Híd, 2006 (70. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 8. szám - BARTÓK-ÉV/BARTÓK-ÉV/BARTÓK-ÉV - Jung Károly: Hogy is állunk azzal a turullal? (kommentár)
álma” betét sejlik föl. Persze pontatlan újracsócsálás képében. Vegyük hát elő Anonymust: „[Ügyek] Onedbelia fejedelmének Emese nevű leányát vette nőül Dentümegyerben, s tőle született meg Álmosnak nevezett fia. Az Álmos nevet azonban isteni közbelépés eredményeként nyerte, mivel várandós anyjának álmában égi látomás jelent meg turulmadár képében. Az reászállván mintegy teherbe ejtette és tudomására hozta, hogy méhéből forrás fakad s hogy ágyékából dicsőséges királyok származnak majd, akik azonban nem saját földjükön fognak sokasodni.” Az idézet latinból vett fordítás, az eredeti szövegben szereplő astur szó lett turulmadárnak fordítva. Ami alapjában véve tetszőleges, hisz az astur kifejezés a magyarországi középkori latinban másutt nem fordul elő. Itt azt nem taglalom, hogy jelenthetett például szellőt is, s akkor a magyar totemizmus konstrukciója végleg vízbe esett. Továbbá az is bizarr, hogy fiziologice miként lehetett egy várandós anyát teherbe ejteni? Ha ehhez még hozzátesszük, hogy egyes értelmezések szerint az Emese név mögött a női ivarú sertés fogalma lappang, akkor válik csak igazán gyanússá az egész ügy. Szóval óvatosan a turullal és a totemisztikus eredetmondával is. A hölgy méhéből fakadó forrás és az ágyékából születő dicső királyok kapcsán pedig nem árt tudni, hogy a nem túlművelt Anonymus ezeket a motívumokat is készen kapott toposzként vette át, mint a kutatás tudja, antik és más forrásokból. Persze ez akkor nem volt bűn: akkor mindenki mindenkitől lopkodott, másolt, ez még sokkal később is így volt. Annyi azonban elképzelhető, hogy az „Emese álma” történet egy korábban valószínűleg koherensebb mondaszerű történet kései lecsapódása már a magyar középkorban is. A honfoglalást és a Kárpát-medencét megjósoló turul tehát ebben a szövegben - mármint a Hét Napból vett cikkben - teljes képtelenség: egyrészt mert turulról szó sincs, másrészt itt a csecsemő Álmos, nem pedig Árpád fejedelem. 4. „A turul vezette és segítette a honfoglaló magyarokat, a Szvatopluk morva fejedelemmel vívott döntő ütközet alatt is ott keringett a csatatér felett. A későbbi háborúk folyamán a magyar seregek gyakran hadi zászlaikra tűzött képmásával indultak a csatába, így vártak tőle támogatást, segítséget.” E közlő szöveg elképzelhetően a „Fehérló-monda” többszörösen újracsócsált lecsapódása. Szó van erről az előbbiekben idézett Anonymusnál is, ámde inkább a Képes Krónikára lehet gondolni, ahol Szvatopluk neve is előfordul Árpád fejedelem mellett. Ezt most nem részletezve, (meleg van), megállapítható, hogy a honfoglalók hont akartak foglalni, Szvatopluk viszont beigyekvő földtúrókat látott a követekben. Ez aztán magával hozta a konfliktust, s így Árpád csatában legyőzte Szvatoplukot, s a magyarok beözönlöttek a Kárpát-medencébe. S csata közben semmiféle szárnyas jószág, még turul sem „keringett a csatatér felett”, legfeljebb dögkeselyűk, melyek prédára számítottak. Arról sincsenek adataink, hogy később zászlóikra tűzött turullal mentek 30 volna a magyarok csatába. Akkor már inkább a „magyar földön” született