Hidrológiai Közlöny 1947 (27. évfolyam)
1-4. szám - dr. TOMOR JÁNOS: AZ OLAJMEZÖK VIZEI ÉS ÁBRÁZOLÁSUK GYAKORLATI FELHASZNÁLÁSA AZ OLAJBÁNYÁSZATBAN
XXVII. évf. 19/,7. 1—1.. szám. HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 3 MÁN térképvázlata (1. ábra) azt mutatja, hogy egy olajmezőn a rétegnyomás csökkenés következtében a peremi és talpi víz betörése bezsákosodásokat és a mező egyes részeinek lefűződését okozhatja. A háború és háború utáni, mai napig tartó előírt felfokozott termelés következtében a peremi víz a délzalai olajmezőkön is egyenetlenül nyomul előre. Lefűződések, bezsákosodások vannak kilátásban a perem felől. Ugyanakkor a talpi víz a felfokozott termelés következtében számos helyen kúpszerűen felemelkedve, mind jobban terjeszkedett. Az ábrázolásnál egy vizet akkor minősítünk peremi víznek, ha egy több homokból álló sorozat, amelynek azonban közös olaj-vízhatára van, legfelső homokja az, amely vizet is termel. A talpi víz esetében az alsó homokok valamelyike víztermelő. Külföldi olajmezőkön az állam őrködik afelett, hogy a mezőket ne érje felesleges telepenergia veszteség és ezzel kapcsolatban az olajrétegvíz szabálytalan térhódítása, aminek egyenes következménye a nemzeti vagyon elvesztése volna kitermelhetőség szempontjából. A telepenergia veszteség, amelynek elvizesedés a következménye és amelyet gázvisszanyomással igyekszünk részben pótolni, a magas gázolaj-viszonnyal való termeltetés eredménye. A nagy gáztermelés a helyes rétegmegnyitás ellenére másodlagos gázkúpok keletkezésére, és ezzel párhuzamosan olajtermelés csökkenésre és a mező idő előtti elvizesedésére vezet. A víz szerepe az olajtermelésnél a Hahóti olajmezőn a legnagyobb. Az olaj itt egy triász és részben miocén mészkőtömzs repedéseiben van és mintegy úszik a mészkő mélyebb repedéseit kitöltő vizén. A mészkövet borító pannóniai márgák átfúrása után az olaj víznyomás hatására szökik a felszínre és így példája egy water drive olajmezőnek. A fenti távirati rövidséggel összefoglalt szempontokból is kitűnik, hogy egy olajtermelő mezőn milyen nagy fontossága van a vízkérdésnek. Tehát ugyancsak indokolt, hogy közelebbről megvizsgáljuk az olajrétegvizet. A mennyileges kémiai analízisek a vízben oldott sók ionjait határozzák meg. Az így adódó eredmények azonban nem fejezik ki a víz tulajdonságait elég szemléltetően. A különböző vizek összehasonlítása úgy történhet, hogy bizonyos egységes szempont szerint vizsgáljuk a benne oldott anyagokat. Ez elérhető úgy, hogy a gyököket csoportosítjuk és az így adódó vegyületeket, illetőleg azok mennyiségi adatait hasonlítjuk össze, vagy a gyököket bizonyos átszámítások után diagrammokon ábrázoljuk. A vállalati vízelemzések, legáltalánosabb szokás szerint az adatokat gramm/literben adják meg. Amerikában általánosan elterjedt a Palmer-féle átszámítás, amely az analízis adatait gramm, vagy minigramm egyenérték százalékra számítja át. Palmer ezeket az értékeket azután csoportosítja és I. oszt. szalinitást, I. oszt. alkalitást, II. oszt. alkalitást, II. oszt. szalinitást, végül szulfoszalinitást állapít meg. Szerinte az erős savgyökök reakció értékeinek összege egy víz szalinitásának mérőfoka. A fémek összege, amelyek az erős savak feletti fölös mennyiségben vannak jelen, a víz alkalitásának mérőfokai. A MAORT kémiai laboratóriumaiban dr. GRÁF LÁSZLÓ vezetésével, DALLOS ILLÉS és MEDGYES BÉLA, a kationok közül a vas, kalcium és magnéziumot határozzák meg az analízisek túlnyomó részében. Az anionok között a klorid, szulfát, hidrokarbonát szerepel; végül a jód, bróm és SiO2. A klorid főképpen nátrium, magnézium, kalcium és káliumklorid alakjában van jelen a rétegvizekben. A nátrium viszont nemcsak nátriumklorid alakjában szerepel, hanem többek között főleg szulfát és hidrokarbonát kötésben is. A sótartalmú felszíni rétegvizek, amelyek szénhidrogénnel jelenleg nincsenek összefüggésben, főképpen karbonátokat, szulfátokat és nitrátokat tartalmaznak a tapasztalatok szerint. A szénhidrogéntartalmú rétegek vizében a szulfát háttérbe szorul, nitrát és nitrit nem szerepel. Jellemző rájuk a nagyobb mennyiségben fellépő jód- és a még lényegesebb brómtartalom. Megkülönböztetésükre szolgáló jellemző adatok a klorid , nátrium, kalcium , magnézium és klorid , hidrokarbonát arányszám. A kémiai analízisek nagy tömegének adatait gramm/ literről átszámítottam miligramm egyenérték százalékra, majd a közös összehasonlítási alap megteremtése után következhetett a grafikus ábrázolás. A több fázisú rendszer ábrázolására számos ábrázolási módot ismerünk. A mi esetünkben, amikor egyes vízanalíziseket kellett összehasonlítani, legalkalmasabbnak a TICKELS hatszög-diagramm mutatkozott. De elképzelhető annyi ágú diagramm is, ahány kationt és aniont ábrázolni akarunk. A diagramm egyes száraira fel vannak mérve a gyökök gramm/literből számított miligramm egyenérték százalékai. Az így nyert pontok összekötésekor az illető víz oldott sóinak alkatrészeire jellemző ábra adódik. Hasonlóan jellemző a szárazmaradék, amely a víz sókoncentrációját tünteti fel miligramm/literben. A budafapusztai olajmezőn az alsópannóniai rétegsor tartalmazza a szénhidrogéntároló sorozatokat. Ezek a homoksorozatok egyenként több homokból állanak, amelyeknek azonban közös az olajvízhatáruk. Legszámottevőbbek a Budafa, Zala és Kerettye sorozatok. B- 61 Budafa sorozat B-85. Zala sorozat. B-9. Kerettye sorozat. 2. ábra. A budafapusztai olajmező vízvizsgálati diagrammjai