Hidrológiai Közlöny 1998 (78. évfolyam)

4. szám - Fülöp István Antal–Józsa János: A neruális hálózatok világa

Fontosabb gombabetegségek a Balaton mocsári növényfajain Fischl Géza Szeglet Péter Növényvédelmi Intézet, Növénytani és Növénykórtani Tanszék, Növényélettani Tanszék, PATE, Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kar, Keszthely, 8360. Keszthely, Deák F. u. 16. Kivonat: A Balaton kiemelt fontosságú nemzeti értékünk. A balatoni nádasok védelme természetvédelmi szempontból is el­engedhetetlen. E sajátos ökoszisztémában a káros abiotikus (pl. toxikus kémiai anyagok) és biotikus tényezők (különböző kártevők és kórokozók) szerepet játszanak a nádasok degradációjában. A szerzők növénytani, növénykórtani (mikológiai) vizsgálatok alapján összefüggést kerestek a különböző gombafajok elterjedése, kártétele és a nád állományszerkezetének alakulása között. Kulcsszavak: Balaton, mocsári növények, nád, mikroszkopikus gombák, kártétel, módszer Bevezetés A vízi és mocsári ökoszisztémák természetes, vagy természetközeli rendszereknek foghatók fel. Az adott élőhelyen előforduló vízi, vagy mocsári növényfaj(ok)on megjelenő, különböző betegségtüneteket okozó gomba­fajok) a vegetációs időszakban, de később télen is jelen­tős károkat okozhatnak. Mindez kihat a növényállo­mány egészségi állapotának alakulására az adott vege­tációban, vagy a következő évben. A nád gombabetegségeivel kapcsolatban hazánkban viszonylag kevés adat áll rendelkezésre (Moesz 1930, Kovács et al. 1979, Fischl 1993, 1995, Bán et al. 1996). A különböző gombahatározó szakkönyvek nagyszámú mikroszkopikus gomba előfordulását sorolják fel a nád­ról (Oudemans 1919, Brandenburger 1985, Bánhegyi et al. 1985-87, Farr et al. 1989). Anyag és módszer A Balaton mocsári növényei közül elsősorban a leg­nagyobb jelentőségű nád gombabetegségeinek elterjedé­sét, a fertőzések súlyosságát és annak következményeit vizsgáltuk különböző élőhelyeken, az év különböző idő­szakában. A betegségek tüneti meghatározásán túl a klasszikus mikológiai gyakorlatban alkalmazott mikro­szkópi és tenyésztési eljárásokat alkalmaztuk az adott izolátum pontos nemzetség, illetve fajszintű identifiká­lására. Hasonlóan jártunk el más növényfajok (sás, gyé­kény, vízi harmatkása, káka stb.) esetében is. Összefüg­gést kerestünk a különböző élőhelyekről begyűjtött nád állomány szerkezeti jellemzői (magasság, internódium hossz, átmérő, szilárdság) és a betegségek fellépése kö­zött. A nád szilárdságát egy általunk kifejlesztett mérő­műszerrel állapítottuk meg. Eredmények A Balaton északi partján különböző mintavételi he­lyeken 10-10 nádszálat gyűjtöttünk be. Elvégeztük a Kovács (1993) által javasolt nádasok osztályba sorolá­sát, feltüntettük az észlelt betegségek, esetleg rovarká­rosítások előfordulását. Laboratóriumi körülmények kö­zött mikroszkópi vizsgálatokat és műszeres méréseket végeztünk a náci internódiumok törési szilárdságának (törési súly) megállapítására. Megállapítottuk, hogy a leggyakoribb betegségek a rozsdagombák (Puccinia phragmitis és P. magnusiana), amelyek gyakorlatilag minden élőhelyen, de változó erősségű fertőzéseket okoztak egyrészt a levéllemezen, vagy a levélhüvelyen. Sporadikusan fordult elő a nád­üszög (Ustilago grandis). Pálköve mintavételi helyen vízben álló "babtás" nádon, míg Szigliget-Balatonederics térségében aratott nádkövékben jelentős nádaszög fertő­zéseket állapítottunk meg. Szintén ritkábban fordult elő a Deightoniella arundinacea által előidézett levélfoltos­ság és száradás. Egy esetben (Szigliget) észleltük a Polythrinolopsis phragmitis gombafaj okozta koncentri­kus levélfoltosság súlyosabb fertőzését. A nád levélhüve­lyeken élőhelyenként változó mértékben fordultak elő még a Hendersonia arundinacea piknidiumai, a Lophodermium arundinaceum apotéciumai. A laboratóriumi műszeres mérések alapján viszony­lag szoros összefüggést állapítottunk meg a nádüszög fertőzés hatására bekövetkező nád magasságának és az internódiumok törési súlyának csökkenésében. A különböző sásfajok vizsgálata során gyakori gom­babetegségeknek tekintendők a gazdacserés fejlődésű rozsdabetegségek (Puccinia spp.). Ritkábban fordult elő a Carex riparia füzéreiben kifejlődő, gömbölyű, szürkés színű üszögpuffancsokat okozó Cintractia subinclusa gombafaj. Ezzel az üszögbetegséggel nem találkoztunk a Carex elata sásfajon. A széleslevelű és keskenylevelű gyékényfajok elterje­dése és térhódítása több szerző szerint összefüggésben van a nád degradációs folyamataival, a nádpusztulással (Kovács 1982, Dinka, 1990). Mindkét gyékényfajon (Typha latifolia, T. angustifolia) szinte mindenütt elő­forduló betegség a kisméretű, kissé megnyúlt, vörösbar­na levélfoltosságot okozó Phyllosticta typhae piknidiumos gomba. Összefoglalás Eddigi vizsgálataink szerint a Balaton mocsári növé­nyein számos gombafaj fordul elő. A betegségek megje­lenése, a fertőzések súlyossága jelentős eltéréseket muta­tott az egyes mintavételi helyeken. Egyes gombafajok o­kozta kár jelentős lehet (pl. nádüszög). Több növényfa­jon is széles körben elterjedt betegségnek számítanak a rozsdagombák, amelyek biotrof életmódjuknál fogva a nád, nádasok minősítésében is szerepet kaphatnak. A balatoni nádasok növényegészségügyi­­kórokozók, kár- 309

Next