Híd, 2007 (71. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 11. szám - ÖNÉLET/ÖNÉLET/ÖNÉLET - Bence Erika: A történelem, a történetírás és a regény viszonyrendszere (tanulmány)

aranykora történelmi regényként való értékelése ellentmondásaihoz. Recep­ciótörténete - a XX. század kilencvenes évei hozta fordulatig - hemzseg tu­dományos szempontú verifikálhatóságának, hitelességének számonkérései­től, illetve megkérdőjelezéseitől. A Cserei-krónika­ ugyanis, amely iránt „fel kellett volna támadnia benne a kétkedésnek” (Jánosy 1956, idézi: Török i. m. 248.), amelyhez mint történelmi forráshoz kritikátlanul viszonyult - épp a tudományos és a fikcionális történetírás egybecsúszásának - a mai retorika szellemében inkább azt mondanánk: elválaszthatatlanságának­­ mintapél­dája. Irodalomtörténeti közhely ugyanakkor Kemény Zsigmond történelmi forrásokhoz való ragaszkodásának, illetve hitelességének felértékelése. (Az újabb kori értelmezések [pl. Török i. m. 249.] ugyanakkor rámutatnak arra, hogy ez a hitelességérték is csak a késő pozitivista esztétika eljárásai szerint érvényes, hiszen Kemény forrásanyagát is a XVII. századi krónika jelentet­te, pl. Szalárdi János 4­5 műve, amelynek tényanyagát meglehetősen szabadon kezelte, hiszen abban a szentléleki leányrablást véghezvivő Mikesek - fátum sújtotta drámai hősök helyett - közönséges martalócokként identifikálód­nak.) Csak a XX. század kilencvenes éveinek (történelmi) regényírása hozta meg mind a XVIII-XIX. századi krónikák és tudománytalannak tekintett történetírói munkák, mind a reájuk hagyatkozó, belőlük merítő történelmi fikció kritikai rehabilitációjának igényét. Szegedy-Maszák Mihály Az irodalom történeti és elméleti vizsgálata című 1995-ös tanulmányában foglalkozik a történetírás, az irodalomtörténet és az irodalmi alkotás közötti képlékeny határok kérdésével: „Az elbeszélés vizsgá­lata (narratológia) egyértelműen azt bizonyítja, hogy a történetírás szerkezeti sajátosságai jórészt hasonlítanak a regény fölépítésének alapelveire. Ha pedig ez így van, akkor több figyelmet kell szentelnünk a kitaláltság (fikcionalitás) egyáltalán nem könnyen egyértelműsíthető fogalmának” (Szegedy 1995.21.). Török Lajos Hayden Whited metahistóriai tanulmányaira hivatkozik, amikor kijelenti: „...a történelemről való beszéd olyan képződmény, amely maga is a narrativitás és - ezt magában foglalva - a diszkurzivitás mechanizmusaival képes csupán a múlt megjelenítésére, tehát a történetszerűség nyelvi alapon szerveződő koherenciaképző elvei segítségével tud a történelemről kijelenté­seket tenni, úgy tűnik, mintha fordítottá vált volna az a hagyományos hierar­chikus szemlélet, amely a történelem identitását a róla való beszéd különböző alakzataitól nem tette függővé” (Török i. m. 249.). 3 Cserei Mihály: Erdély históriája (1661-1711) 4 Szalárdi János Siralmas magyar krónikának kilencz könyvei mellyeket a következő posteritásnak megintésekre, és oktatásokra tulajdon nyelvükön egybeszedegetett és megírt Szalárdi János, 1662-dik esztendejében. 5 Hayden White: Metahistory. Die historische Einbildungskraft im 19. Jahrhundert in Europa. Frankfurt am Main, 1991, 17-20., illetve uő: A narrativitás értéke a valóság megjelentetésében. In: A történelem terhe. Budapest, 1997.103-142.

Next