Hidrológiai Közlöny 1972 (52. évfolyam)
10. szám - Könyvismertetés
Hidrológiai Közlöny 1972. 10. sz. 462 Stefán Márton: A kiskörei vízlépcső hatása Heves megye vízgazdálkodására. Az előadásokat hozzászólások követték, majd a résztvevők megtekintették a vízlépcső építkezését. A Borsodi Csoport, valamint az Észak-magyarországi Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalat a vállalat 10 éves jubileuma alkalmából előadás sorozatot rendezett. Az előadásokat tanulmányutak követték a borsodsziráki vízműtelephez, a lázbérci víztisztítóműhöz, továbbá mihálygergei vízműhöz. A Magyar Hidrológiai Társaság Bajai Csoportja 1972. június 29-én a „Bajai Nyár, 1972." programja keretében egésznapos vízgazdálkodási tudományos tanácskozást rendezett. A tanácskozás elnöke Ihrig Dénes volt. A megnyitót dr. Gajdócsi István, Bács-Kiskun megye Tanácsának elnöke mondta. A tanácskozás keretében elhangzott előadások a következők voltak: Dr. Lászlóffy Woldemár: A Duna jogviszonyai. Dr. Wisnovszky Iván: Új elgondolások a belsőségi vízrendezés műszaki megoldásához. Dr. Benedek Pál: A Duna magyarországi szakaszának vízminőség szabályozási problémái. Kiinyei László: Közüzemi vízellátás vízkezelési helyzete és fejlesztése hazánkban. Dr. Kovács György: Vízgazdálkodásunk külföldi kapcsoltai. V. I. KÖNYISMERTETÉS Az Alsó-Tisza vidéki nagy árvízvédekezés, 1970. (A VIZDOK kiadása, Budapest, 1972., Szerk: Dr. Vágás István, 174. o., 62 ábra, 55 kép, orosz és német ny. összefoglaló.) Az 1970. évi Tisza-völgyi árvízről írott kiadványok sorában az Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság szakmai beszámolója jelent meg. Ennek a könyvnek az összeállítását az tette elsősorban fontossá, hogy az emlékezetes árvízvédekezési időszakban az Alsó-Tisza vidéke, ezenbelül is Szeged városa az ország figyelmének központjában állott, hiszen ez előtt a város előtt mindannak a vízmennyiségnek el kellett folynia, amely a Tisza vízgyűjtőjén közben másutt esetleg már súlyos károkat is okozhatott, és ez a város volt az, amelyet a Tisza árvize 1879-ben egyszer már romba döntött. A könyv — a benne közölt szakmai és tudományos anyagot tekintve — többnek mondható, mint egyszerű árvízi beszámoló. Ugyanis nemcsak értékeli a megtörtént eseményeket és a tett védelmi intézkedéseket, hanem külön tanulmányokat szentel a hidrológia érintett ágazatain belül az alapvető tárgyi és szemléleti kérdések tudományos fejlesztésének is. A könyvben összesen 32 szerzőtől 28 tanulmányt olvashatunk. A tanulmányok három különálló rész szerint vannak csoportosítva. Az első rész tanulmányai a központi irányítás legfontosabb kérdéseivel, a hidrológiai helyzet és a töltésállapot megkívánta műszaki intézkedések, döntések problémakörével foglalkoznak. Forgó Lászlónak, a védekezés vezetőjének és Bolgár Istvánnak, a védelemvezető helyettesének általános beszámolói után dr. Paczuk István a Területi Bizottság munkájáról, Kiss György pedig egyes legveszélyeztetettebb töltés szakaszokon végzett védekezési munkákról nyújt áttekintést. Kardos Imre a töltésfejlesztési tervek készítéséhez dolgozott ki javaslatokat, dr. Vágás István az árhullámok hidrológiai jellemzését állította össze. Boldizsár Sándor a lokalizációs munkákról, Tripolszky István pedig a jugoszláv árvízvédekezési szervekkel való kapcsolatokról írt tanulmányt. A második rész tanulmányai a védekezési intézkedések helyi végrehajtását, az árvízvédelmi körzetek szükségszerűen decentralizált munkáját és a különböző árvízvédelmi szakszolgálatok tevékenységét ismerteti. Ebben a részben találhatjuk Simády Béla, Sódor István, Litauszki István, Hajdú Dezső, Kováts Gábor és Betovics András körzeti védelem vezetői beszámolóit, valamint Farka László, Kurucz Gyula, Vágfalvi József és dr. Pálfy Lajos beszámolóit a szervezési, műtárgyvizsgálati, hírszolgálati és elektromos térmegvilágítási, továbbá munkaügyi kérdésekről. A harmadik részben kaptak helyet azoknak a kutatóknak és gyakorló műszaki szakembereknek az értékelései és tanulmányai, akik akár szolgálatuk folytán, akár egyszerűen csak a szakma szeretetéből a helyszínen kapcsolódtak be a felmerülő hidrológiai, hidrometriai, hidrogeográfiai, talajfizikai és geotechnikai, folyamszabályozási, vízkémiai, ill. hidrobiológiai kérdések vizsgálatába. Dr. Zsuffa István és Virágh Mihály tanulmányában a tiszavölgyi árvíz hidrológiai statisztikai értékelését találhatjuk. Dr. Andó Mihály a tiszai vízrendszer árvízhelyzetének főbb természeti földrajzi összetevőit mutatta be. Dávid Sándorné, Winter János és dr. Vágás István közös tanulmánya az árvízi vízhozammérésekről szól. Galli László ebben a könyvben adta közre szivárgási és talajmechanikai megfigyeléseit. Dr. Zsuffa István, Kontur István és Szvetnik Antal közös tanulmánya a töltésállapot helyszíni vizsgálatának módszereit, Magyari Gábor és Salamin András közös tanulmánya pedig a töltésmeghibásodások helyszíni nyilvántartásának módját írja le. Hegyesi Ferenc az árvízzel kapcsolatban a Maros folyón felvetődött szabályozási kérdésekről, Csongrády Kornél az árvízvédelmi véderdők hullámcsillapító hatásáról tett fontos megállapításokat. Szépfalusi József és dr. Vágás István közös tanulmánya az árvízvédekezés folyamán végzett vízminőségi vizsgálatokat értékeli, dr. Gsizmazia György pedig az emlősök árvízvédelmi töltéseken végbemenő biokorróziós tevékenységéről összegezte tapasztalatait. Mint ahogy Simády Béla vízügyi igazgató bevezetőjében megállapította: Szeged városának 1879. évi árvízkatasztrófája ébresztette rá komolyan az országot a veszély elleni módszeres felkészülés és küzdelem múlhatatlan fontosságára. Most az Alsó-Tisza vidéki nagy árvízvédekezés és Szeged eredményes védelmének 1970. évi példája bizonyíthatja, hogy a műszaki színvonal, a szakismeret, a szervezettség, a helytállás és a felszabadult dolgozó nép egysége mekkora teljesítményekre vezethet. A könyvet az Alsó-Tisza vidék árvízvédelmi szakemberein kívül minden vízügyi szakember eredménnyel forgathatja, s a tanulmányoknak nemcsak a beszámoló, hanem az értékelő részét is minden bizonnyal jól hasznosíthatja. Dr. V. Nagy Imre Botár Imre—Károlyi Zsigmond: A Tisza szabályozása, II. rész. (1879—1944) Vízügyi Történeti Füzetek, 5. A Vízügyi Dokumentációs és Tájékoztató Iroda kiadása, Budapest, 1971./85 o. 20 ábra és kép; 91 irod. német, angol, francia és orosz összefogl.). A Tisza szabályozás történetének 1846—1879 időszakát felölelő I. részt követően röviddel megjelent az 1879—1944 időszakkal foglalkozó II. rész is. Mint ahogy a szerzők Kvassay Jenő nyomán rámutatnak: az 1879. évi szegedi árvíz volt a fordulópont a Tisza szabályozás történetében, s történeti leírásuk is ezt vette figyelembe az időrendi elhatárolásnál. A kiadvány röviden áttekinti az 1879. évi szegedi árvízkatasztrófa okait, majd idézi a hazai és külföldi szak-