontakozott ki. Megalakult a diák­­tanács, ebből később továbbszerveződve, 1919 áp­rilisában létrejött az úgynevezett „Szocialista Diák Szakszervezet”, amelynek tagjai magukat párt­tagoknak tekintették. Tagsági könyvet bocsátottak ki. Igazolványaikat aláíratták a párt városi tit­kárával, Nemecz Alajossal és Erdős Tivadar igaz­gatóval, és a párt pecsétjét tették rá. Magukat, ahogyan ők megfogalmazták, a „Magyar Szocia­lista Párt” védelme alá helyezték. Tagsági díjat szedtek. Vörös zászló alatt vettek részt az első szabad május megünneplésében. Hegedűs Antal lelkesen szavalta az egész város ünnepén Tóth Árpád „Új isten” című versét. E tettéért később, a diktatúra bukása után, kizárták az ország összes középis­kolájából, Jónás Frigyes tanárt pedig, veszedel­mes nézetei miatt, büntetésből Zalaegerszegre he­lyezték át és rendőri felügyelet alá helyezték.­­ A proletárdiktatúra idején nagy izgalommal és lel­kesedéssel készült az ősi iskola Móricz Zsigmond fogadására, aki a tornateremben a diákoknak és szülőknek és minden érdeklődőnek, a parasztság helyzetéről és a termelőszövetkezeti kérdésről tar­tott előadást. A város lapjában, a Vörös Mátravidékben, sok diák és tanár cikke jelent meg. — Jónás tanár úr pedig áprilisban, a Vörös Hadsereg szervezése ide­jén, nyolcadikos diákjaink közül többet beszerve­zett a Vörös Hadseregbe katonának. — Imrefi László diák a helyi újságban megjelent, egykorú verse az ifjúság lelkesedését a leghívebben do­kumentálja: „Már egyenesek roggyant hajló térdek, Már délcegek, büszkék görbe házak, Mert mi csak eddig voltunk szolgalélek S ma leomlott a poshadt imádat...” A nagy múltú önképzőkör, amely Vádlott Sán­dor nevét viselte, egyesült a Diák Szocialista Szö­vetséggel és annak irodalmi szakosztályaként mű­ködött tovább. Sajnos, a proletárdiktatúra buká­sa az iskolában meginduló, pezsgő kulturális éle­tet keresztbe törte. Hosszú, súlyos évtizedek kö­vetkeztek újra. Sándor Lipót módszerei sokban ha­sonlítottak a kibontakozó Horthy-fasizmus műve­lődéspolitikai elveihez. 1919—1945-ig, a felszaba­dulás pillanatáig, igen sok kísérlet történt arra, hogy az iskola történetében a reakciós hagyomá­nyokat élesszék fel, azonban annyira támogatott és minden oldalról körülbástyázott „keresztény nemzeti szellem” nem tudott meggyökerezni. 1945- ben diákok és tanárok neki feszült erővel maguk is hordták az épületből a romokat, bízva és nem csalódva abban, hogy egy szabadabb iskolában, a szellem szabadsága szerint taníthatnak. A gimnázium felszabadulás utáni története ma­gán hordozza Gyöngyös város fejlődésének és át­alakulásának nyomait. A város ipari fejlődése az ötvenes években megindult és a hatvanas évek­ben meggyorsult, a IV. ötéves terv végére az ipartelepítés befejeződött, és most már az inten­zív fejlesztés időszaka következett be. Az ötvenes években a gimnáziumi osztályok száma fokozatosan és lassan gyarapodott. 1958-ra az intézet fennállásának 325. évfordulójára, 16 osztállyal működött már és felnőtteket is ok­tattak. 1956 ellenforradalmi vihara nyugatra sodorta a gimnázium volt igazgatóját, Kiss Aladárt, és az igazgatói tisztet 1957 és 1958-ban Körösi Oszkár gimnáziumi tanár látta el. 1958-tól nevezték ki a Vak Bottyán Gimnázium élére e sörök íróját. Ebben a tanévben ünnepelte az intézet fennállá­sának 325. évfordulóját. Az ünnepségen, 1959. szeptember 12-én, Dobi Istvánt, a népköztársaság Elnöki Tanácsának elnökét és Kodály Zoltánt lát­hatták vendégül a diákok. 1959 szeptemberével indult meg az 5+1 rend­szerű gyakorlati foglalkozás, először szőlőtermesz­tési, majd később fémipari szakokon. Később a gyakorlati oktatás teljessé válásakor, a hatvanas évek elején, 9 ágazatban folyt politechnikai fog­lalkozás, nevezetesen géplakatos, esztergályos, au­tószerelő, női szabó, zöldségtermelő, szőlőtermelő, erdészeti, mezőgazdasági gépész és gyors- és gép­író szakmakörökben. A felnőttoktatás is sokszí­nűvé vált. Az esti és levelező tagozat mellett hon­védtiszti külön levelező, kereskedelmi közgazdasági technikumi levelező, építőipari technikumi esti és A gimnázium jelenlegi épülete a Kossuth Lajos utca 33. szám alatt 39

Next