Hidrológiai Közlöny 2008 (88. évfolyam)
6. szám - IL. Hidrobiológus Napok: „A Balaton és vízrendszere – a Balaton-kutatás története” és „A Duna-kutatás története” Tihany, 2007. október 3–5.
126 Azonos szám egy állományon belül azonos klónt jelöl. Hogy valójában mekkorák, azt az Alsóörsnél 4 m * 4 mes rácsbőséggel vett mintákkal próbáltuk megközelíteni. Itt (2. ábra) a 100 négyzetből 5-ben nem volt nád, 64-ben egy mintából álló klónt találtunk, 11 olyan klón mutatkozott, amelyhez két minta, és 3 olyan, amelyhez három minta tartozott. A PD így 74/95 , 0,78. Több markerrel vagy még sűrűbb ráccsal dolgozva még több klónt találnánk, de az eredmény így is élesen különbözik a Parsteiner-tótól, ahol kétszer ekkora területen egyetlen klón volt (NEUHAUS és mtsai 1993). 4 m 2. ábra. Az Alsóörsnél sűrű rács szerint vett minták A tavi nádasok diverzitásában mutatkozó különbséget alapvetően a nádasok eltérő keletkezése okozhatja. Vízben álló nádas létrejöhet úgy, hogy először van a víz, és abba hatol be vegetatív úton néhány klón. Ilyenkor kis diverzitás várható. De sekély tavaknál előfordulhat az is, hogy aszályos időben a lapos fenék nagy része szárazra kerül, és az odahulló nádmagokból gazdag, nagy diverzitású állomány alakul ki, melyet később borít el a víz. A másik tényező, amitől a diverzitás függ, a folyamatos vízborítás ideje, hiszen ha nincs genetikai megújulás, idővel a klónok számának csökkennie kell. A kérdés az, milyen gyors ez a csökkenés, mekkora, milyen éles a klónok közötti verseny. Ebből a tekintetből fontos olyan tavakban vizsgálni a diverzitást, ahol ismerjük a vízállás hosszú távú változásait, és ebből következtethetünk a nádas korára. Ilyen tó a Balaton. A Sió-csatorna megnyitása (1863) előtt a vízszint több méterrel magasabban állt, mint most, így akkor nem lehettek nádasok a mai helyükön, azaz a nádasok 145 évnél fiatalabbak. A Balaton déli partján a jelenlegi +100 cm-es vízállás mellett 1 m, az északi parton általában 1,5 m mélységig terjed a nádas. A Sió-csatorna megnyitása után beköszöntő aszály hatására a vízállás 1966-ra43 cm-re süllyedt, és a következő pár évben is nagyon alacsony maradt (VIRÁG 1998), tehát ekkor a jelenlegi nádasok területének megfelelő tófenék zöme szárazra került. Ekkor szaporodhatott el először magról a nád, így az állományok kora 142 évre tehető. 0 cm körüli vízállások alakultak ki 1985-1987-ben is, ami újabb magról való betelepülést tehetett lehetővé. A 20. században viszont a vízállás csak 1922-ben esett rövid időre 0 alá, és az 1949. évi szárazság idején ősszel +23 cm-re, különben mindig +40 fölött volt, tehát a nádasok területének zömét folyamatosan víz borította. Eredményeink tehát arra utalnak, hogy génbeáramlás nélkül is sokáig megmarad a nádasok genetikai diverzitása, a klónok között nem túl éles a verseny. A továbbiakban több tóból gyűjtött mintákat kívánunk elemezni, hogy öszszevetve a klonális diverzitást a nádasok történetével, pontosabb képet kapjunk a versengés erejéről, illetve a klónok ökológiai plaszticitásáról. Köszönetnyilvánítás A kutatást a BALOKO (NKFP 3B/022/2004) támogatta. Irodalom LUKÁCS v., BISZTRAY GY., HERODEK S. (2007) Balatoni nádasok genetikai diverzitása. - Hidrológiai Közlöny 87, 99-101. KOPPITZ H. (1999) Analysis of genetic diversity among selected populations of Phragmites australis world-wide. - Aquatic Botany 64. 209-221. KOPPITZ H., KÜHL H„ HESSE K„ KOHL J.-G. (1997) Some aspects of the importance of genetic diversity in Phragmites australis (Cav.) Trin. ex Steudel for the development of reed stands. - Bot. Acta 110, 217-223. KOHL H., NEUHAUS D. (1993) The genetic variability of Phragmites australis investigated by random amplified polymorphic DNA. - /«: OSTENDORP W„ KRUMSCHEID-PLANKERT P. (Ed) Seeuferzerstörung u. Seeuferrenaturierung in Mitteleuropa. Limn. Aktuell 5, 9-18. NEUHAUS A., KÜHL H„ KOHL J.G., DÖRFEL P., BÖRNER P. (1993) Investigation of the genetic diversity of Phragmites stands using ge-netic fingerprinting. - Aquatic Botany 45, 357-364. klonális diverzitása. Azonos szám azonos klónt jelöl VIRÁG Á. (Ed) (1998) A Balaton múltja és jelene. Budapest, p. 904. Does reeds' clonal diversity change with the water depth in Lake Balaton? Lukács, V.- Bisztray, Gy. - Herodek, S.' Genetic diversity was studied using PCR-RAPD technique. Culms were collected from four lines of different water depth in three stands. The lines run parallel to the shore, and 10 plants were taken from each with a sampling distance of 15 m. Most of them represented separate clones, and clonal diversity showed no definite change with water depth. A 40 m * 40 m area in another stand was sampled according to a 4 m x 4 m grid. Most of the area was covered by clones smaller than 16 m2. 140 years ago the water level became 1.5 lower, than at the present. In that periode part of the present bottom was not covered by water, and the reed could propagete there from seedlings, resulting in a high genetic diversity. After the dry years the reed belt was flooded, but the diversity persisted more than a century long. This suggests that the competition between the clones can not be strong. Keywords: reed, Balaton, clones, genetic similarity, PCR-RAPD. Abstract vízi él 1 2 3 3 3 3 4 5 6 7 mélyvíz 8 9 10 11 12 13 14 15 13 16 sekélyvíz 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 szárazföld 27 28 29 30 31 32 33 34 35 35 15 m mélyvíz 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 sekélyvíz 1 1 12 12 13 14 15 16 17 18 19 szárazföld 20 21 22 23 24 25 26 27 27 28 vízi él 1 2 3 4 5 6 7 8 7 7 mélyvíz 9 10 11 12 13 14 15 16 17 17 sekélyvíz 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 szárazföld 28 29 30 30 31 32 33 34 33 35 ^16 m l ábra. A klonális diverzitás a nádasok különböző mélységű zónáiban (A-a Kerekedi-öböl ép nádasa, B - a Kerekedi-öböl pusztuló nádasa, C - a balatonmáriafürdői nádas). 4 m nyíltvíz 1 szárazföld 1 2 3 4 5 5 6 7 8 7 9 10 11 11 12 13 14 15 13 14 15 16 17 18 19 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 46 48 49 49 50 51 52 53 54 55 56 57 58 59 60 61 62 63 64 65 66 67 67 67 67 68 68 67 69 70 71 71 72 72 72 73 74 74 73 75 74 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2008. 88. ÉVF. 6. SZ.