Hidrológiai Közlöny 1972 (52. évfolyam)

10. szám - Könyvismertetés

Hidrológiai Közlöny 1972. 10. sz. 462 Stefán Márton: A kiskörei vízlépcső hatása Heves megye vízgazdálkodására. Az előadásokat hozzászólások követték, majd a részt­vevők megtekintették a vízlépcső építkezését. A Borsodi Csoport, valamint az Észak-magyarországi Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalat a vállalat 10 éves jubileuma alkalmából előadás sorozatot rende­zett. Az előadásokat tanulmányutak követték a borsod­sziráki vízműtelephez, a lázbérci víztisztítóműhöz, to­vábbá mihálygergei vízműhöz. A Magyar Hidrológiai Társaság Bajai Csoportja 1972. június 29-én a „Bajai Nyár, 1972." programja keretében egésznapos vízgazdálkodási tudományos tanácskozást ren­dezett. A tanácskozás elnöke Ihrig Dénes volt. A meg­nyitót dr. Gajdócsi István, Bács-Kiskun megye Taná­csának elnöke mondta. A tanácskozás keretében elhang­zott előadások a következők voltak: Dr. Lászlóffy Woldemár: A Duna jogviszonyai. Dr. Wisnovszky Iván: Új elgondolások a belsőségi víz­rendezés műszaki megoldásához. Dr. Benedek Pál: A Duna magyarországi szakaszának vízminőség szabályozási problémái. Ki­inyei László: Közüzemi vízellátás vízkezelési hely­zete és fejlesztése hazánkban. Dr. Kovács György: Vízgazdálkodásunk külföldi kap­csoltai. V. I. KÖNYISMERTETÉS Az Alsó-Tisza vidéki nagy árvízvédekezés, 1970. (A VIZDOK kiadása, Budapest, 1972., Szerk: Dr. Vágás István, 174. o., 62 ábra, 55 kép, orosz és német ny. összefoglaló.) Az 1970. évi Tisza-völgyi árvízről írott kiadványok sorában az Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság szakmai beszámolója jelent meg. Ennek a könyvnek az összeál­lítását az tette elsősorban fontossá, hogy az emlékezetes árvízvédekezési időszakban az Alsó-Tisza vidéke, ezen­belül is Szeged városa az ország figyelmének központjá­ban állott, hiszen ez előtt a város előtt mindannak a víz­mennyiségnek el kellett folynia, amely a Tisza víz­gyűjtőjén közben másutt esetleg már súlyos károkat is okozhatott, és ez a város volt az, amelyet a Tisza árvize 1879-ben egyszer már romba döntött. A könyv — a benne közölt szakmai és tudományos anyagot tekintve — többnek mondható, mint egyszerű árvízi beszámoló. Ugyanis nemcsak értékeli a megtör­tént eseményeket és a tett védelmi intézkedéseket, ha­nem külön tanulmányokat szentel a hidrológia érintett ágazatain belül az alapvető tárgyi és szemléleti kérdések tudományos fejlesztésének is. A könyvben összesen 32 szerzőtől 28 tanulmányt olvashatunk. A tanulmányok három különálló rész szerint vannak csoportosítva. Az első rész tanulmányai a központi irányítás legfon­tosabb kérdéseivel, a hidrológiai helyzet és a töltésálla­pot megkívánta műszaki intézkedések, döntések prob­lémakörével foglalkoznak. Forgó Lászlónak, a védekezés vezetőjének és Bolgár Istvánnak, a védelemvezető he­lyettesének általános beszámolói után dr. Paczuk István a Területi Bizottság munkájáról, Kiss György pedig egyes legveszélyeztetettebb töltés szakaszokon végzett véde­kezési munkákról nyújt áttekintést. Kardos Imre a töl­tésfejlesztési tervek készítéséhez dolgozott ki javaslato­kat, dr. Vágás István az árhullámok hidrológiai jellem­zését állította össze. Boldizsár Sándor a lokalizációs munkákról, Tripolszky István pedig a jugoszláv árvíz­védekezési szervekkel való kapcsolatokról írt tanul­mányt. A második rész tanulmányai a védekezési intézkedé­sek helyi végrehajtását, az árvízvédelmi körzetek szük­ségszerűen decentralizált munkáját és a különböző árvíz­védelmi szakszolgálatok tevékenységét ismerteti. Ebben a részben találhatjuk Simády Béla, Sódor István, Li­tauszki István, Hajdú Dezső, Kováts Gábor és Betovics András körzeti védelem vezetői beszámolóit, valamint Farka László, Kurucz Gyula, Vágfalvi József és dr. Pálfy Lajos beszámolóit a szervezési, műtárgyvizsgálati, hír­szolgálati és elektromos térmegvilágítási, továbbá mun­kaügyi kérdésekről. A harmadik részben kaptak helyet azoknak a kutatók­nak és gyakorló műszaki szakembereknek az értékelései és tanulmányai, akik akár szolgálatuk folytán, akár egy­szerűen csak a szakma szeretetéből a helyszínen kapcso­lódtak be a felmerülő hidrológiai, hidrometriai, hidro­geográfiai, talajfizikai és geotechnikai, folyamszabályo­zási, vízkémiai, ill. hidrobiológiai kérdések vizsgála­tába. Dr. Zsuffa István és Virágh Mihály tanulmányá­ban a tiszavölgyi árvíz hidrológiai statisztikai értékelé­sét találhatjuk. Dr. Andó Mihály a tiszai vízrendszer árvízhelyzetének főbb természeti földrajzi összetevőit mutatta be. Dávid Sándorné, Winter János és dr. Vágás István közös tanulmánya az árvízi vízhozammérésekről szól. Galli László ebben a könyvben adta közre szivárgási és talajmechanikai megfigyeléseit. Dr. Zsuffa István, Kontur István és Szvetnik Antal közös tanulmánya a töl­tésállapot helyszíni vizsgálatának módszereit, Magyari Gábor és Salamin András közös tanulmánya pedig a töltésmeghibásodások helyszíni nyilvántartásának mód­ját írja le. Hegyesi Ferenc az árvízzel kapcsolatban a Ma­ros folyón felvetődött szabályozási kérdésekről, Csong­rády Kornél az árvízvédelmi véderdők hullámcsillapító hatásáról tett fontos megállapításokat. Szépfalusi József és dr. Vágás István közös tanulmánya az árvízvédekezés folyamán végzett vízminőségi vizsgálatokat értékeli, dr. Gsizmazia György pedig az emlősök árvízvédelmi tölté­seken végbemenő biokorróziós tevékenységéről össze­gezte tapasztalatait. Mint ahogy Simády Béla vízügyi igazgató bevezetőjé­ben megállapította: Szeged városának 1879. évi árvíz­katasztrófája ébresztette rá komolyan az országot a ve­szély elleni módszeres felkészülés és küzdelem múlhatat­lan fontosságára. Most az Alsó-Tisza vidéki nagy árvíz­védekezés és Szeged eredményes védelmének 1970. évi példája bizonyíthatja, hogy a műszaki színvonal, a szak­ismeret, a szervezettség, a helytállás és a felszabadult dolgozó nép egysége mekkora teljesítményekre vezethet. A könyvet az Alsó-Tisza vidék árvízvédelmi szak­emberein kívül minden vízügyi szakember eredménnyel forgathatja, s a tanulmányoknak nemcsak a beszámoló, hanem az értékelő részét is minden bizonnyal jól hasz­nosíthatja. Dr. V. Nagy Imre Botár Imre—Károlyi Zsigmond: A Tisza szabályozása, II. rész. (1879—1944) Vízügyi Történeti Füzetek, 5. A Vízügyi Dokumentációs és Tájékoztató Iroda kiadása, Budapest, 1971./85 o. 20 ábra és kép; 91 irod. német, an­gol, francia és orosz összefogl.). A Tisza szabályozás történetének 1846—1879 idősza­kát felölelő I. részt követően röviddel megjelent az 1879—1944 időszakkal foglalkozó II. rész is. Mint ahogy a szerzők Kvassay Jenő nyomán rámutatnak: az 1879. évi szegedi árvíz volt a fordulópont a Tisza szabályozás történetében, s történeti leírásuk is ezt vette figyelembe az időrendi elhatárolásnál. A kiadvány röviden áttekinti az 1879. évi szegedi ár­vízkatasztrófa okait, majd idézi a hazai és külföldi szak-

Next