Hidrológiai Közlöny 1973 (53. évfolyam)
8. szám - Dr. Vágás I.: A Tisza szegedi árvízi hozamai
Dr. Vágás I.: A Tisza szegedi árvízi hozamai Hidrológiai Közlöny 1973. 8. sz. 371 kintette az egyértelmű vízhozamgörbét, hogy voltak időszakok, amikor kifejezetten törekedett a vízhozamgörbék matematikai egyenletekkel való minél pontosabb jellemzésére [1]. Kevesebbet gondoltak viszont a vízhozamgörbék érvényességi határainak részletesebb tisztázására. A Tisza vízjárás-története mutat rá ezúttal is — ebben az 1932. és 1970. évi nagy árvizek adatai egybehangzóak — hogy egyes kivételes, de nagy fontosságú árvízi esetekben a tetőző vízhozamok és vízállások összefüggéséből sem lehet egyértelmű vízhozamgörbét meghatározni. II. Az 1932. és az 1970. évi árvizek szegedi és makói vízhozamai A Tisza hidrológiai történetében eddig még csak három olyan esztendő volt — 1919, 1932 és 1970 — amelyben a folyó szegedi vízállása a 900 cm-t meghaladta. 1970-ben két, egymást követő árhullámon belül kétszer is túljutott a 900 cm-en, sőt 2,5 napon át a 950 cm-en is [6]. Az 1919. évi nagy árvíznél az akkori háborús helyzet miatt vízhozammérésről nem lehetett szó. 1932-ben viszont nemcsak Szegeden folytattak rendszeres vízhozammérést, hanem a Tisza csongrádi és a Maros makói szelvényében is. A kapott eredményeket részletesen értékeli könyvében Korhely József [4]. A továbbiakban adatait és értékeléseit átvesszük. 1970-ben különleges helyzet állott elő. Makón a Maros vízhozamait május 19-től minden nap megmérték. Szegeden viszont csak május 27-től kezdődtek meg a napi mérések, akkor amikor a Maros okozta május 21-i szegedi abszolút vízhozam-tetőzés már végetért. További balszerencsés mozzanata volt a szegedi méréssorozatnak, hogy a mérés éppen május 31-én és június 1-én szünetelt, amikor a vízállás tetőzött Szegeden és a vízhozam második, lokális tetőzése történt. Az 1970. évi árvíz a legfontosabb vízhozam adatait mindazonáltal más szelvények vízhozam adataiból számítással Szegedre is vonatkoztathattuk. Az 1932. évben mért szegedi és makói vízhozamokat az 1. táblázat mutatja be. Az 1. táblázatból az alábbiakat emelhetjük ki: A Tisza vízállása 1932. április 15-én 923 cm-rel tetőzött Szegednél. Ennél a vízállásnál 3994, kereken 4000 nv/s-t mértek. A vízhozamok tetőzése a vízállásokkal szemben már az április 9-én megmért 4260 m3/s-mal bekövetkezett. Ugyanakkor a vízállás csupán 861 cm volt. Ennek a jelenségnek a magyarázata szintén a táblázat adataiból következik. A Maros Makónál április 8-án 1800 m3/s tetőző vízhozamot szolgáltatott 560 cm-es vízállásnál. (Figyeljük meg: a makói vízállás kisebb vízhozammal csak április 10-én fejezi be a tetőzést). Szeged és Makó között az árhullám csúcsának levonulása 20—22 óra körüli érték, így a Maros makói csúcs vízhozama április 9-én érte el a Tisza szegedi szelvényét, ahol ugyan a Tiszát még nem találta a vízhozam-tetőzés állapotában, de az árhullám már elég intenzíven áradásban volt. Korbély idézi a csongrádi április 8-i mérés eredményét is, amely 3000 m3/s volt. Jobb összehasonlítási alap valóban nem állhatott rendelkezésére, bár véleményünk szerint a szegedi mérést egy nappal megelőző csongrádi mérés nem teljesen egyenértékű Szeged szempontjából az egy nappal korábbi makói 1. táblázat Az 1932. évi árvíz szegedi és makói adatai Korbély József nyomán mérés eredményével. Részben ez is indokolhatja, hogy a csongrádi 3000 m3/s és a makói 1800 m3/s vízhozam 4800 m3/s összege helyett csak 4260 m3/s-t mértek Szegeden. Az 540 m3/s hiány visszavezethető: — a marosi árhullámnak Makó és Szeged közötti némi ellapulására, amely akár 100—200 m3/s nagyságrendű is lehetett, — a csongrádi és makói vízhozamok szegedi megjelenésére vonatkozó egyenértékűség említett hiányaira, különös tekintettel az Algyő és Csongrád közötti széles hullámtér tároló hatására, a Maros Tiszába zúduló, a tiszait megelőző árhullámának Tiszát visszaduzzasztó hatására, amelyre egyébként különösen 1970-ben kellett felfigyelni, — a szegedi vízhozam mérés időpontjára, amennyiben ugyanis nem bizonyos, hogy a méréssel sikerült a csúcsvízhozamot a legpontosabban időben elfogni. Kétségtelen azonban az, hogy a Maros tevékenysége — márpedig a Maros az esetek nagy többségében megelőzi a Tisza árhullámát Szegeden! — már az 1932. évi adatokból láthatóan is alkalmas volt arra, hogy a vízhozam tetőzést a vízálláséhoz képest jelentékenyen előbbre hozza, és a tetőzőnél 62 cm-rel alacsonyabb vízszint mellett is véghez vigye. Lehetséges volt az is Szegeden az addig legveszélyesebb árvíz időszakában, hogy 62 cm vízszínt emelkedésre 266 m 3/s vízhozam csökkenés jusson. Az 1970-ben mért, vagy meghatározott szegedi és makói vízhozamokat a 2. táblázat mutatja be. A 2. táblázat a következőket mutatja: A vízhozam abszolút tetőzése lényegesen megelőzte mind a két vízállás-tetőzést Szegednél a Tiszán. A Felső-Tiszán május 13—14-én elindult árhullám még nem jutott a Közép-Tiszáig sem, amikor a Maros vize május 20 és 21 között bezúdult az áprilisi árhullám óta egyébként is igen magas vízállású és Algyőnél kereken 1900 m 3/s-ot szállító Tiszába. A Maros vonatkoztatás [hó, nap] Április 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. Szeged Vízállás [cm] 714 782 846 861 880 896 909 919 921 923 919 910 903 901 900 Vízhozam [m 3/s] 4260 4090 4189 3994 3965 Makó Vízállás [cm] 460 501 540 560 578 580 580 575 565 544 522 502 465 434 425 424 420 Vízhozam [m 3/s] 926 1300 1583 1799 1691 1637 1541 1508 663