Hidrológiai Közlöny 2004 (84. évfolyam)

5-6. szám - XLV. Hidrobilógus Napok „Vizeink hosszú idejű változásai” Tihany, 2003. október 1–3.

152 tonnában (Marótvölgyi (KB 12) és Zala-Somogyi csator­na (KB 13)) 10 mg/m3 alatti értékű. A bentonikus, nö­vényzetben gazdag mintavételi helyeken a víz oligotrófi­kus, bár a potenciális trofitási mutatók, mint a szervetlen foszfor és nitrogénformák lehetővé tennék a gazdagabb fitoplankton jelenlétét. A gyékény víz alatti szárán kiala­kult élőbevonat tömegét tekintve az Ingói-Berek víztájai a kis tömegű bevonathoz tartozik és különösen kis tömeg jellemzi a Zala közeli csatornából gyűjtött mintákat, ki­vételével a Zala-Somogy határárok gyékény bevonata, a­mi közepes kategóriájú. Említést érdemel a kolokán (,Stratiotes) és az úszó levelű vízi tök (Nuphar) szárain ill. levelein kialakult jelentős tömegű élőbevonat. A Fe­néki-tó Ingói-Berek víz tájai és az árasztás előtt álló csa­tornák nád bevonatára megállapított kis tömeg a sűrű ná­das állomány és a gazdag emerz és szubmerz hínárállo­mány fénygátlásával, árnyékoló hatásával magyarázható, és erre tipikus az élőbevonat szárazanyag tömege, még a 10 g/m2-t sem érte el. A Marótvölgyi csatornában a nád bevonatának tömegével, a keskenylevelű­­gyékény, gaz­da-növényekről egyező mennyiség volt gyűjthető. A kis klorofill-a tartalom 2000-ben all. mintavételi helyeken volt jellemző, ezzel szemben 2001-ben, a 13. mintavételi hely bizonyult heterotrofikus bevonat típusúnak. Terepi tapasztalataink alapján, ezeken a helyeken a gazdag szubmerz növényzetnek vagy a jelentősebb autochton és allochton szerves anyagterhelésnek megfelelően a kon­zumens és rekuperáló (heterotrófikus) típusú bevonattal találkoztunk, ezt a tényt az ETS vizsgálatok eredményei is megerősítik (7. ábra). Az ETS -aktivitás értékek a szervesanyag %-kal minhárom mintavételkor jól korre­lálnak (0,75) (2. ábra). A 1. ábra tartalmazza az élőbe­vonat minták ETS aktivitását mindkét évben, bizonyítva, hogy a bevonatnak a heterotróf mikroorganizmusai je­lentős szerepet töltenek be a lebontó, mineralizációs fo­lyamatokban. A vízitök, nád és gyékény élőbevonata mutat nagyobb aktivitást a mocsári növényekhez képest. Az Ingói láp víztájai közül az első ütemhez kapcsolódók­ra jellemző a nagyobb élőbevonat ETS aktivitás, de je­lentősek a helyi hatások is. Az ETS vizsgálatok eredmé­nyei bizonyítják a növények felületén kialakult élőbevo­nat aktív mineralizációs szerepét. Az élőbevonatra a kis klorofill­a tartalom mérhető azo­kon a mintavételi helyeken ahol sűrű nádas, vagy szubmerz növény állományt találunk és ennek eredményeként konzu­mens és rekuperáló (heterotrofikus) típusú bevonat a jellem­ző. A mintavételi helyek másik részén, a ritkább nádas állo­mánnyal összefüggésben az hetero-autotrofikus típus beso­rolás adható az élőbevonatra. A vizsgált mintavételi helye­ken a zöld nád és a többi növény bevonatára a szervetlen frakció kis aránya a jellemző, hiszen a bevonatnak több mint felét a szerves anyag adja. A. 1. ábra. 2000. júliusi bevonatminták ETS-aktivitásának értékei (Kis-Balaton) Összefoglalás 2. ábra. 2001. júliusi és októberi bevonatminták ETS-aktivitásának értékei (Kis-Balaton) AlMSm­mN­TIMáMt­ (Ki. fcinw. lapt) r • 174 . 24,7. 3. ábra. Összefü­ggés az élőbevonat ETS -aktivitása és a hamu­mentes szerves anyag tartalom között (Kis-Balaton, 2000) Az Ingói-Berek területén az anyagforgalomban is tapasz­talható egy kiegyensúlyozottabb állapot megvalósulása, bár jelentős a bevonat szervetlen frakciójának csökkenése is. A HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2004. 84. ÉVF.

Next