Hidrológiai Közlöny 1958 (38. évfolyam)

6. szám - Szakváry Jenő - Szitkey László: A hazai törpevízművek ismertetése

Jfl. Hidrológiai Közlöny 1958. 6. sz. VTZFT T­ÁTAS A tanulmány a törpe vízmű és a vízelvezetés fogalmi meghatározása, * aiki a történelmi fejlődés és a műszaki megoldások fajtáinak leírása után az országos statisztikai felmérés alapján ismerteti a jelenlegi állapotot, és az adatokat megyénként értékeli. A hazai törpevízművek ismertetése SZAKVÁRY JENŐ és SZITKEY LÁSZLÓ Bevezetés A törpevízművek és vízelvezetések főleg a falusi lakosság közműves jellegű ivóvízellátását biztosítják. Az ellátás közkifolyás jellege elsősor­ban a parasztság, másodsorban a helyi vízellátást igénylő ipari és bányászati dolgozók életkörül­ményeinek felel meg. Ennek ellenére — főként az Alföldön — nemcsak községekben, hanem mező­gazdasági jellegű városainkban is elterjedtek a törpevízművek, illetve súllyal a vízelvezetések. Falvaink vízellátási helyzete jelenleg nem tekinthető megnyugtatónak. A mintegy 18 000 meglevő közkútból egészségügyi, illetőleg műszaki szempontból csak kb. 12 000 mondható meg­felelőnek. Ezenkívül országos viszonylatban mint­egy 1 millió a túlnyomó többségben ásott, magán­kút, amelyeknek legnagyobb része orvosi véle­mény szerint egészségileg ártalmas,szennyezett vizet szolgáltat. Az elmúlt 40 év folyamán, de különösen az udolsó 10 év alatt a közigazgatási önkormány­zatok komoly anyagi erőket áldoztak a falusi ivóvízellátás megjavítására. A kérdés sürgető voltát és különösen helyi fontosságát mutatja, hogy a jelentős beruházási hitelforrások mellett a helyi erőforrások, elsősorban az újabban beve­zetett községfejlesztési alapok nagy részét — több helyen 100%-át — közkutak, illetve törpevíz­művek építésére fordították. A vízhiánnyal küzdő, valamint a csak egész­ségtelen, fertőzött vízzel rendelkező községek jó vízellátásának biztosításához azonban a rendel­kezésre álló erőforrások többszörösére lenne szük­ség. Ez a körülmény mind az országos hatóságokat, mind a megyei, járási és községi (városi) tanácso­kat a falusi vízellátásra fordítandó hitelek leg­hatékonyabb felhasználására kényszerítette. A figyelem a törpevízművek építése felé elő­ször a legsúlyosabb vízhiánnyal küzdő községek ellátásának megoldásakor fordult. Vízszegény és részben alábányászott vidéken, így elsősorban Borsod—Abaúj—Zemplén, valamint Veszprém megyék hegyes tájain általában a község területén belül egyáltalán nincs lehetőség közkút építésére. A vizet távolabbról, forrásból, vagy mélyebben fekvő völgy vízadó rétegébe süllyesztett kútból —­a terepadottságoktól függően — gépi erővel vagy gravitációs úton csővezetéken kell bevezetni. Ez pedig már — közkifolyás ellátás biztosítása esetén — törpevízmű! A törpevízműves ellátás az ország nagyobb területén olcsóbb, tehát gazdaságosabb a közku­tas ellátásnál. A közkutak építési költségének, amortizációjának és fenntartási költségének együt­tes összege nagyobb, mint a törpevízművek beépí­tett állóeszközértékének, amortizációs hányadá­nak és az üzemköltségnek összege. A lakosság jobb ellátása és a szükséges ráfordí­tások gazdaságossága évről évre jobban terjeszti a törpevízművek építésének gondolatát. (Vö. Bélteky Lajos tanulmányaival : A falusi ivóvízellátás és korszerű fejlesztése. H. K. 1953. évi 5—6. sz. és a Törpe vízművek telepítésének mértékadó szempontjai és gazdaságossága. V. K. 195­5. évi 2. sz.). Törpevízmű és vízelvezetés fogalmi meghatározása A törpevízmű főleg falusi jellegű településen létesített olyan közcélú vízszolgáltató mű, amely túlnyomóan közterületen levő közkifolyókon ke­resztül gépi úton előállított nyomással, vagy a rendelkezésre álló forrás természetes nyomásával biztosítja az ivóvizet. A vízelvezetés (körzeti vízellátás) olyan víz­szolgáltató mű, amely a pozitív fúrt kutakból, azok természetes nyomásával csőhálózaton (cső­vezetéken) keresztül juttatja el a vizet a fogyasz­tókhoz. Ez a vízellátó mű a törpevízmű alacso­nyabbrendű formája. Már a múlt században is épültek törpevíz­művek, valamint vízelvezetések, és a meglevők többsége is az 1945. év előtt létesült, mégis a Bélteky Lajos által javasolt „törpevízmű" kifejezés és annak jelenlegi értelmezése újkeletű. Korábban a vízellátás módját két nagy cso­portra, úgymint a közműves és közkutas ellátásra osztották fel. A közműves ivóvízellátáson belül csak a vízművek termelési kapacitásának nagy­sága szerint állítottak fel kategóriákat. A mai értelemben vett törpevízműveket annak idején a kis vízművek közé sorolták. A vízelvezetéseket — körzeti vízvezetékek, vagy kúttársaságok néven —­átmeneti kategóriának tartották, a közműves és közkutas ellátás között és felváltva, hol az egyik, hol a másik csoportban említették őket. A szerzők álláspontja szerint — és ez a víz­ügyi szervek hivatalos véleménye is — a törpe­vízmű fő jellegzetessége nem a termelési kapacitás alacsonyabb voltában, hanem az ellátás módjában rejlik. A kis víztermelés éppen a közkifolyás ellá­tási mód következménye. A törpevízműveket alapvetően az különböz­teti meg a városi (községi, lakótelepi, üdülőhelyi) vízművektől, hogy míg utóbbiaknál az ellátás módja súllyal a lakások és középületek belső víz­ellátását (konyhai közkifolyók, vízöblítéses W. C., fürdőszobák), addig a törpevízművek és vízelveze­tések berendezései az ellátottak többségénél csak a közkifolyós ellátást teszik lehetővé. Ez a meglevő műveknél úgy jelentkezik, hogy a berendezések nagyrészt csak a közkifolyós ellátás feltételeit biztosítják, tehát a víztermelési kapacitás csak az ennek megfelelő vízfejadaggal képes a fogyasztást kielégíteni, a hálózat csak ennek a vízmennyiség.

Next