Híd, 2014 (78. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 4. szám - BORI IMRE EMLÉKÉRE - Harkai Vass Éva: Bori Imre (1929-2004)

Ha egyszer valaki majd arra adja a fejét, hogy a monográfusról (és per­sze az irodalomtudósról és szerkesztőről, tanulmányíróról és kritikusról) monográfiát ír (monográfiát a monográfusról), nemcsak a tanár úr által a vizsgák előtt emlegetett eszmebarikádokon kell jól megvetnie a lábát (ez a vizsgák előtt több ízben elhangzott, vizsgára invitáló Bors-mondat úgy hangzott, hogy „majd találkozunk az eszmebarikádokon”), tehát a monog­­ráfus leendő monográfusának nemcsak nagy nekigyürkőzésre lesz szük­sége majd (jusson eszünkbe akár az a többünk által gyakran emlegetett felvétel a Boldog gyermekkort idézek című emlékezéskötetből, amelyen Bori Imre a B. I. O. M.-mel, azaz a Bori Imre Összes Műveivel, a dohányzó­­asztaltól mellközépig érő könyveivel fényképezkedett le­, hanem e neki­­gyürkőzés és szellemi leltár során megdöbbentő adatokkal — statisztikával - is szembesülnie kell majd. Például azzal, hogy a legendás hírű dolgo­zószoba dohányzóasztalától mellközépig érő könyvtorony könyvei hány és hány szerzői életművet vesznek célba. S hogy vajon van-e olyan szerző a huszadik századi magyar és a vajdasági (egykor: jugoszláviai) magyar irodalomban, akinek művét vagy életművét a monográfus, irodalomtörté­nész, tanulmányíró és kritikus Bori Imre tolla nem érintette? Tovább foly­tatva e gondolatmenetet: van-e az irodalomtörténész Bori Imrét leginkább érdeklő 20. századi modernségnek és itteni irodalmunknak olyan lénye­ges szépirodalmi kiadványa vagy akár erre reflektáló vonatkozó irodalma, amelyet a tanár úr nem olvasott? De szemügyre veheti majd a leendő Bori­­monográfus az életének negyedik évtizedében járó szerzőt, aki­­ például 1971-ben, egyetlen év folyamán - megjelentetett egy kettős monográfiát (a Füst Milán- és Kassák-monográfiát tartalmazó, Az avantgarde apostolai című kötetet), egy tanulmánykötetet (ez az Irodalmak - kölcsönhatások című kapcsolattörténeti tanulmánykötet) és három általa szerkesztett antológiát (a Föld és magot, az Idő, idő, tavaszidőt, valamint az Irodalmi hagyománya­ink: kilenc évszázad írásaiból címűt). Nem kevésbé a még mindig a negyve­nes éveiben járó irodalomtörténészt, akinek 1976-ban három kötete jelent meg, közöttük egy monográfia (a Krlezáról írott), egy tanulmánykötet (a Fridolin és testvérei) és egy antológia (a Szeli Istvánnal és Tomnán László­val közösen szerkesztett Gyökér és szárny). Vagy a továbbra is a negyvenes éveiben (a negyvenes éveinek végén) járó monográfust, aki 1978-ban két monográfiát jelentetett meg (Krúdy Gyuláról és Fehér Ferencről) - közben pedig szerkesztett, főszerkesztett... S ekkor még nem is szóltam azokról a műfaji-tematikus körökről, amelyeket egy leendő Bors-monográfusnak be kell járnia: a monográfiák sorát, a jugoszláviai/vajdasági magyar irodalom szellemi értékeit egybegyűjtő antológiákat és az irodalomtörténész Bori­ss Imre több kiadást megért jugoszláviai magyar irodalomtörténetét, kapcsol

Next