Híd, 1991 (55. évfolyam, 1-12. szám)

1991-09-01 / 9. szám - Kérdések és válaszok - Bori Imre: A modern irodalom eszméinek terjedési módjai a magyar irodalomban

nem is Párizsban, hanem Nizzában: „kék ég alatt, kék tenger partján, kék pa­don. .. görgette a szájában az első Baudelaire-szonett első magyar strófáját”, amelyben egy „fölségesen merész költői kép” volt, s háromnapi küzdelmébe került, „mikorra magyarul visszaadta valahogyan”. Hadd bátorkodjam ezek után azt feltételezni, hogy példáink szerint a modern irodalom eszméinek és eszményeinek bejutása a magyar írók művébe s így a magyar irodalomba min­denekelőtt az eszmei tisztázódás fázisán át történt, s hogy a formai megoldá­sok, a minták megismerése, átvétele és követése, általában „magyarisága” egy másik történelmi szakasz már. A peregrinációval az eszmékkel és az életlát­vánnyal való találkozás jár együtt. S a harmadik nagy, Párizsba igyekvő peregrinus, Kassák Lajos? Tesszük fel a kérdést, miközben azt látjuk, hogy észleleteinket az ő tapasztalata is meg­erősíti. Mi sem támaszkodhatunk másra, mint az Egy ember élete tudósítására. Abban arról beszél, hogy Párizsban „semmi olyannal nem találkozott, ami el­ragadtatást váltott volna ki belőle vagy megdöbbentette volna”. De: „Észre­vétlenül gazdagodtam a lelkemben, de ez a meggyarapodásom még nem érett meg a világ egészére, még önmagamat sem ismertem eléggé, s még nem tud­tam kimondani a kimondanivalóimat. Amit magamba szedtem, az rétegekben lerakódott bennem, s csak alkalom kellett hozzá, hogy megoldódjon a nyel­vem, s szemeimből meginduljanak a fényforrások.” S hogy tovább vigyük a párhuzamot, hadd említsük meg, hogy Cendrars körülbelül ugyanolyan szere­pet kapott Kassák Lajos művészi alakulásában, mint amilyent Rictus játszott Adyéban. Kassák Párizsban 1909-ben hallott Cendrarsról, a „költészet új tör­vényfogalmazójáról”, aki „ott raccsolt és hadonászott a fauve és kubista festő­kamaszok asztalánál”. Az irodalmi befogadás e példái alapján akár messzemenő következtetéseket is levonhatnánk - e pillanatban azonban elégedjünk meg a lehetőségek jelze­teivel csupán!

Next