Híd, 1991 (55. évfolyam, 1-12. szám)
1991-09-01 / 9. szám - Kérdések és válaszok - Bori Imre: A modern irodalom eszméinek terjedési módjai a magyar irodalomban
nem is Párizsban, hanem Nizzában: „kék ég alatt, kék tenger partján, kék padon. .. görgette a szájában az első Baudelaire-szonett első magyar strófáját”, amelyben egy „fölségesen merész költői kép” volt, s háromnapi küzdelmébe került, „mikorra magyarul visszaadta valahogyan”. Hadd bátorkodjam ezek után azt feltételezni, hogy példáink szerint a modern irodalom eszméinek és eszményeinek bejutása a magyar írók művébe s így a magyar irodalomba mindenekelőtt az eszmei tisztázódás fázisán át történt, s hogy a formai megoldások, a minták megismerése, átvétele és követése, általában „magyarisága” egy másik történelmi szakasz már. A peregrinációval az eszmékkel és az életlátvánnyal való találkozás jár együtt. S a harmadik nagy, Párizsba igyekvő peregrinus, Kassák Lajos? Tesszük fel a kérdést, miközben azt látjuk, hogy észleleteinket az ő tapasztalata is megerősíti. Mi sem támaszkodhatunk másra, mint az Egy ember élete tudósítására. Abban arról beszél, hogy Párizsban „semmi olyannal nem találkozott, ami elragadtatást váltott volna ki belőle vagy megdöbbentette volna”. De: „Észrevétlenül gazdagodtam a lelkemben, de ez a meggyarapodásom még nem érett meg a világ egészére, még önmagamat sem ismertem eléggé, s még nem tudtam kimondani a kimondanivalóimat. Amit magamba szedtem, az rétegekben lerakódott bennem, s csak alkalom kellett hozzá, hogy megoldódjon a nyelvem, s szemeimből meginduljanak a fényforrások.” S hogy tovább vigyük a párhuzamot, hadd említsük meg, hogy Cendrars körülbelül ugyanolyan szerepet kapott Kassák Lajos művészi alakulásában, mint amilyent Rictus játszott Adyéban. Kassák Párizsban 1909-ben hallott Cendrarsról, a „költészet új törvényfogalmazójáról”, aki „ott raccsolt és hadonászott a fauve és kubista festőkamaszok asztalánál”. Az irodalmi befogadás e példái alapján akár messzemenő következtetéseket is levonhatnánk - e pillanatban azonban elégedjünk meg a lehetőségek jelzeteivel csupán!