Híd, 2013 (77. évfolyam, 1-12. szám)

2013 / 2. szám - Nem vállalok felelősséget a társadalmamért

- Nem tudom, hogy azért nehéz-e beszerezni, mert annyian megvet­ték, vagy pedig mert a kiadó nem nyom belőle eleget­­ kitűnő kiadó, de nem a marketing az erőssége. Talán szeretek elégedetlen lenni, de tudom, hogy ez ártalmas, szóval figyelek rá, hogy lassacskán elengedjem. Most éppen nincs a boltokban a könyvből, úgy tudom, és ennek nem örülök, mert elvileg ebből élnék, de jobb, ha nem ezzel foglalkozom. Lehet, hogy az is hozzájárult a Török tükör jó fogadtatásához, hogy játszik az Egri csillagokkal, és talán az is, hogy egyáltalán történelmi re­gény, szóval drog. Ki vagyunk éhezve a narkotikumokra, talán ezért ilyen hálásak az olvasók még egy ilyen tökéletlen meséért is. Miért kezdtél el történelmi regényt írni? Milyen a viszonyod a történelmi regényhez? A posztmodern történelemírás szerint a történelem mint olyan nem létezik, és alapvetően fikcióról, nyelvi konstrukcióról beszélünk. Ehhez képest megpróbáltál egy történelmi regényt írni... - Igen, nekem is a kedvencem, a vallásalapítóm Hayden White, aki ugyan történész volt, de miután leírta, hogy a király meztelen, kiközösítet­ték a történészek. Ezt komolyan veszem, már azt, hogy a történeti narratíva is fikciós narratíva. Ezzel együtt is tudunk történelmi regényt írni, mert az állítás visszafelé is érvényes, tehát a fikciós narratíva történeti narratíva, történelem lesz, így mi csináljuk a történelmet, és ezt nem úgy értem, hogy azáltal, hogy pl. csatákat vívunk és békéket kötünk, hanem pusztán a leírt, kimondott történettel. Akár politikai érdekből, akár játékból. A lényeg, hogy sose felejtsük el, hogy játszunk, mert akkor a játék hazugságnak mi­nősül. A politikusok elfelejtik, vagy még eszükbe sem jutott. Olvastam Veled kapcsolatban, hogy amikor elkezdtél írással foglalkozni, ír­tál egy kalózos történelmi szöveget is. - Igen, már nincs meg, de emlékszem, írtam egy ilyet is. Emlékszem arra, hogy amikor megismerkedtem veled, akkor Bulgáriába mentünk Balogh Endrével és Aaron Blumm­mal. Ültünk hátul a kocsiban, éj­szaka indultunk a hosszú útra, akkor még nem ismertelek, hallottam a Török tükörről, de még nem olvastam. Megpróbáltalak hát letapogatni... - Én nem vettem ehhez a bátorságot! Mármint mentálisan letapogatni, úgy értettem. Elkezdtünk beszélgetni, és kiderült, nagy orosz és sci-fi irodalom rajongó vagy. Aztán a könyvhétre megje­lent a Kis Reccs című regényed, ami történelmi regény, de nyilvánvalóan nem csak az. Úgy hirdették meg a különböző irodalmi portálokon, mint az utolsó történelmi regény, de az ajánlóban az is szerepel, hogy ez egy pikareszk, viszont azt is el lehetne róla mondani róla, hogy magyar sci-fi.37

Next