Híd, 1992 (56. évfolyam, 1-12. szám)

1992-05-01 / 5. szám - Kérdések és válaszok - Herceg János: Régi dolgainkról (VIII.)

RÉGI DOLGAINKRÓL 401 szintén beékelt az egykori városrendészet egy ilyen kicsike kis arborétumot, megint csak paddal és sétánnyal, a Markovics fakereskedő háza előtt, akiről később kiderítették, hogy tulajdonképpen gróf, s ezért nem illik, hogy traga­cson tolja haza a vágott fát a vevőknek, amivel ő persze nem törődött, mint ahogyan az ember, ha fiatal volt, az utcákat se látta, a parkocskát se, csak a hangulata vette be magát a tudata alá, miközben a szép barna lányt várta, aki már jött is feléje, kicsit mindig fátyolos tekintettel, míg hosszú léptei fölött a kockás szoknyája harangozott felejthetetlenül... És sorolhatnánk tovább a csöppnyi parkokat, amelyek közül csak egy ma­radt már meg, a Konjovic utca sarkán, mintha csak ott tudtak és mertek volna emlékezni, a Prnjavor bejáratánál, az elesett hősökről se feledkezve meg egy szerény kővel. De hát minek folytatni! Az egy másik város, s egy másik világ volt, amikor a természeti szépségnek ilyen apró meglepetéseivel örvendeztették meg a zom­­bori polgárt, akárcsak a velenceit a csöppnyi terekkel, s hogy eltűntek, talán nem is sajnálja már senki... Philippe Gronon, Franciaország

Next