Híd, 2005 (69. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 1. szám - Lovas Ildikó: Kijárat az Adriára, avagy James Bond Bácskában Kecske-hagy. P. azt mondja: jól van (regényrészlet)
ovas Idikójárat az ornára, avagy ames Bond Bácskában regényrészlet KECSKE-HEGY. P. AZT MONDJA: JÓL VAN Az tanulságos mondat, hogy a jugoszláviai magyar írókat az különbözteti meg a magyarországiaktól, hogy az előbbieknek van tengerük. Akkor is ezen gondolkodtam, amikor sok év után sikerült végigutaznom a horvát tengerpart mentén, betérni megszaggatott városokba, látni a sorból pontosan kilőtt házakat. Trogir fölött, a Kecske-hegyen, egy olajfa alatt téblábolva, az időt múlatva is ez járt a fejemben. Az olajfák levele keskeny. És kemény, hegyes. Sajttal eszegettem aszalódott bogyóit. Szeretem az olajbogyó zsíros ízét a nyelvem környékén, a fogaim között, a szájpadlásomon. Nem arra gondolok, amit hosszúkás üvegekben árulnak, kimagozva, besavanyítva, egyforma nagyságúra növesztve-alakítva. Hanem arra az összeaszott, apróra zsugorodott, birkaszarszerűre, amit magas dalmát férfiak dobnak lazán a bajuszuk alá, hogy kedvet, helyet csináljanak a vizesbornak. Ott álltam a tenger partjától alig tíz percre, s mégis nagyon messze. A fejem fölötti hegy gerincén a Zágráb-Split vonat sietett. S amit magam előtt láttam, kicsi tengerem, egy szelet volt a Split fényeivel küszködő Adriából, a Jadrántengerből. Ennyi az enyém, erre gondoltam, amennyi a szemembe belefér. Tíz percre nem Split volt, hanem Trogir. De azt nem lehetett látni. Ezért hazavittem egy képeslapot, két bástya között egy focipálya meg ötven-hatvan piros tető, csónakok szokásos sora. 14 Képeslap-irodalom.