Hévíz, 2018 (26. évfolyam, 1-6. szám)

2018 / 4-5. szám - Hajószakács - Darida Benedek: Trimalchio lakomája (avagy a mézes-boros csöbörről, a halálról és a műfordítás nehézségeiről)

császárkori római dekadencia kulináris ábrázolásaként. Ezen kívül más evészetek­­ivászatok is említésre kerülnek a műben: a már emlegetett pacalpörkölt és dobostorta például egy Habim­as nevű sírkőfaragó beszámolójában bukkan föl, amelyben egy különösen jól sikerült halotti torról emlékezik meg („jól éreztük magunkat, még ha az ital felét ki kellett is lötykölnünk a halott csontjai fölé"). Most kunkorodjunk vissza az eredeti kérdéshez, mármint a dobostorta/ pacalpörkölt problematikához. A latin szövegben a dobostorta helyén sch­ibilita frigida, vagyis lehűtött/hideg scribilita áll: utóbbi szó jelentéséről Finály Henrik A latin nyelv szótára című munkájában ezt közli: valami sütemény, némelyek szerint tálba főtt vagy meleg torta. Hogy nem dobostorta (vagyis semmiképpen nem köthető az 1847. január 18-án Dobos József Károly Lajos néven napvilágot látott személyhez), az hetzihez. A pacalpörkölt pedig Petroniusnál cordae frusta, márpedig ez a kifejezés apróra vágott gyomortól/bendőtől vékonyra szelt béldarabkákig sok mindent jelenthet - pörköltet spéciel nem, mármint ha egyetértünk azzal az elképzeléssel, hogy a pörköltnek valamennyi őrölt pirospaprikát mégiscsak illik tartalmaznia. A szövegolvasásból kizökkentett Petronius-fogyasztó első gondolata, hogy hasonló, a konyhai szókinccsel kapcsolatos félrefordításokból épp eleget látott már. Csak találomra és a teljesség igénye nélkül: Kurt Vonnegut régebbi kiadásaiban szemrebbenés nélkül magyarítják mandulás puszedlinek az almond macaront, főzeléknek a greenst (vagyis a leveles zöldséget), mogyorós kockának a polka-dot browniest. Vagy egyes Agatha Christie-fordításokban a creamy chicken soup (kb. tejszínes csirkeraguleves) tyúkhúskrémlevessé avanzsál, a Charlotte-ból, ebből a gyümölcsökből-tejszínből összeálló, lekváros piskótaszeletekkel borított tortaféleségből egyszerűen desszert lesz. Sőt, a kekec gasztroolvasó olyan konzseniális fordítások esetében is képes kötözködni, mint a Szőllősy Klára-féle A Mester és Margarita. A regény 9. fejezetének („Korovjov tréfái") elején szó esik egy „bizonyos húsos derelye­lopásról", miközben az orosz eredetiben egyszerűen pelmenyiről van szó. Hasonlít a mi derelyénkhez a pelmenyi, az igaz, viszont ez a tésztaféleség készülhet halas és gombás töltelékkel is, vagy kerülhet töküresen a tányérba, ha kiürült a kamra, hiszen mégis csak a szegények szükségételeként szolgált eredetileg. (Az orosz és a magyar szöveg egybevetéséért, illetve a pelmenyivel kapcsolatos alapinformációkért köszönet Túri Mártonnak.) 488 tJÉfPJ® / BAJÓSZAKÁCS 80­8/4-5

Next