Hévíz, 2018 (26. évfolyam, 1-6. szám)
2018 / 4-5. szám - Hajószakács - Darida Benedek: Trimalchio lakomája (avagy a mézes-boros csöbörről, a halálról és a műfordítás nehézségeiről)
császárkori római dekadencia kulináris ábrázolásaként. Ezen kívül más evészetekivászatok is említésre kerülnek a műben: a már emlegetett pacalpörkölt és dobostorta például egy Habimas nevű sírkőfaragó beszámolójában bukkan föl, amelyben egy különösen jól sikerült halotti torról emlékezik meg („jól éreztük magunkat, még ha az ital felét ki kellett is lötykölnünk a halott csontjai fölé"). Most kunkorodjunk vissza az eredeti kérdéshez, mármint a dobostorta/ pacalpörkölt problematikához. A latin szövegben a dobostorta helyén schibilita frigida, vagyis lehűtött/hideg scribilita áll: utóbbi szó jelentéséről Finály Henrik A latin nyelv szótára című munkájában ezt közli: valami sütemény, némelyek szerint tálba főtt vagy meleg torta. Hogy nem dobostorta (vagyis semmiképpen nem köthető az 1847. január 18-án Dobos József Károly Lajos néven napvilágot látott személyhez), az hetzihez. A pacalpörkölt pedig Petroniusnál cordae frusta, márpedig ez a kifejezés apróra vágott gyomortól/bendőtől vékonyra szelt béldarabkákig sok mindent jelenthet - pörköltet spéciel nem, mármint ha egyetértünk azzal az elképzeléssel, hogy a pörköltnek valamennyi őrölt pirospaprikát mégiscsak illik tartalmaznia. A szövegolvasásból kizökkentett Petronius-fogyasztó első gondolata, hogy hasonló, a konyhai szókinccsel kapcsolatos félrefordításokból épp eleget látott már. Csak találomra és a teljesség igénye nélkül: Kurt Vonnegut régebbi kiadásaiban szemrebbenés nélkül magyarítják mandulás puszedlinek az almond macaront, főzeléknek a greenst (vagyis a leveles zöldséget), mogyorós kockának a polka-dot browniest. Vagy egyes Agatha Christie-fordításokban a creamy chicken soup (kb. tejszínes csirkeraguleves) tyúkhúskrémlevessé avanzsál, a Charlotte-ból, ebből a gyümölcsökből-tejszínből összeálló, lekváros piskótaszeletekkel borított tortaféleségből egyszerűen desszert lesz. Sőt, a kekec gasztroolvasó olyan konzseniális fordítások esetében is képes kötözködni, mint a Szőllősy Klára-féle A Mester és Margarita. A regény 9. fejezetének („Korovjov tréfái") elején szó esik egy „bizonyos húsos derelyelopásról", miközben az orosz eredetiben egyszerűen pelmenyiről van szó. Hasonlít a mi derelyénkhez a pelmenyi, az igaz, viszont ez a tésztaféleség készülhet halas és gombás töltelékkel is, vagy kerülhet töküresen a tányérba, ha kiürült a kamra, hiszen mégis csak a szegények szükségételeként szolgált eredetileg. (Az orosz és a magyar szöveg egybevetéséért, illetve a pelmenyivel kapcsolatos alapinformációkért köszönet Túri Mártonnak.) 488 tJÉfPJ® / BAJÓSZAKÁCS 808/4-5