Híd, 1970 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1970-09-01 / 9. szám - Csányi László: A cigányok költészete - cigányversek
régebbi keletkezésű vers jó példa erre, melyben a lótolvaj cigány menekül a pandúrok elől. Az egész vers párbeszéd, menekülés közben beszélget a férj és feleség, ebből derül ki maga a történet is. A hat szótagos sorokból álló vers szaggatott, kapkodó soraival is a menekülés sietségét, izgalmát érzékelteti: — Dik pálpále, babám, csávene dosále? — Savész hutyiléna, ke pásoná, babám. (— Nézz hátra, csillagom, nem jön-e a pandúr? — Jönnek, babám, jönnek, A nyomunkban vannak.) A forma így válik szerves részévé a versnek, sajátos zenét teremtve. Az a látszólagos egyszerűség, amit a cigány vers az első pillanatban mutat, végeredményben sokrétű, szövevényes forma, mely mindig pontos és végleges egyensúlyt igyekszik keresni a tartalommal. 2. A XIX. század felfedezte a népköltészetet, de úgy tűnik, mintha csak egy irodalmi kíváncsiságot akart volna kielégíteni, vagy egy kész elméletet akart volna igazolni. Bizonyos mértékig ezért lehetett minden „népi” egyben romantikus is, pontosabban: az irodalmi népiesség, ami nálunk Kisfaludy Károllyal kezdődött, ezért vált külön a népitől. A romantikus tájban a cigányság csak Staffage lehetett, s a tájékozatlan köztudat ma is Jókai regényeiből, Puskin, Mérimée elbeszéléseiből meríti a cigánysággal kapcsolatos ismereteit. A cigány népi verselésben mindennek természetesen nyoma sincs: talán valamennyi népköltészet közül a cigány vers a legrealistább, a leginkább mentes a balladai homálytól, jelképrendszerektől. Már hangsúlyoztuk, hogy ez a költészet elsősorban ábrázolni akar; a közlés vágya nem terjed túl a szűkszavú tényeken. Ha irodalmi szándékról egyáltalán lehet beszélni, az egyetlen cél a valóság tömör ábrázolása, melynek még a választékos kifejezésekre sincs szüksége. Mert ez a költészet minden szálával a valóságban gyökerezik, minden vers mögött a mindennapok szerény élménye áll, a megtörtént és átélt, az egyetlen valóság. Ezt szedik versbe, melynek egyetlen funkciója, hogy a közösségben is felkeltse az elbeszélő érzelmeit, emlékeztetve egy tragikus vagy tréfás eseményre. Éppen ezért minden versnek van személyekhez kapcsolódó tárgyi alapja is, amire egyes kirívó esetekben emlékeznek is, mint a megölt legényről szóló híres balladánál, amely állítólag Komárom mellett történt meg, s szereplőinek további sorsáról sok mindent beszéltek el a szekszárdi és a mözsi cigányok. Ebből a valósághoz kötöttségből következik, hogy kifejezéseiben is pontos, mindig a lényegre törő ez a költészet. A szerelmes legény például így sóvárog az egyik versben a leány után: 992