Hidrológiai Közlöny 1972 (52. évfolyam)

4-5. szám - Dégen Imre: Vásárhelyi Pál síremléke

162 Hidrológiai Közlöny 1972. 4—5. sz. Dégen I.: Vásárhelyi Pál síremléke amelyek egész országrészek térképét rajzolták át. Ezek a tervek kora országépítő programjának épí­tőkövei voltak. Ezek teremtették meg a­­— világ­viszonylatban is jelentős — magyar árvízvédelmi rendszer kiépítésének, folyóink szabályozásának és mai korszerű vízgazdálkodásunknak alapjait. Vásárhelyi élete, munkássága, nemzedékek h­osz­szú sorának életére meghatározóan kiható műszaki tevékenysége, haladó történelmünknek is eleven része. Mert Vásárhelyi nem csupán kiváló mérnök és tudós volt! Szenvedélyes út-és igazságkeresésé­ben, lázas, alkotó igyekezetében, forradalmi szel­lemű bátorságában mintegy megtestesül nemzeti történelmünk egyik nagy korszakának, a reform­korszaknak valamennyi, nemes törekvése. Egész emberi és tudományos magatartásában, jövőt ost­romló tetteiben ott feszült e nagyszerű történelmi kor sodrása, amit Vörösmarty úgy fogalmazott meg: „lángolt a gondos ész, s a szív remélt". Miként e kor legkiválóbbjainak törekvéseiben, Vásárhelyi életében és munkásságában is három nagy cél fonódott egybe: a nemzeti függetlenség, a társadalmi haladás, és a gazdasági felemelkedés szolgálata. A roppant erőket igénylő vízrendezési, folyósza­bályozási, árvízvédelmi munkákat nem elszigetelt látványos vállalkozásoknak, hanem az egész nép életét, az egész ország jövendőjét gazdagító alko­tásoknak tekintette. Ez a szemlélet tette képessé arra, hogy ne csupán egy-egy szűkebb térség érde­keit szolgáló részfeladat műszaki megoldására tö­rekedjék, hanem korát messze megelőző, haladó műszaki elgondolásait összekapcsolja a nemzeti és társadalmi érdekekkel. Ez lelkesítette, buzdította arra, hogy az ország társadalmi-gazdasági felemel­kedésének áramlatával szoros egységben tervez­zen, alkosson a közjóért. Ezért tiszteljük őt ma: szocialista építőmunkánk szerves részét alkotó, népgazdaságunk fejlődését, országunk további fel­emelkedését előmozdító, komplex vízgazdálkodá­sunk előfutáraként! Hosszú és küzdelmes volt az itt, melyet ez a ki­váló tudós és hazafi megtett. A szepesolaszi kántor­tanító fia, jeles eredménnyel végzi mérnöki tanul­mányait, a mai Műszaki Egyetem elődjén az Institutum ,,Geometrico Hidrotechnicum" falai kö­zött. Innét indul pályája tovább a megyei mér­nökgyakornokoskodástól, az akadémiai tagságig és az egész ország vízm­unkálataiért felelős köz­ponti hajózási felügyelőség vezető tisztségéig. A Széchenyi ösztönző támogatásával végzett tér­képészeti munkáit, a „Duna mappáció"-t a tudo­mányos világ mindmáig a vízrajzi térképezés egyik klasszikus művének tekinti. Nemzetközi viszony­latban is úttörő jellegű vízhozammérési, szintezési munkái ugyancsak egy-egy előkészítő lépést jelen­tettek a majdan életművét betetőző Tisza-szabályo­zás terveinek megalkotásához. Előbb azonban még egy másik ugyancsak kor­szakos jelentőségű alkotás fűződött Vásárhelyi ne­véhez: az Al-Duna szabályozásának megkezdése. Vásárhelyi és Széchenyi termékeny, közös mun­kásságának kimagasló eredményeként tartja szá­mon a történelem az al-dunai vontatóút kiépítését, a vaskapui zuhatagos szakasz szikláinak áttörését , mely egy évszázadra megvetette a dunai hajózás alapjait ezen a kulcsfontosságú szakaszon. Kubikosaival, bányászaival éjt nappallá téve fáradhatatlanul dolgozott Vásárhelyi a Vaskapu zuhatagos szakaszán, mígnem 1837-ben a bécsi kormány minden anyagi támogatást megvont az Al-Duna szabályozásától. Vásárhelyi ekkor láza­dozó lélekkel kénytelen volt félbe hagyni a nagy művet. Ám a „jeles vizimérnök" nem ismerte a csüggedést. Széchenyivel együttműködve máris hozzáfogott élete főművének megalkotásához, a Ti­sza szabályozás terveinek kidolgozásához. A reformkor vezető gazdaságpolitikusa Széchenyi István, és a plebejus-forradalmár Táncsics Mihály éppúgy, mint e kor kiváló mérnöke Vásárhelyi Pál nagy jelentőséget tulajdonítottak e mű meg­valósításának. A végtelen mocsarakkal borított vízjárta, ősállapotú alföldi tájakon Széchenyi sza­vaival élve „a folyók és az általuk okozott mocsá­rak és kiöntések rendezésé"-ben, a „vízbajok" or­voslásában a vízviszonyok egyszerű rendezésénél sokkal többet láttak. Az árvizek megfékezését, a vízszabályozás megoldását az ország gazdasági fejlődése, kulturális felemelkedése legfőbb előfel­tételének tekintették. E munka méreteiről, jelentőségeiről néhány meg­emlékező szóban nehéz képet adni. Széchenyi és Vásárhelyi alkotó együttműködésében fogalmazta meg és Vásárhelyi részletes Tisza-szabályozási ter­vében öltött testet ez a nagyszerű koncepció. Alap­gondolata volt az — a mai korszerű vízgazdálkodási szemléletnek is megfelelő — felfogás, hogy nemcsak a Tisza szabályozását, hane­m a folyó mentén el­terülő egész országrész természeti viszonyainak át­alakítását kell megoldani. Ezért nem szűkülhetett le a feladat csupán egy szűkebb térség rendezésére, egy-egy folyószakasz szabályozására. Egyértelmű volt a törekvésük: az egész Tisza-völgy egységes és általános rendezésére van szükség. E terv fogalmazza meg először, hogy e tájon a hajózási célú folyamszabályozással egybefüggő vízrendezés elsőrendű célja — ahogy akkor nevez­ték — a „földmentés", vagyis új termőföldek elhó­dítása a vadvizektől. Az átvágásokkal való folyamszabályozás és a töl­tésekkel megvalósított ármentesítés mint egységes, elválaszthatatlan feladat e tervben jelentkezik elő­ször a hazai szakirodalomban. Mint ahogy az a tö­rekvés is, hogy az ország gazdasági életét átalakító, széles társadalmi rétegek életkörülményeit érintő tervek megvalósításának közös üggyé kell válnia. Itt érlelődik meg az a felismerés, hogy az ország­építő jelentőségű, vízimunkák megoldásához szé­les körű társadalmi mozgósítással, a közvélemény megnyerésével sorompóba kell állítani az érdekel­tek összefogásából fakadó hatalmas erőt. E törekvések — Vásárhelyi más tudományos­műszaki felismeréséhez hasonlóan — haladó ha­gyományunkká váltak. Mai vízgazdálkodási elve­inkben és gyakorlatunkban valósulnak meg maga­sabb szinten és hatékonyabban. Vásárhelyi nemcsak kiváló gyakorlati mérnök volt, értékes tudományos munkássága alapján jog­gal tekinthetjük a magyar vízgazdálkodás és a hid­rológiai tudomány úttörő egyéniségének is. Nagy-

Next