Híd, 1993 (57. évfolyam, 1-12. szám)
1993-07-01 / 7-8. szám - Harkai Vass Éva: Szenteleky lírai prózája
SZENTELEKY KORNÉL CENTENÁRIUMA SZENTELEKY LÍRAI PRÓZÁJA HARKAI VASS ÉVA 1. Az első Szenteleky-regény, a Kesergő szerelem a huszonegy éves író irodalmi tapasztalatainak gyűjtőlencséje. Az 1914-ben írt mű szépirodalmi, esztétikai hozadékából jelen pillanatban csupán az írói pálya későbbi alakulása látható be, ám ellenkező irányba nem vezetnek szálak. Homályban maradnak az opusnak a regény előkészületeiként is felfogható szövegei, részletei, a „pályakezdés fontos dokumentumai”, a fővárosi folyóiratokba és napilapokbaírt „finom hangulatú versek” (ahogyan Bisztray Gyula nevezi őket Szentelekyről írt tanulmányában). Ezeknek az ismeretére nemcsak amiatt lenne szükség, mert a zsengékkel, a korai írói megnyilatkozásokkal egyetemben tudnánk kereknek, egésznek az életművet, hanem amiatt is, mert általuk válna láthatóvá az a folyamat, amelynek eredményeképp az említett regény világa, nyelve, stílusa 1914-re kialakult. A Kesergő szerelemben nemcsak Szentelekynek a tízes évek közepéig kikristályosodott írói arculatát véljük felfedezni, felismerni. A regény szövege az íróság egyéni jegyein túl a kortárs magyar próza uralkodó vonásait is felvonultatja. A századvég és a századelő prózájának lírai érzékenységű jellegére, a cselekményességet háttérbe szorító lélektaniság, érzelmesség, hangulatiság dominanciájára, az említett időszak irodalmában hangsúlyosan jelen levő szecessziós és impresszionista jegyek nagyfokú keveredésére, egymásba áramlására, mindezek következményeként pedig a próza lírai elemekkel való telítődésére ismerhetünk benne. Az életmű további szakaszaiban is tovább élő képiség, hangulatiság, líraiság egyaránt arra utal, hogy Szentelekyt nem közelmúltjának stílromantikája ragadta magával; a költői prózában már első regényében belső érzékenységének adekvát kifejezésmódját lelte meg. Irodalomtörténet-írásunk már rámutatott e próza Krúdyéhoz hasonlítható hangulati vonásairal, az eddigi regényolvasatok pedig a Kesergő szerelem Lengváryjának rokonait Asbóth János századvégi Álmok álmodójának és Török Gyula későbbi, Por című regényének hősében vélik felfedezni. A Kesergő szerelem keletkezését megelőző regények sora tovább bővíthető Justh Zsigmond 1888-as regényével, a Művészszerelemmel, hiszen Justh is „pasztelles” képeket fest a természeti és ipari tájról, s főhősének lelki rezdüléseit szemléli a regényszövegbe iktatott analízisekben, mely utóbbiak egyben e két regény különbözőségeire is rámutatnak. Szentelekynél ugyanis nyoma sincs a justhi Zola-indíttatásnak, a naturalizmus természettudományos módszereket követő analízisének. A kínálkozó analógiák sorában Kosztolányi korai novellisztikája sem kerülhető meg, hiszen a századforduló költői prózában megmutatkozó lelkisége, a szecessziós-impresszionista-szimbolista próza eszköztára a regényekig vezető Kosztolányi-novellákban hasonló módon ad jelt magáról (talán hangsúlyosabban fordulva a szimbolizmus kedvelte titokzatosság, sejtelmes- 497