Hidrológiai Közlöny 2006 (86. évfolyam)
4. szám - Boldizsár Anett–Varga Balázs: Mocsári növényállományok párolgási jellemzői
14 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2006. 86. ÉVF. 4. SZ. sás kezdeti intenzív fejlődésnek köszönhetően május elejére már a vegetatív fejlődésének előrehaladott stádiumában jár. Ez magyarázza az intenzív vízfelvételt. A káka, hasonlóan a sáshoz, május elejére fejlett, sűrű állományt alkot és ebben az időpontban a három növény közül ez rendelkezik a legnagyobb levélfelülettel. Az evapotranszspirométerek vízfogyasztása a tenyészidőszak során 2004-ben mindhárom növénynél csökkent. A legnagyobb mértékben a sás vízfelvétele esett vissza, mivel ennek a növénynek a legrövidebb a vegetációs ciklusa és július közepétől az állomány gyors száradásnak indult. A káka esetében a csökkenés kevésbé manifesztálódott, mert a sáshoz képest két-három héttel később lépett generatív fázisba. A nád fejlődésének karakterisztikája teljesen eltért a másik két növényétől, kelése május elején még folyamatos volt, és augusztus elejéig tartott vegetatív fejlődése. A párolgása mégis csökkenő tendenciát mutatott az alsó levélemeletek leszáradása miatt. A párolgásban mutatkozó eltérések alakulását 2004-ben alapvetően az időjárás befolyásolta. A vizsgált időszakban mindhárom növénynél azonos időpontokban fordultak elő gyors és jelentős változások a vízfogyasztások alakulásában. A párologtatás intenzitásának csökkenése a hűvös csapadékos időjárású napoknak volt köszönhető. A vizsgált állományok közül a nád és a káka növénykonstansa közel azonos volt a tenyészidőszak egészét figyelembe véve, a sás esetében a konstans értéke némileg elmaradt ettől az értéktől. 2005-ben a humid évjárat hatására a növények fejlődése és vízfelhasználása jelentősen eltért az előző évihez viszonyítva. Ebben az évben a náddal betelepített ET-kád vízvesztése esett vissza a legnagyobb mértékben. A nád növény konstansa a tenyészidőszak során egyik hónapban sem érte el az 1 -et, és a teljes tenyészidőszakra számolt érték is jelentősen elmaradt a számolt párolgástól, értéke 0,77 volt. A három növény közül a káka párologtatása csökkent a legkisebb mértékben az előző évre számolt értékekhez viszonyítva, melynek oka minden valószínűség szerint, hogy a növények levélfelülete mérsékelten növekedett az előző évi állomány adataihoz képest. A növények kezdeti fejlődése vontatottabb volt, mint az előző évben. A növény konstans értéke áprilisban egyik növény esetében sem haladta meg az 1 -et. A növény konstans mindhárom növénynél elmaradt az előző évi értékhez viszonyítva, de a kezdeti csökkent vízfogyasztás a káka esetében szembetűnő. Míg május elején mind a káka, mind a sás párologtatása meghaladta a potenciális evapotranszspirációt, a náddal betelepített ET-kádak vízfelhasználása messze elmaradt ettől az értéktől. Az első két növény május végére már fejlett állományt alkotott, a nád ezzel szemben lassan fejlődött, 1-2 leveles állapotban volt. Az áprilisi csapadékos időjárás hatására a nád rizómái telítődtek a fejlődéshez szükséges vízmennyiséggel és a növény kezdeti fokozatos fejlődéséhez ebből a forrásból fedezte szükségletét. A nád evaporációja ezért esett vissza május végéig, hasonlóan a 2004. évhez. Május végén, június elején nőtt meg jelentős mértékben a nád esetében a növények levélfelülete, melynek hatására a vízfelhasználás is mérsékelten fokozódott. 2005-ben a párolgás különbségek alakulásában nem tapasztaltunk olyan egyértelmű, mindhárom növénynél jelentkező tendenciákat, mint az előző évben. Ennek az oka, hogy e tenyészidőszak vízellátása egyenletesebb volt, és a növények vízfelvétele ennek megfelelően elmaradt a korábbi évben mért értékektől. A lehulló nagyobb mennyiségű csapadék hatására sem esett vissza érzékelhető mértékben a növények vízfelhasználása, és az evaporáció és evapotranszspiráció aránya sem változott. 4. Következtetések: A nyílt vízfelszín és a növényállománnyal borított felszín párolgása eltér egymástól. Az eltérés alapvetően két tényező eredője. Ez a két tényező, a növények párologtatása és a növényállomány mikroklíma-módosító hatása. A növény a párologtatás révén növeli a vizsgált terület vízvesztését. A párologtatás intenzitása függ a növény morfológiájától, fiziológiai állapotától, valamint függ a környezet tulajdonságaitól is. A növény konstans alakulását és ezzel együtt a növények vízfelhasználását döntően az időjárás határozza meg. A növények párologtatása az időjárási körülményektől függetlenül a vegetációs periódus elején, valamint a vegetatív fejlődés végső és a generatív fázis kezdeti szakaszában a legintenzívebb. Humid időszakban a növények vízfelhasználása jelentősen visszaesik az evapotranszspiráció intenzitásának csökkenése miatt. A vizsgált két tenyészidőszak növénykonstansait összehasonlítva elmondható, hogy a humid időjárás hatására legnagyobb mértékben a nád vízfelhasználása esett vissza, 57 %-kal. A sás 16 %-kal kevesebb vizet használt fel a 2005. évben, míg a káka esetén a növény konstans értéke nem változott a vizsgált két tenyészidőszakban. Köszönetnyilvánítás: Köszönet a Balatoni Integrációs és Fejlesztési Ügynökség Kht-nek a növények evapotranszspirációs kádakba való betelepítésének támogatásáért. Irodalom: Anita A. (2001): Az állományklímát befolyásoló néhány eljárás mikrometeorológiai elemzése. MTA doktori értekezés Antal E. (1962): Az evapotranszspiráció meghatározása. OMSZ Hiv. Kiadv. 25. kötet, 131-153 p. Bp. Virág A., szerk. (1998): A Balaton múltja és jelene. Egri Nyomda Kft. Eger. Walkovszky A. (1973): Kísérlet a nád transzspirációjának meghatározására. OMSZ Hiv. Kiadv. 43. kötet. 145-150 p. Bp. Walkovszky A. (1974): A Fertő tavi nád evapotranszspirációja. OMSZ Hiv. Kiadv. 44. kötet 188-193 p. Bp. A kézirat beérkezett: 2006. május 8. VARGA BALÁZS BOLDIZSÁR ANETT Biológia szakos tanár (PTE, TTK) és környezetmérnök (PTE, Pollack Mihály Műszaki Főiskolai Kar). Nappali tagozatos PhD hallgató. Kutatási területe: a mocsári növények párolgásának és mikroklímájának elemzése. Oki, agrármérnök (VE, GMK), nappali tagozatos PhD hallgató. Kutatási területe: A Balaton és a Kis-Balaton vízháztartásának vizsgálata, s a nyílt vízfelszín, valamint az emelt növényzet által borított felszín vízvesztésének meghatározása. Evapotranspiration of swampy canopies Boldizsár, A. - Varga, B. Abstract: The water loss of water balance of our lakes is determined by evapotranspiration. Regarding the water balance of areas covered with different swampy plants there hasn't been any research except for the common reed. In our work we researched the water consumption of common reed, pond-sedge and wood clubrush in connection with potential evapotranspiration. As a result we managed to calculate the crop-coefficient and the difference of evapotranspiration of the examined plants in vegetation periods of 2004 and 2005. Key words: evapotranspiration, crop-coefficient, water-balance.