Híd, 2020 (86. évfolyam, 1-11. szám)
2020-09-01 / 8-9. szám - Cirok Szabó István: Ne gondold! (novella)
munkakeresésben volt akkor már egy éve, ami egész pontosan azt jelentette, hogy várt egy fülesre, hátha van valami meló. 2018 nyarán nyílt a Bartókon a Béla, amit történetesen az akkori főnököm fia nyitott, így leadtam a drótot Edének, hogy felszolgálót keresnek. Ede el is ment, de a próbanapján két vendéget is leöntött, szóval a nap végén választhatott, vagy keres másik munkát, vagy a pincében, a konyhán folytatja. Véget ért a mozdulatlanság. Mindketten sokat dolgoztunk, volt pénzünk, a napközbeni szívogatásokat leváltották az éjjeli bebaszások, alig voltunk otthon, én randizni kezdtem egy lánnyal, akivel együtt jártunk a suliban kreatív írásra, és bár végig offolgatott, nagyon szerelmes voltam, Ede meg úgy pörgette a Tindert, mintha nem lenne holnap, új embereket ismertünk meg, nem voltunk fáradtak, nem voltunk szótlanok, örökbe fogadtunk egy kutyát, szóval, ha valaki megkérdezte volna, hogy mi újság, tudtunk volna mesélni, csak azt nem tudtuk, hogy mi a baj, de már egyre többet gondoltunk rá. Amikor véget értek a tizenpár órás műszakjaink, amikor kijózanodtunk és hazamentünk, ugyanolyan üresen ültünk otthon, mint a lo-fi hiphop mixek borítóján ücsörgő animekarakterek. Én őszintén azt hittem, sosem tudjuk meg, hogy mi a baj, hogy hol rontjuk el, hogy mikor múlik el a nyár, egészen addig, amíg az egyik éjjel fel nem sétáltunk bepapírozva a Kis-Sváb-hegyre. Pontosan emlékszem, hogy a Városmajorban csavart meg minket az acid, és bár nem hiszek az LSD gyógyító hatásában, aznap éjjel mégis kaptunk egy másik perspektívát. Nem igazán tudtunk megszólalni, a kis vihorászásokat leszámítva, csak baktattunk fel a hegyen, amikor a lépcsőkhöz értünk, elbizonytalanodtunk, nem tudtuk, hogy felfelé vagy lefelé sétálunk, de végül is felértünk a hegycsúcsra. A mai napig nem vagyok benne biztos, hogy tényleg ott volt-e annak a csillagvizsgálónak a romja, azóta sem voltam a Kis-Svábhegyen, mindenesetre egy romos betonépületen feküdtünk hanyatt. Néztük az eget, majd Ede elővette a telefonját, láttam, hogy a Spotify-on keresgél, és egyszer csak megszólalt a lemez. Elindult az első szám, Ede felhangosította a telefonját, Óh, mondd, tagadhatatlanul beat, nem kifejezetten szerelmes szám, nem, addig nem jut el a dalszöveg, ez csak keresés, Istenem, de közel áll ez hozzám, a szerelem lehetőségére gondoltam, hogy hányszor néztem már így lányokra, hogy