Hidrológiai Közlöny 1964 (44. évfolyam)
11. szám - Dr. Boros János: Konvektív áramlások víztisztító reaktorban
502 Hidrológiai Közlöny 1964. 11. sz. Boros J.: Konvektív áramlások víztisztító-reaktorban továbbá a 13 db termoelem kábelje központi kapcsolótáblára futott be. A mérések a műszer 10~7 A érzékenységi fokozatára vonatkoznak. A tizedskálát lupe segítségével olvastuk le. A kalibrálás alapján a hőmérséklet-különbség értékére a következőt lehet mondani: 10"6 érzékenység esetén egy skála leolvasásnak 1,87 C° felel meg. 10_7-es érzékenységnél 0,187, 10_7-es érzékenységnél egy tizedskálának 0,01920 , 0,02 C°. A műszernél mért kitérések 110 és 170 skála értékek között változtak. Fénymutatós galvanométerekkel 10 " érzékenység mellett tizedskála pontosságig lehetett leolvasni, tehát mérési pontosságunk 0,02 C°. A reaktorban mért hőmérséklet-értékek az előbbiek értelmében tehát 20,5 és 31,5 C° értékek között változtak. A mérések folyamán állandóan figyelemmel kísértük a reaktort körülvevő épület belsejében uralkodó levegő hőmérsékletét, továbbá a külső levegő hőmérsékletét is. A méréseket minden egész, illetve félórában végeztük (minden egyes termoelemnél). A mérések időpontja és időtartama: júl. 31. reggel 9 órától 19 között, aug. 1. reggel 8 órától 21 között, aug. 2. reggel 10 órától 15 között, aug. 6—7. 16—24 órától és 0—19 között, tehát egyfolytában 27 órán keresztül, aug. 8—9. 10—24 óráig, és 0—7 óráig, összesen 21 órán keresztül. A mérések A mérések elvégzése után a termoelemeket a vízből kiemeltük, de a mérőrendszert az esetleges további mérések végezhetősége érdekében még a reaktor épületében hagytuk. Az értékelés után az eredmények eléggé egyértelműek voltak. A mérések alapján kitűnt, hogy a reaktor napsütötte oldala csak jelentéktelen mértékben melegszik fel. Sőt a reaktor belső oldala környezetében a víz hőmérséklete általában véve magasabb, mint a külső oldal mentén. Meglepő volt továbbá az is, hogy elég sok esetben — erre részletesen rátérünk — alacsonyabban fekvő víztérben a hőmérséklet magasabb, mint a felsőbb térrészben. Ez a víz felfelé mozgását idézi elő. Az értékelés során a mérési pontokhoz tartozó galvanométer-leolvasások különbségeit számítottuk ki, éspedig a következő termoelemekét: A (2,1), A (3,4), A (3,2), A (4,1), A (5,13) A (7,6), A (9,8), A (8,6), A (9,7), A (10,12) A hőmérséklet napi menetét illetően a következők állapíthatók meg: reggeltől kezdve a reaktorban levő víz hőmérséklete fokozatosan emelkedik és kb. délután 5—x/26 tájban a legmelegebb (júl. 31). A legalacsonyabb hőmérséklet reggel 6 óra tájban jelentkezett (aug. 7. és 9). A feldolgozás során a hőmérséklet-különbségek értékét tizedskála X 10'7 A érzékenységben adjuk meg. A legfontosabb adatokat a 2. és 3. ábra tünteti fel. A (2—1). A különbségek esetében mindig az alacsonyabban elhelyezett termoelem leolvasott értékéből vonjuk le a feljebb elhelyezett termoelem értékét. A legnagyobb eltérés 0,2 C° (éspedig mindkét előjellel). A különbségek tekintetében 27 érték esetében az előjel tehát alul van melegebb, 38 esetben pedig felül melegebb a víz. A többi esetben a különbség 0, A (3—4). A két termoelemnél 48 esetben a különbség +150 esetben —, a többi 0 (2. ábra). A mérések során rögtön feltűnt, hogy a lejjebb elhelyezett termoelemeknél nagyon sok esetben magasabb a hőmérséklet. Ez azonban egyben annyit jelent, hogy az alsóbb rétegekben elhelyezkedő melegebb víz fölfelé fog áramlani. Ennek oka valószínűleg a következőképpen magyarázható : nappal mérve a hőmérséklet-eloszlást a napközben a reaktor aljába betáplált víz a külső felmelegedés folytán melegebb mint a reaktorban már benn levő víz. Ennek a gondolatmenetnek 1. kép. A termoelemek elhelyezése <t>omo 1. PacnoAOxcenue mepMuiecKux dMMenmoe III. 1. Inslallation of thermocouples 2. kép. A termoelemek elhelyezése <Pomo 2. PacnoAOxcenue mepMUiecKux 3AeMenmoe III. 2. Installation of thermocouples