Hidrológiai Közlöny 2000 (80. évfolyam)
2. szám - Deák Antal András: A Tisza-szabályozás és pénzügyi háttere
DEÁK A. A : A Tisza-szabályozás pénzügyi háttere 1842-43-ban a Morvát mérték föl - 32 felvételi lap készült -, és szabályozták 1834-ben elrendelték a Tisza felmérését is, amelyet még a "kimutatás" készültének idején 1847-ben sem fejeztek be, de addigra már 2895 térképlap készült. A Szávát 1840-42-ig mérték fel, és az adatokat 282 térképen rögzítették, melyek alapján 249 lapból álló, a folyó szabályozására vonatkozó tervet rajzoltak. A Temesről 26, az alibunári mocsárról 9, a verseczi mocsárról 7, a Kulpáról 164 lapból álló terv állt az Országos Építési Igazgatóság rendelkezésére akkor, amikor Széchenyi Istvánt 1845-ben a Közlekedési Bizottmány élére kinevezték. A Tisza-szabályozás - ugyancsak nem elhanyagolható momentum - bizonyos értelemben jogilag is elő volt készítve. A munkák sikere megkívánta ugyanis, hogy egyetlen Tisza menti birtokos se - még a legszegényebb se -vonhassa ki magát a terhek alól. Ha ugyanis eggyel kivételeztek volna, véget nem érő pereskedések indultak volna meg. Ezért Széchenyi ragaszkodott egy ebben a szellemben meghozott törvényhez. Ennek előzménye az 1807-ben "A magánosok költségén létesített vízművekről" hozott törvény, amely ugyan szabad választást hagyott a birtokosoknak pl. a Sárvízszabályozó Társulathoz (1810) való csatlakozásban, de megterhelte őket azzal a kötelezettséggel, hogy a "műből származó hasznukat" kifizessék. Amennyiben ezt megtenni vonakodtak, többletjövedelmüket "zár alatt tarthatták". A törvény talán legmesszebb ható következménye volt, hogy lehetőséget nyitott arra, hogy a vízi munkák szervezésénél a közigazgatási határokat figyelmen kívül hagyva csak a kérdéses vízgyűjtő területet tartsák szem előtt . A nedves periódus miatt ismétlődő árvizek és a gabona-konjunktúra a Tisza mente birtokosainak nagy részében megérlelték a szándékot az - akár a teljesen önköltséges alapon végzett - szabályozásra, hogy "történjen már végre valami gyökeres"... Ilyen előzmények után és körülmények között határozta el Széchenyi, hogy a Tisza-szabályozást megszervezi. Legveszélyesebb és legkiszámíthatatlanabb ellenségei az ősi emberi - a nemzetre is annyi bajt hozó - fogyatékosságok voltak, mint amilyen a szűklátókörűség, a rövidlátás és politikai széthúzás, gyűlölködés, intolerancia. A Tiszaszabályozás szervezésének története is azt mutatja, hogy elsősorban ezek miatt függött sokszor cérnaszálon a szabályozás ügye. Széchenyi szervező útján, illetve útjain kiderült, amint fizetésre és anyagi tehervállalás kérdésére került sor, sokan egyáltalán nem találták már olyan föltétlen szükségesnek, szép, lelkesítő vállalkozásnak a Tisza-szabályozást. Az ellenzék a kormány politikai manipulációját látta benne - tegyük hozzá nem alap nélkül - mások Vásárhelyi tervétől eltérő koncepciót képviselő mérnökök mögé bújva támadtak, ismét mások a garanciavállalást tartották méltánytalannak, vagy éppen úgy gondolták, hogy ez legalább annyira országos ügy, mint amilyen mértékben magánügy, és ezért vonakodtak fizetni. Előre lehetett sejteni hát, sőt tudni, hogy Széchenyi útja a Tisza mentén, melynek során éppen ezekkel a gondolatokkal és azok képviselőivel kellett megküzdenie, nem lesz romantikus kirándulás. 2.3. Széchenyi "társulatokat" szervez József nádor kudarca a Duna-Tisza-csatorna ügyében 25, valamint saját tapasztalatai az Al-Duna-szabályozás során világossá tették Széchenyi számára, hogy az állam jelentős támogatására az ügyben nem számíthat. Maradtak hát a Tisza menti birtokosok. Egyik fontos lépés volt az úton az átfogó terv elkészíttetése. Széchenyi az ország leghíresebb mérnökét, a Tiszát is jól ismerő Vásárhelyi Pált ajánlotta József nádor figyelmébe, aki őt megbízta egy általános szabályozási koncepció kidolgozásával26. Széchenyinek erre az első tiszai szervező útján volt szüksége. Később a részletesebb tervet is Vásárhelyi készítette.7 A rendelkezésére álló rövid idő alatt viszonylag biztonsággal vázolhatta fel elképzelését, mivel ekkorra már a folyót hidrográfiailag felmérték, és egy tucatnyi mérnök tíz éves megfeszített munkájának eredményei álltak rendelkezésére. Ezzel Vásárhelyi nélkülözhetetlenné vált Széchenyi számára a tervezett tiszai úton József nádor28 hozzá is járult, hogy elkísérje őt szervező útjára. Széchenyi Vásárhelyire bízta így az út előkészítését. Vele dolgoztatta ki például utazásuk menetrendjét29 is, amely szerint Széchenyi ez alkalommal Fiuméba is ellátogatott volna. Erre végül is nem került sor. Az "Előleges javaslat"-tal, Vásárhelyi társaságában Széchenyi 1845. szeptember 27-én útra kelt a Tiszához. Szeptember 29-én Sárospatakon lelkes beszédet mondott az ifjúsághoz Este átment Sátoraljaújhelyre, ahol másnap reggel Bereg, Ung és Szabolcs vármegyék küldöttei tisztelegtek nála, majd 10 órakor a megye nagytermében a Vízszabályozó Társulat Széchenyi jelenlétében alakuló ülést tartott 30. És ez így ment végig a Tisza mentén le Szegedig: előre megszervezett nyílt üléseken vitatta meg az érdekeltekkel, illetve azok képviselőivel a nagy vállalkozást, és több helyütt társulatok alakultak vidékük vizeinek a rendezésére. A gyűlések jegyzőkönyvei őrzik a sokszor kemény szócsaták történetét. Három hétig tartott ez az idegtépő, 24 E törvényt a reformkorban aztán újabbak követték: 1836/36, 1840/10, és az 1844/9 törvénycikkek 25 József nádor 1803-ban nyújtotta be első felterjesztését a királyhoz a Csatorna ügyében MOL Nádori Titkos Levéltár, Acta Praesidialia 1803. No. IX. Utolsó sikertelen felterjesztését 1821-ben írta MOL N Titk. St. Acta Paraesicialia 1821. No XVIII. 26 Vásárhelyi Pál: Előleges javaslat, mely a Fenséges Fö-Herczeg, Nádor Úrnak 845 évi Szent-Iván hava 1én 1026 szám alatt költ kegyelmes rendeletére vonatkozólag a Tisza áradásainak minél előbbi gátlása tekintetéből létetett. MVM 21.280. 27 Vásárhelyi Pál: A Tisza folyó általános szabályozásának tervezete részletesen kidolgozva. MVM 21 282 28 MOL P. 398. Széchenyi család iratai, Széchenyi István gyűjteménye 10. cs. 1845. József nádor levele Széchenyi Istvánhoz, 1845. Szentmihály hó (szeptember) 17. 29 MOL P 398. Széchenyi Család iratai, Széchenyi István gyűjteménye 10. cs. 1845. Vásárhelyi levele Széchenyihez, 1845. augusztus 25. pp. 429-430. 30 Jelenkor, 1845/81. p. 584. 67