Hidrológiai Közlöny 1947 (27. évfolyam)

1-4. szám - dr. TOMOR JÁNOS: AZ OLAJMEZÖK VIZEI ÉS ÁBRÁZOLÁSUK GYAKORLATI FELHASZNÁLÁSA AZ OLAJBÁNYÁSZATBAN

XXVII. évf. 19/,7. 1—1.. szám. HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 3 MÁN térképvázlata (1. ábra) azt mutatja, hogy egy olajmezőn a rétegnyomás csökkenés következtében a peremi és talpi víz betörése bezsákosodásokat és a mező egyes részeinek lefűződését okozhatja. A háború és háború utáni, mai napig tartó előírt felfokozott termelés következtében a peremi víz a dél­zalai olajmezőkön is egyenetlenül nyomul előre. Lefűző­dések, bezsákosodások vannak kilátásban a perem felől. Ugyanakkor a talpi víz a felfokozott termelés következ­tében számos helyen kúpszerűen felemelkedve, mind jobban terjeszkedett. Az ábrázolásnál egy vizet akkor minősítünk peremi víznek, ha egy több homokból álló sorozat, amelynek azonban közös olaj-vízhatára van, legfelső homokja az, amely vizet is termel. A talpi víz esetében az alsó homokok valamelyike víztermelő. Kül­földi olajmezőkön az állam őrködik afelett, hogy a mezőket ne érje felesleges telepenergia veszteség és ezzel kapcsolatban az olajrétegvíz szabálytalan térhó­dítása, aminek egyenes következménye a nemzeti va­gyon elvesztése volna kitermelhetőség szempontjából. A telepenergia veszteség, amelynek elvizesedés a következménye és amelyet gázvisszanyomással igyek­szünk részben pótolni, a magas gázolaj-viszonnyal való termeltetés eredménye. A nagy gáztermelés a helyes rétegmegnyitás ellenére másodlagos gázkúpok keletke­zésére, és ezzel párhuzamosan olajtermelés csökkenésre és a mező idő előtti elvizesedésére vezet. A víz szerepe az olajtermelésnél a Hahóti olajme­zőn a legnagyobb. Az olaj itt egy triász és részben miocén mészkőtömzs repedéseiben van és mintegy úszik a mészkő mélyebb repedéseit kitöltő vizén. A mészkövet borító pannóniai márgák átfúrása után az olaj víznyo­más hatására szökik a felszínre és így példája egy water drive olajmezőnek. A fenti távirati rövidséggel összefoglalt szempontok­ból is kitűnik, hogy egy olajtermelő mezőn milyen nagy fontossága van a vízkérdésnek. Tehát ugyancsak indo­kolt, hogy közelebbről megvizsgáljuk az olajrétegvizet. A mennyileges kémiai analízisek a vízben oldott sók ionjait határozzák meg. Az így adódó eredmények azonban nem fejezik ki a víz tulajdonsá­gait elég szemléltetően. A különböző vizek összehason­lítása úgy történhet, hogy bizonyos egységes szempont szerint vizsgáljuk a benne oldott anyagokat. Ez elérhető úgy, hogy a gyököket csoportosítjuk és az így adódó vegyületeket, illetőleg azok mennyiségi ada­tait hasonlítjuk össze, vagy a gyököket bizonyos átszámítások után diagrammokon ábrá­zoljuk. A vállalati vízelemzések, legáltalánosabb szokás szerint az adatokat gramm/literben adják meg. Ameri­kában általánosan elterjedt a Palmer-f­é­l­e átszámí­tás, amely az analízis adatait gramm, vagy m­i­n­i­gramm egyenérték százalékra számítja át. Palmer ezeket az értékeket azután csoportosítja és I. oszt. szalinitást, I. oszt. alkalitást, II. oszt. a­l­k­a­l­i­t­á­s­t, II. oszt. szalinitást, végül s­z­u­l­f­o­szalinitást állapít meg. Szerinte az erős savgyökök reakció értékeinek összege egy víz szalinitásának mérő­foka. A fémek összege, amelyek az erős savak feletti fölös mennyiségben vannak jelen, a víz alkalitásának mérőfokai. A MAORT kémiai laboratóriuma­i­ban dr. GRÁF LÁSZLÓ vezetésével, DALLOS ILLÉS és MEDGYES BÉLA, a kationok közül a vas, kalcium és magnéziumot határozzák meg az analízisek túlnyomó részében. Az anionok között a klorid, szulfát, hidrokarbonát sze­repel; végül a jód, bróm és SiO2. A klorid főképpen nátrium, magnézium, kalcium és káliumklorid alakjában van jelen a rétegvizekben. A nátrium viszont nemcsak nátriumklorid alakjában szerepel, hanem többek között főleg szulfát és hidrokarbonát kötésben is. A sótartalmú felszíni rétegvizek, amelyek szénhidro­génnel jelenleg nincsenek összefüggésben, főképpen karbonátokat, szulfátokat és nitrátokat tartalmaznak a tapasztalatok szerint. A szénhidrogéntartalmú rétegek vizében a szulfát háttérbe szorul, nitrát és nitrit nem szerepel. Jellemző rájuk a nagyobb mennyiségben fel­lépő jód- és a még lényegesebb brómtartalom. Meg­különböztetésükre szolgáló jellemző adatok a klorid , nátrium, kalcium , magnézium és klorid , hidrokarbonát arányszám. A kémiai analízisek nagy tömegének adatait gramm/ literről átszámítottam miligramm egyenérték százalékra, majd a közös összehasonlítási alap megteremtése után következhetett a grafikus ábrázolás. A több fázisú rendszer ábrázolására számos ábrá­zolási módot ismerünk. A mi esetünkben, amikor egyes vízanalíziseket kellett összehasonlítani, legalkalmasabb­nak a TICKELS hatszög-diagramm mutatkozott. De elképzelhető annyi ágú diagramm is, ahány kationt és aniont ábrázolni akarunk. A diagramm egyes száraira fel vannak mérve a gyökök gramm/literből számított miligramm egyenérték százalékai. Az így nyert pontok összekötésekor az illető víz oldott sóinak alkatrészeire jellemző ábra adódik. Hasonlóan jellemző a szárazmaradék, amely a víz só­koncentrációját tünteti fel miligramm/literben. A budafapusztai olajmezőn az alsó­pannóniai rétegsor tartalmazza a szénhidrogéntároló sorozatokat. Ezek a homoksorozatok egyenként több homokból állanak, amelyeknek azonban közös az olaj­vízhatáruk. Legszámottevőbbek a Budafa, Zala és Ke­rettye sorozatok. B- 61 Budafa sorozat B-85. Zala sorozat. B-9. Kerettye sorozat. 2. ábra. A budafapusztai olajme­ző vízvizsgálati diagrammjai

Next