Új Hevesi Napló, 2000 (10. évfolyam, 1-6. szám)
2000 / 2. szám - KÉPZŐMŰVÉSZET, FOTÓ - Losonci Miklós: Gobelinművek Petőfiről, Karnevál és részkor
Losonci Miklós A nagy költő korszerűségét is igazolja, nagyságát, világirodalmi jelentőségét nemkülönben, hogy e diadalmas líra kíséretére szegődött több alkotónk. E hosszú elmélyülés művekké nemesedett, mely a Vigadó Galériában jelentett karácsonyi örömöt mindannyiunknak, immár nemcsak Petőfi költészete, hanem a gobelinek gondolat- és formagazdagsága. Méltóan halhatatlan lírikusunkhoz, a textiliák is nemcsak leleményességüket illetően gazdagok, hanem belső megrendülésükben. Az külön megható, hogy Szendrey Júlia eredeti kézimunkáját is rendelkezésére bocsátotta a kiállítóknak a Petőfi Irodalmi Múzeum. Az 1849-es számot koponya és csont környékezi, babérkoszorú a lilásvörös alaphangulatban, annak tanúbizonyságául, hogy Szendrey Júlia — a „feleségek felesége” mélyen szenvedett Zoltán édesapjának elvesztése miatt, nem volt „hűtlen asszony”. Huszonhat gobelin dicséri, méltatja, értelmezi Petőfi Sándor költészetét. Sipos Éva a szabadságharc őrnagyának, Bem tisztjének véres ingére összpontosít - 1848-49 afféle Veronika véres kendője ez, mely a rideg vas durva döfésére kibuggyan Petőfi oldalából, s ami látszik, ami képnek megmarad - az a bevérzett textília -, nyom a megölt nagy életből, mely tette és művei okán mégis elpusztíthatatlan. Remsey Flóra gödöllői művész, szellemes tapintattal Petőfi Gödöllőn írt versét „műfordítja” textilre Mednyánszky Bertának is emléket állítva. Pazar ötletek váltakoznak, igazolva nemcsak gobelinművészetünk magas készültségi fokát, hanem Petőfi folytatható eszményeit. Pasqualetti Eleonóra oszlopai a szabadság tömbjeivé magasztosulnak, Pápai Lívia a saját egyszemélyes Petőfi belső portréját idézi, melyet nem anatómiai úton közelít meg, barna harmóniákkal. Többen - így Nyerges Éva - Oláh Tamás, Hauser Beáta és a relikviákat is a költő arcmásához társított Kőszeghi Anna Mária az ismert mozdulat egyszerű szövevényébe kapaszkodik, Baranyi Judit más ösvényeken jár: Erdély hegyritmusában tárja fel Petőfi utolsó, Fehéregyházáig ért nagy vándorlását. Bényi Eszter is messzemenően árnyalt képi megoldása úgy jeleníti Petőfi dömsödi óráját, hogy a „Piroslik a fákon a levél” őszi hangulatát nem piros, hanem rozsdás árnyalatokkal fogalmazza. Kitűnő Dobrányi Ildikó két változata, melyeken írásjelekkel idézi nem múló emlékét, mintegy történelmünkre adaptálva Országh Lili kalligrafikus látványait. Hager Rita csatajelenetet ábrázol elmosódottan fölnagyított Petőfi-arccal, Harmati Zsófia emblematikus elvontsággal szerkeszti a táj szertartását. Remeklés Hegyi Ibolya „Föltámadott a tenger” értelmezése - a vízcseppek pointillisztikus tömbje a maga finomságában elragadó. Elégikus érzékenység hatja át a ,, Csata után" barnásvörös csöndjét, Kiss Katalin alkotását. Nagy Judit emlékkárpitja a „ János vitéz" jeleneteit összegezi jelek összeadandóival. Kibomló rózsa szimbolizálja Petőfi lírai rezdüléseit Szabó Verona Gobelinjén és összetett Solti Gizella ,,Zászló" elemzése, ahol a lengyel és a magyar trikolór szomszédsága Bem és Petőfi találkozásában két nép erősödő barátságát ábrázolja. Solti Gizella ezúttal is hű önmagához a témaválasztás különlegességében - színelemzése egy erdélyi katonaládát kísér figyelemmel, fokoz napjaink új gobelinjévé. X. évfolyam 2. szám — 2000 február 70