Hidrológiai Közlöny 1956 (36. évfolyam)
5-6. szám - Kallós Imre: Árhullámok és ábrázolásuk
Kallós I.: Árhullámok és ábrázolásuk menyei az általános hasonlóságon belül részleteiben eléggé különbözők voltak [3], a jelenség mindhárom esetben meglehetősen egyértelműen jelentkezett. Az árhullámoknál kialakuló sebességviszonyokat áttekinthetőbbé teszi az alábbi összeállítás, amelynek adataiból arra következtethetünk, hogy a közvetlen egymásutáni árhullámok valamiféle kölcsönhatásban vannak egymással. Figyelemre méltó ugyanis, hogy a 4,6 m/s-os sebesség akkor alakult ki, amikor ezt az árhullámok megjelenésével kapcsolatos jelenséget másik árhullám nem zavarta meg, illetve, hogy az 1954-es előhullám levonulási sebességének és az ezt követő főhullám megjelenési sebességének összege (1,34x2,90 x 4,24) a másik két esetben kapott 4,6 m/s-hoz közeli sebességérték. Fenti véleményünket alátámasztja az is, hogy az 1955-ös árhullám - amelynek előhulláma jelentéktelen volt — hat nap alatt tette meg az utat Passau és Budapest között, ami 1,1 m/s átlagsebességnek felel meg és közbülső értéket képvisel az 1954. évi egymást követő árhullámok levonulási sebességére kapott értékek között. Az árhullámoknak a relatív kis vízállások módszerével történő ábrázolásával kapcsolatban ki kell térni az árhullámok ellapulásának jelenségére is. Az árhullámok a mederben összegyülekező víz mennyiségének megfelelően alakulnak ki, levonulás közben azonban ellapulnak és ellapulásuk mértékét nagyrészt a mederviszonyok szabják meg. Szembetűnő ebből a szempontból, hogy Esztergomnál viszonylag milyen alacsony vízállással halad el az árhullám mindhárom esetben. Ha jogos az a feltevés, amely az árhullám helyi ellapulását a tározótér nagyságával hozza összefüggésbe, akkor megállapítható, hogy a tározótér nagyságával az izometrikus vonalak menete (konvergenciája, ill. divergenciája) fordított kapcsolatot mutat. Az ellapulás mértékét mutatja az, hogy az első hullámnak Linznél 1954-ben még 260 cm-es vízállásnövekedése volt, amíg Budapestnél már csak 160 cm-es. A főhullámnál ugyancsak látható az ellapulás, összehasonlítva a passaui 680 cm-es vízállásnövekedést a paksi 420 cm-es növekménynyel, ill. 1955 júliusában a kremsi 290 cm-es értéket a paksi 250 cm-essel. A mederviszonyokra egyedül az izometrikus vonalak alakulásából mégsem lehet következtetni, mert a mellékfolyók vízhozama esetenként nagymértékben módosíthatja az árhullámot levonulása közben is. A fentiek alapján megállapíthatjuk, hogy a felsorolt ábrázolási módok közül igen előnyös a relatív kis vízállásból kiinduló módszer, akár a rajztechnikai előnyeit, akár a természethűségét és a szemléletességét, vagy azokat az előnyeit tekintjük, amelyekkel sajátságai révén az árhullámok tanulmányozását megkönnyíti. Kívánatos volna a jeges árvizek levonulásának és alakulásának ábrázolása hasonló módon, minthogy remélni lehet, hogy ezáltal a jeges árvizekre vonatkozó ismereteink is bővülnének. A relatív kis-vízállások módszere azonban nem alkalmas a jeges árvizek ábrázolására, mert relatív kis-vízállás jeges árvizeknél nem alakul ki. Megoldást csak a vízmércék közötti kapcsolatok kidolgozása hozhat, ami több szempontból is tovább javítaná az árhullámok izometrikus ábrázolási módját. IRODALOM [1]. Bogdánfy Ödön : Hidraulika (Budapest, 1904.). [2]. Bogdánfy Ödön: A természetes vízfolyások hidraulikája (Budapest, 1906.). [3]. Kallós Imre : Árhullámok hidrometeorológiai vizsgálata (Időjárás, 1955/6.). [4]. Péch József—Bogdánfy Ödön : Jelentékenyebb folyóink vízjárása 1891-ben (Vízrajzi Évkönyvek, Budapest, 1895.). 0. ábra. A 3. ábra metszete 1954. VII. 9-én 0iu. 6. Pa3pe3 3-eü tpueypbi 9-eo ihoah 1954 e Fig. 6. Section of Fig. 3. on the 9. 7. 1954. [cm] 500 iOO-300-200-100-0- Az árhullámok sebessége [m/sec] előönállófőhullám 1954. Levonulás Megjelenés 1955. Levonulás Megjelenés 1,34 4,6 M 4,6 0,89 2,9 Hidrológiai Közlöny 36. évf. 1956. 5. sz. 363