Híd, 1979 (43. évfolyam, 1-12. szám)
1979-11-01 / 11. szám - Kérdések és válaszok - Bori Imre: Móricz Zsigmond (II.)
a világ... Hol vették, hány ezer éve őrzik a tengerhalász ős fantasztikus ötletét, talán a finn-vogul atyafiak meg tudnák mondani..A friss Nyugat lelkes olvasója éppen úgy vall itt magáról (A nagy Cethalhoz című Ady-vers a folyóirat 1908. október 1-i számában jelent meg!), mint az Akadémia kiadványait tanulmányozó fiatalember. Kálmány Lajos tanulmányait azonban mindenképpen ismerte a népköltészeti utakra induló: Kálmány emlegeti a Világunk alakulásai nyelvhagyományainkban című tanulmányában (1893) a világot hátukon tartó cethalak hiedelemképzetét. Nos, ez és az ilyennek látott magyar falu érkezik a Sárarany lapjain évszázados életének a fordulópontjához. Móricz közvetlen vagy közvetett tapasztalatai reflektálódnak abban a tényben, hogy regényének főhőse a belterjes jellegű termeléssel robbantja ki a maga „különös forradalmát” a faluban, és hogy éppen az ilyen típusú gazdálkodásra való áttérés időszerűsíti mind a bérlet, mind a parcellázás kérdéseit, illetve a kettő közötti választás kényszeréből következő dilemmákat, és élezi ki a birtokstruktúra kedvezőtlenségéből adódó ellentéteket, hiszen ebben az ún. „korlátolt forgalmú birtoknak”, azaz a hitbizománynak az aránya feltűnően és káros mértékben nagy volt. Ilyen módon a szabad földforgalom a megművelhető földeknek aránylag kis hányadára terjedt ki. Más tényezők közrejátszásának figyelembevételével is ezért állapíthatta meg a Magyarország története 1890—1918 (Budapest, 1978), hogy a parcellázással „a parasztság mértéktelen erőfeszítések árán” tudott csak „valamit lecsipkedni az évszázados ellenfél birtokaiból, de ez a birtokmegoszlás alapvető arányait csekély mértékben módosította”. Ennek kontextusában a magyar nagybirtok kérdései is adottak voltak, s Móricz sem kerüli meg őket, amikor empirikus tényként közli, hogy a kiskarai uradalom bérbe van adva a zsidó Lichtensteinnek, a „Liscsánynak”, aki éppen arra készül, hogy örök áron megvegye a főbérlettől független Nagyszeget és Pallagot. Mert „erre a két darab földre nem akar a gróf új bérletet kötni, hanem eladja”. „Csakhogy a mostani úr, »Miska gróf«, szóba sem állott a parasztokkal; félt a sok huzavonától, és nem bízott benne, hogy ezektől pénzt kap ...” Természetesen nem Móricz volt az első, aki meglátta a magyar társadalmi élet oly időszerű problémáját. Az úttörés szerepe Jókai Móré volt, aki az Akik kétszer halnak meg című regényében a nagybirtok parcellázásának a kérdése köré szervezte az életanyagot (1881) és Justh Zsigmondé, aki Fuimus című regényében szentel figyelmet a bérlet kérdésének 1895-ben. De Móricz volt, aki a bérlet kérdését a parasztság szemszögéből vetette fel , s igen pontosan a belterjes gazdálkodás lehetőségeiből bontotta ki a bérletigény megszületését hősének gondolkodásában. A móriczi empíriát azonban ezen a ponton az írói beleélés kreálta tények váltják fel, ezért van, hogy a nagyon is konkrét gazdasági társa-