Híd, 2016 (80. évfolyam, 1-12. szám)

2016 / 6. szám - PÉNZ AZ IRODALOMBAN I. - Harkai Vass Éva: Pénz, egzisztenciális státus, életmód kérdésköre a korai modernség művészregényeiben (Ambrus Zoltán, Bródy Sándor és a művészregény)

menthetné. Az erkölcsi attitűd Biró Jenő művészi etikájával cseng egybe: ő is inkább elmenekült Párizsból, mint hogy elfogadta volna Darzensné, a mester feleségének Biró karrierjére nézve is előnyösnek bizonyuló szerel­mi ajánlatát. Ez az erkölcsi tisztaság jellemzi Biró és Bella szerelmét, s egyben a fes­tő művészethez való viszonyát is. Ugyanakkor a korabeli (honi) művészlét determináló körülményeire és szűkös egzisztenciális lehetőségeire is fény vetül, hiszen a Párizsban alkotói válságba kerülő festő a századvégi Ma­gyarországon csak rajztanárként dolgozhat, festőként pedig az igénytelen, csak csendéletek iránt érdeklődő közönséggel találja magát szemben. Mint Weinberger, a megrendelő mondja: „Ki akarna ebédlőjében egy koldus­gyereket?” Az epizódban a művészregényeknek a pénz vonzáskörébe ke­rülő gyakori toposzai jelennek meg: egyrészt az igénytelen (vásárló)közön­­ség, valamint a képkereskedő, mely utóbbi több művészregényben is olyan mellékalak, aki egyrészt a nyomorgó festőktől alacsony áron felvásárolt ké­pekből profitál, másrészt­­ a művész és a vásárlóközönség között álló ka­talizátorként - a közönség igénytelenségének szócsöve és konzerválója is egyben. A harmadik jellegzetes mellékfigura-típus a közönség ízlését ki­szolgáló festő alakja: ebben a regényben ez Vezekényi, aki úgy véli, hogy a közönség kiszámíthatatlan és értelmetlen, „de nem hadakozhatunk elle­ne” (AMBRUS 1928: 153). A pénz­motívum a regény első részében egzisztenciális státust, élet­módot korlátozó attitűdként manifesztálódik. Ezt nyomatékosítja annak a szegénységvilágnak a megjelenítése, ahol Bella lakik: a bérház, tágabb ér­telemben a nagyvárosi nyomor és miliő naturalista nyerseségű rajza, mely mélyvilágot ugyanakkor a benne élők összetartozásának valamiféle em­beri melegsége hatja át. A szépségideál és tisztaságképzet kerül itt szem­be a pénz uralta (tőkés) üzleti világgal, az anyagi érdekkel. Az a szépség­­ideál és tisztaságképzet, amelynek egzisztenciális értelemben a nyomorral kell szembenéznie. Biró számára Bella a tökéletesség, a reneszánsz teljesség, a szépségről és tisztaságról szőtt álom, az odaadó szerelem ideálképe. Ezt az éberen ál­modott álmot ostromolja egybekelésük után a mindennapi valóság kicsi­nyességével és nyomorával. Biró munkát keres, sajnálja a munkával töl­tött s a Bellától elvett időt, s állandó lelkiismeret-furdalást okoz számára, hogy feleségének cselédmunkát kell végeznie. Ugyanakkor festői kudarcai is folytatódnak: három művét visszautasítják, s az egyik zsűritagtól meg­tudja, hogy a nagydíj várományosa a művészi elveit a közönség kiszolgá­lása érdekében feladó Vezekényi. Mindez azonban nem szünteti meg, csu­­pán izolálja az idillt. A szecessziós álom csúcsa a Kismező utcai földszintes

Next