Hidrológiai Közlöny 1977 (57. évfolyam)
3. szám - Kovács Dezső: A folyószabályozás feladatai Magyarországon
136 Hidrológiai Közlöny 1977. 3. sz. Kovács D.: A folyószabályozás a teljes gépesítéshez ez nem elegendő, de még a részleges gépesítés is az esetek túlnyomó részében új típusú, vagy legalábbis módosított műveket követel. Így a gyakorlatban dolgozó műszakiaknak nemcsak a megfelelő gépet és gépi technológiát kell megtalálni, hanem ki kell alakítania olyan új szabályozástam típusokat is, amelyek ennek a gépi technológiának megfelelnek és lehetővé teszik a fizikai munka minél nagyobb mértékű kiküszöbölését. A fentieket egy gyakorlati példán mutatom be. Az Északdunántúli Vízügyi Igazgatóság területén a Dunán alkalmazott mederelzárások, párhuzamművek kőműveit úgy kell kiképezni, hogy legalább a felső részükön a kőszórást burkolatként kell elrendezni és a hézagokat kibetonozni. Ellenkező esetben a mű igen hamar tönkremegy. Az építés minden fázisa gépesíthető, a felületrendezés kivételével. Márpedig az is igen nehéz fizikai munka és nélküle a mű nem teljes értékű. A megoldás vagy az, hogy valamilyen módon mégis gépesítjük ezt a munkafázist, vagy olyan szabályozási művet alkalmazunk ahol a burkolat elhagyható. Ilyen és hasonló problémákkal kell a kivitelezőknek foglalkozniuk. A másik fő terület — nevezhetjük elméletinek — más kérdéseket vet fel. A specializálódás miatt a kutatás és a kutatás eredményeinek gyakorlati alkalmazása elvált egymástól. Ez nem jelenti feltétlenül azt, hogy a kétféle tevékenység el is szakadt egymástól, de fő feladatként mások foglalkoznak az egyikkel és mások a másikkal. Ennek az a következménye, hogy a tudományos eredmények gyakorlati alkalmazói — tervezők, elvi irányítást végző szakágazatok — a gyakorlat által felvetett kérdések elméleti megoldását a kutatóktól várják. Ismereteim alapján jelenleg sajnos igen kevés gyakorlati folyószabályozási kérdésre ad választ a tudomány. Az egyes szaktudományok — hidraulika, hidrológia, morfológia stb. — állandóan fejlődnek, azonban a folyóval, mint több komponensből álló összetett rendszerrel általánosságban nemigen foglalkoznak. Ez szükségessé teszi, — mint dr. Csoma János hangsúlyozta hozzászólásában, — hogy nagyobb súlyt kapjon az alapkutatás a közeljövőben. Példaképpen megemlítek egy olyan kérdést, amelyre megfelelő elméleti alapok hiányában véleményem szerint nem tudunk kielégítő választ adni. Ez a tervezett dunakiliti duzzasztó alatti ún. elhagyott meder kérdése. A Gabcikovo—Nagymarosi vízlépcsőrendszer megépülte után ennek a kb. 20 km hosszú Dunaszakasznak a víz és hordalék járása olyan gyökeresen megváltozik, hogy a korábbi időben szerzett gyakorlati tapasztalatokat nem lehet az új helyzetben alkalmazni, ráhúzni. Ugyanakkor nincs olyan elmélet a kezünkben, amelynek segítségével megnyugtató módon megmondhatnánk, hogy mi módon fog a megváltozott körülmények között viselkedni ez a szakasz, hosszabb időszak alatt megváltozik-e a meder alakja, lesz-e jelentős hordalék átrendeződés stb. Az alapkérdéseken kívül még sok részletprobléma is tisztázatlan. Példaként csak kettőt említek. Nem tudjuk, hogy az elméletileg meghatározott kisvízi mederméretek kialakításához milyen méretű sarkantyúkat tervezzünk, tehát milyen magasak, milyen hosszúak és milyen alakúak legyenek ezek a kis vízszabályozási művek. A másik példa a kőszórásból épített mederelzárások állékonysága. Ez a területünkön sok gondot okoz, de méretezésükhöz megfelelő elméletet nem sikerült találni. Hozzászólásommal azt illusztráltam, hogy bőségesen akad tennivaló jelenleg is és a jövőben is a folyószabályozással foglalkozó szakemberek számára. Jó eredményeket pedig csak az elméleti és gyakorlati területen dolgozók szoros együttműködése hozhat. Török Imre (Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság) : A Tisza és mellékfolyóinak szabályozásáról, azaz annak történelméről nyújtok áttekintést. Egy általam választott teljesen önkényes és bizonyára vitatható történeti áttekintésben korszakokra osztanám a Tisza szabályozását. I. korszak 1846 előtt — A Tisza-szabályozás történelme előtti korszak. Helyi beavatkozások jellemzik a XVII., és XVII. században, valamint a XIX. század elején (malomgátak elbontása, lokális töltésezések). II. korszak 1846—1918. — A Tisza-szabályozás hőskora. Hogy mikor kezdődött: 1846. január 19-én a Tiszavölgyi Társulat alapításakor, vagy 1846. augusztus 27-én az ünnepélyes kapavágáskor a Tiszadob—Szederkényi átmetszésnél, esetleg már 1845. július 12-én a Vásárhelyi Pál féle ún. „előleges javaslat" megvitatásakor, ez lényegtelen. Ez a korszak két további időszakra osztható: 1846— 1879 az átvágások és töltésezések időszaka, 1879--1918. az átmetszésekkel létrehozott főmedrek bővítésének, a holtmedrek kizárásának, a töltésfejlesztéseknek, a kis- közép- és nagyvízi meder egységesítésére irányuló törekvéseknek az időszaka. III. korszak 1918—1944. — ínséges időszak. Bár sok mű épült ez alatt és a mellékfolyók szabályozásánál is komoly előrelépés történt, mégis a gazdasági-politikai-társadalmi helyzet korlátai miatt megtorpanás volt, annak ellenére, hogy elméleti és gyakorlati téren is jelentős fejlődés volt és nagyszerű szakemberek nevei is jelzik ezt az időszakot. IV. korszak 1944—1956. — Közelmúlt. A háború pusztításainak újjáépítési időszakát éltük. V. korszak 1956 óta tart. A jelen és jövő. A Tiszalöki Vízlépcső részleges üzembe helyezésével kezdődik.A tanulmány tulajdonképpen erre a korszakra irányítja figyelmünket. Ebben élünk és dolgozunk. A Tisza töltésezésének és elfajult kanyarulatainak átmetszése lényegében véve régen befejeződött. A napjainkban folyó néhány átvágás és töltésáthelyezés azt hiszem nem lehet ellenbizonyíték. Napjainkban a folyó csatornázásának korát éljük. Részben üzemel, részben épül, ill. a közeljövő realitása a tiszai vízlépcsőrendszer: Tiszalök, Kisköre, Csongrád, Törökbecsej. A Tisza magyar-