Hevesvármegyei Népművelés, 1927 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1927-01-15 / 1. szám

VII. évfolyam. Eger, 1927. JANUÁR hó 15. 1­ szám. HEVESVÁRMEGYEI HR. TANFELÜGYELŐSÉGNEK, HEVESVÁRMEGYEI TÖRVÉNYHATÓSÁGI ISKOLÁN KIVÜLI NÉPMŰVELÉSI BIZOTTSÁGNAK, A HEVESVÁRMEGYEI TESTNEVELÉSI BIZOTTSÁGNAK ÉS A HEVESVÁRMEGYEI ÁLT. TANÍTÓEGYESÜLETNEK HIVATALOS LAPJA. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: hová a szellemi részt illető közlemények, valamint az anyagi ügyeket érintő meg­keresések és előfizetési díjak küldendők: EGER, Kir. Tanfelügyelőség. FŐSZERKESZTŐ: RUSZTEK KÁROLY FELELŐS SZERKESZTŐ: HAMMEL ÁRPÁD HEVESVÁRMEGYEI NÉPMŰVELÉSI TITKÁR. - A LAP ELŐFIZETÉSI ÁRA: - Egész évre.. .. ..............7'- pengő Félévre .. .. 3'50 „ -------- KIADÓHIVATAL: -------­EGER, Kir. Tanfelügyelőség. Csonka*Magyarország nem ország, - Egész Magyarország mennyország. 9 Kultuszminiszter Eger képviselője. fi magyar politikai élet terein megszűnt a választások harci lormája. A mindennapi élet munkájának halkabb zaja hangzik szerte az or­­szágban. Szétoszlott az öt év előtt alakult nemzet­­gyűlés s megszületett az új, hogy folytassa a nagy munkát: alkosson, építsen a romok fölött, fiz­et vek nagy harcában legyőzőitek félreállnak és ke­­resnek más téren foglalkozást; a győzők pedig kezökbe veszik az ország sorsát s hozzá fognak annak intézéséhez. Aiz egri érseki tartománynak és He­ves vár­­megyének metropolisa, Eger, nagyszerű szeren­csével került ki a választási harcból. Meg tudta nyerni jelöltül és megválasztotta képviselőül Ma­gyarország vallás- és közoktatásügyi miniszterét.­­ A A híres iskolavárosban az iskolák belső je­lességét sok helyen nagyon hiányos külső födi el. Üdvös siker ez ősi magyar városnak iskolaügyére, hogy olyan egyén jött oda, aki a belső értéknek megfelelő otthont képes alkotni a népoktatásügy részére. Ai kultuszminiszter három mandátum közül választ. Mintha egy gyönyörű szimbólum állana ebben a tényben előttünk, fs három mandátum között ott van a komáromi és az egri is. Két vá­ros egymás mellett, amelyek közül az egyik, be­vehetetlen várával, elsőrangú jelképe a harcnak, a hadi erősségnek, fi másik, az iskolák városa, a magyar fitben, nem kisebb fokon álló jelképe a békés művelődésnek. És a magyar nemzeti kul­túra legfőbb őre, aki magas állásának súlyával, messze kimagasló szellemi és erkölcsi egyénisé­gével, hivatott a nemzet életének irányítására, meleg szeretettel tekint mindkét magyar városra, mindkét jelképezett nemzeti gondolatra, de mi mégis hisszük, reméljük, hogy a békés művelődés eszközét jelöli ki az előre­haladás útjául. Háború előtt, a nagyhatalmi politika érdeké­ben, a magyar királyi kincstár tartalmának tete­mes részét a hadsereg tökéletesítésére, hadihajók, ágyúk, modern katonai felszerelések beszerzésére fordították. Ez a nagy cél elvonta a kisebbnek tartott állami érdektől, a közoktatásügy fejleszté­sétől a kellő pénzbeli támogatást, f­ nagyobb fa elszívta a kisebbtől a táplálónedveket s az egyik erőssé fejlődött, a másik gyönge, fejletlen maradt, fs bekövetkezett rémséges nagy vihar azonban tövestől kicsavarta a hatalmas nagy fát; úgy­­annyira, hogy újat kellett ültetni. Jószerencse, hogy egy gondviselésszerűen erős kéznek sikerült ezt az újraültetést elvégeznie, f­ kisebb fa azon­ban áll a vihar után is szilárdan, a tovább növe­kedés, az erőssé fejlődés minden tünetével. És félreismerhetetlenül látható, hogy a magyar nem­zet eme két nemes fájának ápolásában az arány­talanság el fog tűnni a vigasztalóbbnak ígérkező jövőben. Ha a magyar kultúra őre, az európai művelt­ségű, de sovén magyar miniszter, színmagyar ke­rületben helyezkedik el, — mert hiszen sem He­ves vármegyéhez, sem az egri főegyházmegyéhez még az elevenbe mélyen behatoló trianoni vivi­­szekció sem juthatott el,­­ ez az elhelyezkedés a magyar eszme javára egy másik üdvös rendszer­­változást jelképez. Ai 67-iki kiegyezéstől a háború kezdetéig az iskolafejlesztés súlypontja a nemzeti­­ségi vidékekre esett, fi színmagyar részek pedig úgy voltak, mint az eső áldásaiban ritkán része­sülő szántóföld a búzaterméssel, fiz ország meg­csonkítása miatt természetszerűen is, de a kultusz­­miniszter fényeiben megnyilvánuló szándék sze­rint is, az igazságos arány iti is helyre fog állani, a távoli múltak mulasztásait a közeli jövő pótolni fogja. Ai kultuszminiszter az ő nemes egyéniségé­nek minden szellemi és erkölcsi erejével, szemét egy, a magyar jövőben előtte ragyogó célra füg­­gesztve, ellankadást nem ismerő eréllyel megy az ő nagy élethivatása felé: Magyarországot a mű­velt nyugat kisebb államaival, Hollandiával, Bel­giummal, Svájccal egyenlő műveltségi színvonalra emelni, sőt, ha a nemzet erői engedik, még ezek­nél is magasabbra felvinni. Egerben egyik beszédében azt mondotta: „f­ háború győztesei kicsavarhatták a fegyvert kezünkből, de nem csavarhatták ki a kultúrát. Ezzel mi győzni fogunk­. Igaz, hogy a kultúra alatt nem csupán az iskolát, nem csak a tudo­mányt, irodalmat és művészetet értjük, hanem az állami élet minden tevékenységét s azok termé­keit. Kultúra az is, hogyan értékesíti földjét a kis- és nagy­gazda; hogyan épít a kőműves; hogyan varr a cipész; mivé hajlítja a kovács az izzó va­sat; mit ír a hírlapíró; hogyan zeng a magyar

Next