Hidrológiai Közlöny 1958 (38. évfolyam)
6. szám - Szakváry Jenő - Szitkey László: A hazai törpevízművek ismertetése
Jfl. Hidrológiai Közlöny 1958. 6. sz. VTZFT TÁTAS A tanulmány a törpe vízmű és a vízelvezetés fogalmi meghatározása, * aiki a történelmi fejlődés és a műszaki megoldások fajtáinak leírása után az országos statisztikai felmérés alapján ismerteti a jelenlegi állapotot, és az adatokat megyénként értékeli. A hazai törpevízművek ismertetése SZAKVÁRY JENŐ és SZITKEY LÁSZLÓ Bevezetés A törpevízművek és vízelvezetések főleg a falusi lakosság közműves jellegű ivóvízellátását biztosítják. Az ellátás közkifolyás jellege elsősorban a parasztság, másodsorban a helyi vízellátást igénylő ipari és bányászati dolgozók életkörülményeinek felel meg. Ennek ellenére — főként az Alföldön — nemcsak községekben, hanem mezőgazdasági jellegű városainkban is elterjedtek a törpevízművek, illetve súllyal a vízelvezetések. Falvaink vízellátási helyzete jelenleg nem tekinthető megnyugtatónak. A mintegy 18 000 meglevő közkútból egészségügyi, illetőleg műszaki szempontból csak kb. 12 000 mondható megfelelőnek. Ezenkívül országos viszonylatban mintegy 1 millió a túlnyomó többségben ásott, magánkút, amelyeknek legnagyobb része orvosi vélemény szerint egészségileg ártalmas,szennyezett vizet szolgáltat. Az elmúlt 40 év folyamán, de különösen az udolsó 10 év alatt a közigazgatási önkormányzatok komoly anyagi erőket áldoztak a falusi ivóvízellátás megjavítására. A kérdés sürgető voltát és különösen helyi fontosságát mutatja, hogy a jelentős beruházási hitelforrások mellett a helyi erőforrások, elsősorban az újabban bevezetett községfejlesztési alapok nagy részét — több helyen 100%-át — közkutak, illetve törpevízművek építésére fordították. A vízhiánnyal küzdő, valamint a csak egészségtelen, fertőzött vízzel rendelkező községek jó vízellátásának biztosításához azonban a rendelkezésre álló erőforrások többszörösére lenne szükség. Ez a körülmény mind az országos hatóságokat, mind a megyei, járási és községi (városi) tanácsokat a falusi vízellátásra fordítandó hitelek leghatékonyabb felhasználására kényszerítette. A figyelem a törpevízművek építése felé először a legsúlyosabb vízhiánnyal küzdő községek ellátásának megoldásakor fordult. Vízszegény és részben alábányászott vidéken, így elsősorban Borsod—Abaúj—Zemplén, valamint Veszprém megyék hegyes tájain általában a község területén belül egyáltalán nincs lehetőség közkút építésére. A vizet távolabbról, forrásból, vagy mélyebben fekvő völgy vízadó rétegébe süllyesztett kútból —a terepadottságoktól függően — gépi erővel vagy gravitációs úton csővezetéken kell bevezetni. Ez pedig már — közkifolyás ellátás biztosítása esetén — törpevízmű! A törpevízműves ellátás az ország nagyobb területén olcsóbb, tehát gazdaságosabb a közkutas ellátásnál. A közkutak építési költségének, amortizációjának és fenntartási költségének együttes összege nagyobb, mint a törpevízművek beépített állóeszközértékének, amortizációs hányadának és az üzemköltségnek összege. A lakosság jobb ellátása és a szükséges ráfordítások gazdaságossága évről évre jobban terjeszti a törpevízművek építésének gondolatát. (Vö. Bélteky Lajos tanulmányaival : A falusi ivóvízellátás és korszerű fejlesztése. H. K. 1953. évi 5—6. sz. és a Törpe vízművek telepítésének mértékadó szempontjai és gazdaságossága. V. K. 1955. évi 2. sz.). Törpevízmű és vízelvezetés fogalmi meghatározása A törpevízmű főleg falusi jellegű településen létesített olyan közcélú vízszolgáltató mű, amely túlnyomóan közterületen levő közkifolyókon keresztül gépi úton előállított nyomással, vagy a rendelkezésre álló forrás természetes nyomásával biztosítja az ivóvizet. A vízelvezetés (körzeti vízellátás) olyan vízszolgáltató mű, amely a pozitív fúrt kutakból, azok természetes nyomásával csőhálózaton (csővezetéken) keresztül juttatja el a vizet a fogyasztókhoz. Ez a vízellátó mű a törpevízmű alacsonyabbrendű formája. Már a múlt században is épültek törpevízművek, valamint vízelvezetések, és a meglevők többsége is az 1945. év előtt létesült, mégis a Bélteky Lajos által javasolt „törpevízmű" kifejezés és annak jelenlegi értelmezése újkeletű. Korábban a vízellátás módját két nagy csoportra, úgymint a közműves és közkutas ellátásra osztották fel. A közműves ivóvízellátáson belül csak a vízművek termelési kapacitásának nagysága szerint állítottak fel kategóriákat. A mai értelemben vett törpevízműveket annak idején a kis vízművek közé sorolták. A vízelvezetéseket — körzeti vízvezetékek, vagy kúttársaságok néven —átmeneti kategóriának tartották, a közműves és közkutas ellátás között és felváltva, hol az egyik, hol a másik csoportban említették őket. A szerzők álláspontja szerint — és ez a vízügyi szervek hivatalos véleménye is — a törpevízmű fő jellegzetessége nem a termelési kapacitás alacsonyabb voltában, hanem az ellátás módjában rejlik. A kis víztermelés éppen a közkifolyás ellátási mód következménye. A törpevízműveket alapvetően az különbözteti meg a városi (községi, lakótelepi, üdülőhelyi) vízművektől, hogy míg utóbbiaknál az ellátás módja súllyal a lakások és középületek belső vízellátását (konyhai közkifolyók, vízöblítéses W. C., fürdőszobák), addig a törpevízművek és vízelvezetések berendezései az ellátottak többségénél csak a közkifolyós ellátást teszik lehetővé. Ez a meglevő műveknél úgy jelentkezik, hogy a berendezések nagyrészt csak a közkifolyós ellátás feltételeit biztosítják, tehát a víztermelési kapacitás csak az ennek megfelelő vízfejadaggal képes a fogyasztást kielégíteni, a hálózat csak ennek a vízmennyiség.