Hidrológiai Közlöny 2001 (81. évfolyam)
2. szám - Szeglet Péter–Szabó István–Dömötöfy Zsolt–Busics Imre–Takács András Attila: A Velencei-tó nádas állományának felmérése
1281 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2001 81 ÉVF. 2. SZ. szerves anyag terhelését, ami jelen állapotban a nádasok megtartását szolgálja. Továbbra is jellemző a tó keleti medencéjében a nádszigetek denitusz visszatartása. A szerves törmelék a nádszigetek belsejében annyira felhalmozódik, hogy rajta, mint úszó szigeten mocsári növények telepedtek meg. A nádassal övezett, náddal átnőtt „úszó gyepek" 20-30 m 2 nagyságúak. A szerves anyag felhalmozódással az úszóláp képződés első lépcsője figyelhető meg. A Velencei-tó keleti medencéjében a természetes partszakaszok hiánya miatt a tavat érő terhelések közvetlenül áttevődnek a medence nyíltvízi nádasaira. A korábbi kutatási jelentés javasolta a téli nádvágást, amelynél elsődleges szempont volt a nádrizómák, és a nád kímélése (Takács, 1996). Véleményünk szerint a nádaratási hagyományokat figyelembe véve szigorú szakmai irányítással olyan nádaratási gyakorlat alakult ki a Velencei-tavon, amely messzemenően szolgálja a vízminőség és a nádasok állapotának megőrzését, javítását. A kisgépes tisztító vágás előnyös a nádasokra. A jégről is biztonságos az aratás, nincs taposási kár, kellően magas (10-20 cm) tarló esetén a szómák átszellőzése is biztosított. A tó vízterében kotrásiszapból kialakított szigeteken (főleg a Velencei-szigeten) alig található nádas, sokkal inkább a gyomosodás tapasztalható. A kb 20 éve kialakított Cserepes-szigeten a nádas kísérőfajokban gazdag. A mélyebb fekvésű területeken viszont jó minőségű, tiszta állományok vannak. Az ipari érettség állapotában a hajtások sárgás színe eltér a tavon általában megtalálható barna színű hajtásokétól, ami összefüggésbe lehet a szigetre kijuttatott zagyanyag származási helyével A nádmentes helyeken gyakori a siska nádtippan (Calamagrostis epigeios), a teljesen száraz iszapon a nádon, és a nádtippanon kívül mocsári csorbóka (Sonchus palustris), sédkender (Eupatorium cannabirrum), mezei aszat (Cirsium arvense), fordul elő nagy borítással. A Velence-szigeten a nád csak szálanként található, jobbára gyomnövények az uralkodók: betyárkóró (Erigeron canadensis), nagy csalán (Urtica dioica), közönséges aszat (Cirsium vulgare), vadszeder (Rubus trulicosus agg.), és a szőrös kenderkefű (Galeopsis speciosa). A csónakos horgászat a nádra abban az esetben van károsító hatással, ha a nád víz alatti vágásával alakítanak ki horgászhelyeket a nádban, a csónakokat nádhoz rögzítik, így mechanikai károsítást okoznak, ami szélsőséges esetben nádpusztuláshoz vezethet Közvetett hatású a „beetetéskor" vízbe kerülő, és a halak által el nem fogyasztott tápanyag többlet A befolyó vizek egy része nádas „szűrőzóna" hiányában közvetlenül éri el a tavat, nincs lehetőség, hogy a szállított tápanyagok egy része megkötődjön, az mind a tóba kerül, fokozva az eutrofizációt (Kovács és mtsai, 1993). Az eutrofizácó még mindig aktuális problémája a tónak, ezt bizonyítja, hogy a nyár közepére a lápi - szikes határterületeken gyakorivá vált a nádas vízében a békanyál-moszat (Cladophora sp.). A korábbi felmérés idején a tó vízszintje rendkívül alacsony volt A nádtorzsák mindenhol kiálltak a vízből. Az ott felhalmozódott szerves anyag aerob bomlása fokozatosan újabb tápanyagot juttatott a tó vízébe, amelyet leggyorsabban a fonalas algák hasznosítottak. Ezért lehetett akkor a mainál jóval nagyobb mennyiségű fonalas algát látni a tóban. A víz magas habbitását jelzik a nádasok szegélyén gyakorta megtalálható keskenyleveki gyékény (Typha cingustifolia), állományok. Kiterjedésük lényegesen nem változott meg Sokkal inkább megfigyelhető volt a mélyvizű nádasok további elgyékényesedése a tó Ny-i területein. Ugyancsak a keskenylevelű gyékény további terjedését tapasztaltuk a természetvédelmi területen, az un T1, T2, T3 és T4-es táblákon. A kórokozók, és rovarkártevők nem olyan gyakoriak, mint pl a kis-balatoni nádas állományokban. Pontosabban a nád gazdasági hasznosíthatóságát kevésbé érintő kórokozók terjedtek el a balatoni- és kis-balatoni állapotokhoz hasonló mértékben (Tischl, 1993; Fischl-Szeglet, 1998). Lehet ezt a többé-kevésbé rendszeres aratás eredményének is tekinteni (Bán és mtsai, 1998). A nádon üszög, és rozsdagombák ritkán fordultak elő, ugyancsak ritka a levelek elszáradását okozó Deightoniella fertőzés Gyakoriak viszont a levél-, és levélhüvely foltosodást okozó Stagonospora és Polytrinolopsis fajok (Agárdiné, Bán és mtsai, 1995, Bán és mtsai, 1996), amelyek a nád magassági- és vastagságbeli növekedését visszavethetik. A gyengültségi paraziták főként a tó K-i, és középső medencéjében találhatók me®. Feltűnő volt a IV. osztályú nádasok nagyobb fertőzöttsége. A nádon a leggyakoribb kártétel a szivargubacs szúnyogoké (Lipara sp.) volt. Tömeges jelenlétét azonban nem tapasztaltuk Az intenzív turizmus, a nagy számú látogató miatt a nádasok védelme csak a természetvédelmi területen valósul meg III. Javaslat a nádasok kezdésére A nagy összefüggő nádasok történelmi idők óta emberi beavatkozás, rendszeres kezelés alatt álltak. Fennmaradásukat továbbra is elősegíthetjük, fenntartásuk „igényli" a folyamatos, megfontolt, és okszerű emberi kezelést (Vásárhelyt, 1995). A nádasok beavatkozás nélkül hamar „elöregednek. Kezelés hiányában felhalmozódik állományukban az avas nád, megnövekszik a kártevők és a kórokozók száma. A nád évenkénti levágása jó hatással van a nád minőségére (Ruttkai és mtsai, 1964), és előnyös a Velencei-tó szempontjából is, mivel a nagy mennyiségű levágott szerves anyag eltávolításával lassítjuk az organogén szukcessziót A nádvágást, aratást úgy kell végezni, hogy a következő évi nádtermést ne veszélyeztessük. Kerülni kell a nád azomák megsértését, ami a nagygépekkel történő nádaratásnál bizony előfordult Nagy teljesítményű, pl SEIGA típusú aratógéppel csak kisvizes területeken (max. 40-50 cm) lehet károsítás nélkül aratni a járókerekek kipörgésének elkerülésével, nyíltvíz-közeli és mélyvizű nádast pedig jégről Jó tapasztalatok vannak a kézi, ill kisgépes aratásra (amely ugyancsak sok kézi munkát igényel), bár a biztonságos aratáshoz szinte azonos jégviszonyok szükségesek, mint a nagygépes aratáshoz. Fontos az ú.n. tisztító vágás is, amikor a többéves avas nádat nem lábon égetik, hanem előbb levágják, s (ha van rá mód) kihordás után égetik el A levágás utáni helyben égetéssel a jégre (majd a vízbe) kerülő tápanyagok meny-