Hidrológiai Közlöny 2006 (86. évfolyam)

4. szám - Boldizsár Anett–Varga Balázs: Mocsári növényállományok párolgási jellemzői

14 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2006. 86. ÉVF. 4. SZ. sás kezdeti intenzív fejlődésnek köszönhetően május elejére már a vegetatív fejlődésének előrehaladott stádiumában jár. Ez magyarázza az intenzív vízfelvételt. A káka, hasonlóan a sáshoz, május elejére fejlett, sűrű állományt alkot és ebben az időpontban a három növény közül ez rendelkezik a leg­nagyobb levélfelülettel. Az evapotranszspirométerek vízfogyasztása a tenyészi­dőszak során 2004-ben mindhárom növénynél csökkent. A legnagyobb mértékben a sás vízfelvétele esett vissza, mivel ennek a növénynek a legrövidebb a vegetációs ciklusa és jú­lius közepétől az állomány gyors száradásnak indult. A ká­ka esetében a csökkenés kevésbé manifesztálódott, mert a sáshoz képest két-három héttel később lépett generatív fá­zisba. A nád fejlődésének karakterisztikája teljesen eltért a másik két növényétől, kelése május elején még folyamatos volt, és augusztus elejéig tartott vegetatív fejlődése. A pá­rolgása mégis csökkenő tendenciát mutatott az alsó levéle­meletek leszáradása miatt. A párolgásban mutatkozó eltérések alakulását 2004-ben alapvetően az időjárás befolyásolta. A vizsgált időszakban mindhárom növénynél azonos időpontokban fordultak elő gyors és jelentős változások a vízfogyasztások alakulásá­ban. A párologtatás intenzitásának csökkenése a hűvös csa­padékos időjárású napoknak volt köszönhető. A vizsgált állományok közül a nád és a káka növény­konstansa közel azonos volt a tenyészidőszak egészét figye­lembe véve, a sás esetében a konstans értéke némileg elma­radt ettől az értéktől. 2005-ben a humid évjárat hatására a növények fejlődése és vízfelhasználása jelentősen eltért az előző évihez viszo­nyítva. Ebben az évben a náddal betelepített ET-kád víz­vesztése esett vissza a legnagyobb mértékben. A nád nö­vény­ konstansa a tenyészidőszak során egyik hónapban sem érte el az 1 -et, és a teljes tenyészidőszakra számolt érték is jelentősen elmaradt a számolt párolgástól, értéke 0,77 volt. A három növény közül a káka párologtatása csökkent a leg­kisebb mértékben az előző évre számolt értékekhez viszo­nyítva, melynek oka minden valószínűség szerint, hogy a növények levélfelülete mérsékelten növekedett az előző évi állomány adataihoz képest. A növények kezdeti fejlődése vontatottabb volt, mint az előző évben. A növény­ konstans értéke áprilisban egyik nö­vény esetében sem haladta meg az 1 -et. A növény konstans mindhárom növénynél elmaradt az előző évi értékhez viszo­nyítva, de a kezdeti csökkent vízfogyasztás a káka esetében szembetűnő. Míg május elején mind a káka, mind a sás pá­rologtatása meghaladta a potenciális evapotranszspirációt, a náddal betelepített ET-kádak vízfelhasználása messze elma­radt ettől az értéktől. Az első két növény május végére már fejlett állományt alkotott, a nád ezzel szemben lassan fejlő­dött, 1-2 leveles állapotban volt. Az áprilisi csapadékos idő­járás hatására a nád rizómái telítődtek a fejlődéshez szüksé­ges vízmennyiséggel és a növény kezdeti fokozatos fejlődé­séhez ebből a forrásból fedezte szükségletét. A nád evapo­rációja ezért esett vissza május végéig, hasonlóan a 2004. évhez. Május végén, június elején nőtt meg jelentős mérték­ben a nád esetében a növények levélfelülete, melynek hatá­sára a vízfelhasználás is mérsékelten fokozódott. 2005-ben a párolgás­ különbségek alakulásában nem ta­pasztaltunk olyan egyértelmű, mindhárom növénynél jelent­kező tendenciákat, mint az előző évben. Ennek az oka, hogy e tenyészidőszak vízellátása egyenletesebb volt, és a növé­nyek vízfelvétele ennek megfelelően elmaradt a korábbi év­ben mért értékektől. A lehulló nagyobb mennyiségű csapa­dék hatására sem esett vissza érzékelhető mértékben a növé­nyek vízfelhasználása, és az evaporáció és evapotranszspi­ráció aránya sem változott. 4. Következtetések: A nyílt vízfelszín és a növényállománnyal borított felszín párolgása eltér egymástól. Az eltérés alapvetően két tényező eredője. Ez a két tényező, a növények párologtatása és a nö­vényállomány mikroklíma-módosító hatása. A növény a pá­rologtatás révén növeli a vizsgált terület vízvesztését. A pá­rologtatás intenzitása függ a növény morfológiájától, fizio­lógiai állapotától, valamint függ a környezet tulajdonságai­tól is. A növény­ konstans alakulását és ezzel együtt a növények vízfelhasználását döntően az időjárás határozza meg. A nö­vények párologtatása az időjárási körülményektől függetle­nül a vegetációs periódus elején, valamint a vegetatív fejlő­dés végső és a generatív fázis kezdeti szakaszában a legin­tenzívebb. Humid időszakban a növények vízfelhasználása jelentősen visszaesik az evapotranszspiráció intenzitásának csökkenése miatt. A vizsgált két tenyészidőszak növény­konstansait összehasonlítva elmondható, hogy a humid idő­járás hatására legnagyobb mértékben a nád vízfelhasználása esett vissza, 57 %-kal. A sás 16 %-kal kevesebb vizet hasz­nált fel a 2005. évben, míg a káka esetén a növény­ konstans értéke nem változott a vizsgált két tenyészidőszakban. Köszönetnyilvánítás: Köszönet a Balatoni Integrációs és Fejlesztési Ügynök­ség Kht-nek a növények evapotranszspirációs kádakba való betelepítésének támogatásáért. Irodalom: Anita A. (2001): Az állományklímát befolyásoló néhány eljárás mikro­meteorológiai elemzése. MTA doktori értekezés Antal E. (1962): Az evapotranszspiráció meghatározása. OMSZ Hiv. Kiadv. 25. kötet, 131-153 p. Bp. Virág A., szerk. (1998): A Balaton múltja és jelene. Egri Nyomda Kft. Eger. Walkovszky A. (1973): Kísérlet a nád transzspirációjának meghatározá­sára. OMSZ Hiv. Kiadv. 43. kötet. 145-150 p. Bp. Walkovszky A. (1974): A Fertő tavi nád evapotranszspirációja. OMSZ Hiv. Kiadv. 44. kötet 188-193 p. Bp. A kézirat beérkezett: 2006. május 8. VARGA BALÁZS BOLDIZSÁR ANETT Biológia szakos tanár (PTE, TTK) és környezetmérnök (PTE, Pollack Mihály Műszaki Főiskolai Kar). Nappali tagozatos PhD hallgató. Kutatási területe: a mocsári növények párolgásának és mikroklímájának elemzése. Oki, agrármérnök (VE, GMK), nappali tagozatos PhD hallgató. Kutatási területe: A Balaton és a Kis-Balaton vízháztar­tásának vizsgálata, s a nyílt vízfelszín, valamint az emelt növényzet által borított felszín vízvesztésének meghatározása. Evapotranspiration of swampy canopies Boldizsár, A. - Varga, B. Abstract: The water loss of water balance of our lakes is determined by evapotranspiration. Regarding the water balance of areas covered with different swampy plants there hasn't been any research except for the common reed. In our work we resear­ched the water consumption of common reed, pond-sedge and wood clubrush in connection with potential evapotrans­piration. As a result we managed to calculate the crop-coefficient and the difference of evapotranspiration of the exami­ned plants in vegetation periods of 2004 and 2005. Key words: evapotranspiration, crop-coefficient, water-balance.

Next