Híd, 1993 (57. évfolyam, 1-12. szám)

1993-07-01 / 7-8. szám - Harkai Vass Éva: Szenteleky lírai prózája

SZENTELEKY KORNÉL CENTENÁRIUMA SZENTELEKY LÍRAI PRÓZÁJA HARKAI VASS ÉVA 1. Az első Szenteleky-regény, a Kesergő szerelem a huszonegy éves író irodal­mi tapasztalatainak gyűjtőlencséje. Az 1914-ben írt mű szépirodalmi, esztéti­kai hozadékából jelen pillanatban csupán az írói pálya későbbi alakulása lát­ható be, ám ellenkező irányba nem vezetnek szálak. Homályban maradnak az opusnak a regény előkészületeiként is felfogható szövegei, részletei, a „pálya­kezdés fontos dokumentumai”­, a fővárosi folyóiratokba és napilapokba­­írt „finom hangulatú versek” (ahogyan Bisztray Gyula nevezi őket Szentelekyről írt tanulmányában­). Ezeknek az ismeretére nemcsak amiatt lenne szükség, mert a zsengékkel, a korai írói megnyilatkozásokkal egyetemben tudnánk ke­reknek, egésznek az életművet, hanem amiatt is, mert általuk válna láthatóvá az a folyamat, amelynek eredményeképp az említett regény világa, nyelve, stí­lusa 1914-re kialakult. A Kesergő szerelemben nemcsak Szentelekynek a tízes évek közepéig kikris­tályosodott írói arculatát véljük felfedezni, felismerni. A regény szövege az íróság egyéni jegyein túl a kortárs magyar próza uralkodó vonásait is felvonul­tatja. A századvég és a századelő prózájának lírai érzékenységű jellegére, a cselekményességet háttérbe szorító lélektaniság, érzelmesség, hangulatiság dominanciájára, az említett időszak irodalmában hangsúlyosan jelen levő sze­cessziós és impresszionista jegyek nagyfokú keveredésére, egymásba áramlásá­ra, mindezek következményeként pedig a próza lírai elemekkel való telítődé­sére ismerhetünk benne. Az életmű további szakaszaiban is tovább élő képi­­ség, hangulatiság, líraiság egyaránt arra utal, hogy Szentelekyt nem közelmúlt­jának stílromantikája ragadta magával; a költői prózában már első regényé­ben belső érzékenységének adekvát kifejezésmódját lelte meg. Irodalomtörténet-írásunk már rámutatott e próza Krúdyéhoz hasonlítható hangulati vonásairal, az eddigi regényolvasatok pedig a Kesergő szerelem Lengváryjának rokonait Asbóth János századvégi Álmok álmodójának és Tö­rök Gyula későbbi, Por című regényének hősében vélik felfedezni. A Kesergő szerelem keletkezését megelőző regények sora tovább bővíthető Justh Zsig­­mond 1888-as regényével, a Művészszerelemmel, hiszen Justh is „pasztelles” képeket fest a természeti és ipari tájról, s főhősének lelki rezdüléseit szemléli a regényszövegbe iktatott analízisekben, mely utóbbiak egyben e két regény különbözőségeire is rámutatnak. Szentelekynél ugyanis nyoma sincs a justhi Zola-indíttatásnak, a naturalizmus természettudományos módszereket követő analízisének. A kínálkozó analógiák sorában Kosztolányi korai novellisztikája sem kerülhető meg, hiszen a századforduló költői prózában megmutatkozó lelkisége, a szecessziós-impresszionista-szimbolista próza eszköztára a regé­nyekig vezető Kosztolányi-novellákban hasonló módon ad jelt magáról (talán hangsúlyosabban fordulva a szimbolizmus kedvelte titokzatosság, sejtelmes- 497

Next