Hidrológiai Közlöny 1989 (69. évfolyam)

5. szám - Refuznyiki - Gálos Miklós–Kertész Pál: Mérnökgeológiai értékelés a Nagymarosi Vízlépcső előkészítő munkáiról - Lorberer Árpád: Észrevételek Erdélyi Mihály HITEL-ben megjelent kijelentéséhez - Liebe Pál: Megjegyzések Erdélyi Mihály HITEL-ben közölt vitacikkéről

314 Reruznyiki HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1989). 69. ÉVF., 6. SZÁM 94 Bős—Nagymarosi Vízlépcsőrendszer körüli vita hullámai még mindig verdesnek. „Bár úgy tűnik, kissé csillapodóban"­­— írtuk februárban új rovatunk indulása­kor. Azóta gyökeresen megváltozott a helyzet: a kormány 1989. május 13-án két hónapra felfüggesztette a nagy­marosi vízlépcső építését. A hullámok egyre nagyobbak lettek. Valószínűleg még sok-sok évnek kell eltelnie ahhoz, hogy visszatekintve valamelyest is objektív módon lehes­sen megítélni az 1988. év nyarán kirobbanó szenvedélyes — néha kissé egyoldalú vitát, s mindazt, ami azóta történt. .. Refuznyiki nevű és tartalmú időszakos rovatunk azon publikációknak kíván teret adni, melyeket a hivatalos magyar sajtó visszautasított. Vagy vissza sem utasított — válasz nélkül hagyva és váratva a „másként gondol­kodó" szerzőket. A szerzők egyetértésével esetenként közöljük a szerkesztőségekbe küldött leveleket is — tar­talmuk mellett a dátum is izgalmas információt rejthet. Az eddig még nem közölt publikációk közreadásával elsősorban az a célunk, hogy a jövő kutatóját segítsük, midőn a Dum(m)aszaurusznak elkeresztelt lény élettanának leírásába kezd. A publikációk tartalmával Szerkesztősé­günk nem szükségképpen ért egyet. Egyben várjuk Olva­sóink adalékait a visszautasítottak szalonjának gyűjte­ményébe. Mérnökgeológiai értékelés a Nagymarosi Vízlépcső előkészítő munkáiról* I­r. Gálos Miklós—Dr. Kertész Pál Budapesti Műszaki Egyetem Ásvány- és Földtani Tanszék A Nagymarosi Vízlépcső építése a munkatér körül­zárásával és víztelenítésével, valamint az alapgödör részleges kiemelésével az építéselőkészítési munka olyan fázisába jutott, amikor is a több, mint harmincöt évig tartó mérnökgeológiai kutatások eredményei a tapasztalatokkal egybevethetők. Ez annyiban is érde­kes, mert ez volt hazánkban az eddigi legnagyobb mér­nöki létesítmény, amelynél részletes mérnökgeológiai kutatás folyt. Ezek az előkészítő mérnökgeológiai kutatások illesz­kedtek a Börzsöny és a Dunazug hegység földtani vizsgálatának rendszerébe, amelynek fő mozgatója a nemesfémekben is gazdag börzsönyi ércesedés volt. A Börzsöny hegység részletes földtani térképezését — a kiegyezés előtti bécsi földtani térképezés alapján­­— a harmincas években kezdték meg, majd az 1948—1956 közötti években a régi bányavidék területén bányászati kutatásokat folytattak. A hatvanas években regionális geofizikai kutatás kezdődött, amelyet a hetvenes években a terület légi és műholdas felvételekre alapo­zott földtani szerkezetkutatása, majd az eredmények szintetizáló munkája követett. A mérnökgeológiai vizsgálatokhoz a létesítmény kőzetkörnyezetében az ötvenes évek elején mélyültek az első kutatófúrások és azóta — az előkészítő munkák különböző szakaszaiban — több mint 300 megfúrás készült el mintegy 7000 m összhosszban, majd egy kutat és két kutatóaknát mélyítettek. A fúrásos ku­tatási munkát a szűkebb és tágabb környezet megis­merése, az irodalmi adatok feldolgozása és a feltárási tervbe illeszkedő, szerteágazó geofizikai kutatát tett teljessé. A létesítmény szerkezeti kialakításához a kutatási munkák áttekintése alapján készült el a földtani környezet értékelése, olyan csapatmunka eredményeképpen, amelyben az évtizedek alatt a Magyar Állami Földtani Intézet (MAFI) és a Magyar Állami Eötvös Loránd Geofizikai Intézet (MAELGI) alapadataira támaszkodva a Központi Bányászati Fejlesztési Intézet több osztálya, a Budapesti Műszaki Egyetem Ásvány- és Földtani, valamint Geotechnikai és Mechanikai tanszékei, ezen kívül a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem és a Vízügyi Tervező Vállalat mér­nökgeológusai készítettek építésföldtani szakvélemé­nyeket. A földtani kép kialakítása A Nagymarosi Vízlépcső földtani környezete össze­tett. A vizsgált területen a fúrásokkal feltárt legidő­sebb képződmények felső oligocén—alsó miocén koriak. Ennek a nagy vastagságú, változatos földtani réteg­sornak természetes fedője a rétegvulkáni összlet, amely a terület ÉK-i részén felszínen is megtalálható, de fiatalabb üledékekkel fedetten is általánosan el­terjedt. A létesítmény nagy része alatt az oligocén üle­dékbe benyomult és annak lepusztulása után felszínre került szubvulkáni andezit található. A rétegvulkáni összletet andezit és annak vulkáni törmelékes kísérő kőzetei (andezittufa, andezitaglomerátum) váltakozása jellemzi, míg a szubvulkáni andezit tömött változata fordul elő. Mindkét kőzetfajtán belül a felszínen és a tektonikai zónákban a kőzetek feltöredezett, másott változatai figyelhetők meg. A jelenleg ismert földtani képet a kőzetképződéshez kapcsolódó, illetőleg utólagos szerkezeti mozgások alakították ki, jellegzetes törési rendszereket létrehozva, amelyeket a hazai tektonikai kutatásokból jól ismerünk. A kőzetkörnyezet szerkezeti bonyolultsága miatt a földtani kép a feltárások, vizsgálatok előrehaladtával fokozatosan, évtizedek alatt alakult pontosabbá és ponto­sabbá­, az időnként meg-megújuló feltárási szakaszok nemcsak számbelileg növelték az adatokat, de a vizs­gálati módszerek és az értékelési elvek fejlődése alap­ján a nyert adatok egyre jobban használható infor­mációkat szolgáltattak a földtani kép kialakításához. A fúrások ugyanis csak egy-egy függélyben szolgál­tatnak adatokat és ezen adatok értelmezésével és általánosításával kell az összképet megalkotni, bevonva a geofizikai vizsgálatok nem közvetlenül földtani jellegű adatait is. A cikket szerzői 1989. májusában adták le közlésre a Magyar Hírlap­nak, ígéretet a megjelenésre kaptak — helyet nem. Legalábbis lapzártánkig.

Next