Hidrológiai Közlöny 2009 (89. évfolyam)

6. szám - L. Hidrológiai Napok: "A hazai hidrobiológia ötven éve" Tihany, 2008. október 1-3.

A perifiton elsődleges termelése a Balatonban Pados Sára1, Somogyi Boglárka2, Kovács Attila2, Németh Balázs2, Ágyi Ákos3, Vörös Lajos2 ,Eötvös Loránd Tudományegyetem, Budapest­­ 2MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézet, Tihany­­Babes Bolyai Tudományegyetem, Kolozsvár Kivonat:A nádasok és a parti kövek élőbevonata (epifiton illetve epifiton) elsődleges termelését határoztuk meg a Balaton eltérő profitású területein 2007 júliusában helyszíni inkubáció segítségével. Az élőbevonat fotoszintézisének meghatározására az oxigénfejlődés mérésén alapuló módszert állítottunk be. A nád élőbevonatában a kovamoszatok, a parti kövek bevonatában pedig a fonalas zöldalgák domináltak. A hely­színi inkubáció megfelelő módszernek bizonyult az élőbevonat produkciójának mérésére. A nádbevonat elsődleges termelése 16 és 1630 mg C m 2 nap­ 1 között, a kőbevonat elsődleges termelése 1400 és 10700 mg C m"2 nap"1 között változott. A fitoplanktontól eltérően a be­vonat produkciója nem változott tendenciózusan a Balaton hossztengelye mentén. 2007 augusztusában meghatározták a kő- és nádbevo­nat fotoszintézisének fényintenzitás függését laboratóriumi inkubáció segítségével, 10-1400 pmol m­ 2 sec*1 fényintenzitás tartományban. A kapott fotoszintézis-fényintenzitás görbék és a terepen mért fényviszonyok alapján a nádbevonat elsődleges termelése a balatoni náda­sokban a nyári időszakban erősen fénylimitált volt. A kőbevonat elsődleges termelése egy méteres mélységig ezzel szemben nem muta­tott fénylimitációt, a felső sávban mért magasabb produkció értékek a bevonat mennyiségi viszonyokat tükrözték. Kulcsszavak: perifiton, elsődleges termelés, oxigén módszer, Balaton Bevezetés, célkitűzés. Annak ellenére, hogy a tavak litorális zónáját tekintik a vízi ökoszisztémák legproduktívabb területének (Wetzel, 1964, 1990, Müller, 2000), a vízi elsődleges termelés meg­határozása a tavak nagy részében leginkább a fitoplanktonra korlátozódik, a fitoplankton mellett ritkábban mérik fito­dentosz produkcióját (O'Reilly, 2006). Azok a folyó vízi ö­koszisztémák képeznek ez alól kivételt, ahol a bevonatlakó algákat tartják a legjelentősebb termelő szervezeteknek (Hill & Webster, 1982). A perifiton „alulvizsgáltságának" legvalószínűbb oka, hogy a megtelepedésre alkalmas víz a­latti nád- illetve kőfelület területének nagysága általában el­hanyagolható az egész tó nyíltvizének, illetve aljzatának te­rületéhez képest (O'Reilly, 2006). Ugyanakkor számos ta­nulmány beszámol arról, hogy a perifiton produktivitása oli­gotróf tavakban, ahol a fitoplankton produkciója alacsony, igen jelentős szereppel bírhat (O'Reilly, 2006). Mindezeket figyelembe véve, ha a perifiton produkciója a tavi elsődle­ges termelés tekintetében sok esetben nem számottevő, a ta­vak litorális zónájában meghatározó tényező lehet, így vizs­gálata több figyelmet érdemelne. A perifiton elsődleges ter­melésének meghatározására számos eljárást alkalmaznak, mind C14, mind 02 módszer segítségével mérik az élőbevo­nat produkcióját laboratóriumi vagy terepi inkubációt alkal­mazva (Müller, 2000, O'Reilly, 2006). Számos tanulmány mesterséges aljzatok kihelyezésével az azokon létrejött élő­bevonatot használja a produkció becslésére (Boston & Hill, 1991, Vis és mtsai­, 2006), míg mások intakt nád illetve kő­bevonattal dolgoznak (Gessner et al., 1996, Müller, 2000, O'Reilly, 2006). A Balatonban más tavakhoz hasonlóan elsősorban a fito­plankton és a fitobentosz produkcióját tanulmányozták. A fitoplankton produkciójának vizsgálata már több évtizedes múltra nyúlik vissza, Böszörményi és mtsai. 1962-ben ve­zették be a C14 módszert a planktonikus algák elsődleges termelésének meghatározására a Balatonban. A mérések a kezdeti időszakban terepi inkubáció segítségével, majd ké­sőbb laboratórium inkubációval történtek (Agyi és mtsai,, 2008). A fitodentosz produkciójának mérésére először 2000 -ben került sor, ekkor a tó eltérő profitású területein C14 módszerrel határozták meg a bentikus algák elsődleges ter­melését laboratóriumi inkubáció segítségével (Vörös és mts­ai, 2001). A balatoni perifitonnal kapcsolatban is számos ta­nulmány látott napvilágot, ám ezek a kutatások elsősorban a nádasok és a kövezett part élőbevonatának mennyiségi vi­szonyaival, illetve az élőbevonat mikro és bioelem-tartal­mának meghatározásával foglalkoztak. Lakatos és mtsai. (1981, 1982, 1991) az élőbevonat tavi anyagforgalomban betöltött szerepét tanulmányozták a bevonat kémiai analízi­s perifiton produkciójának vizsgálata sötét-világos pa­lack, oxigén módszer (Hadh HQ20 optikai szenzor) segítsé­gével történt délelőtt 10 és délután 14 óra között, az inkubá­ció kezdetén és végén mérve a csövekben az oxigén kon­centrációját. Az élőbevonat eltávolítása megváltoztatja az só révén, elsősorban a perifiton vízminőség javító szerepé­nek tisztázása céljából. 2005 áprilisában és augusztusában az egész tó algaállományának felmérését célzó vizsgálatok során a nád és kő perifiton mennyiségi vizsgálatát is elvé­gezték az élőbevonat klorofill­a tartalmának meghatározása révén (Németh, 2005). A kapott eredmények azt mutatták, hogy a perifiton a tó teljes algamennyiségének csak egy kis töredékét teszi ki (1%), ugyanakkor a litorális régióban ez i­gen számottevő, különös tekintettel a kövezett part vízfel­szín közeli élőbevonatára, ahol a klorofill-a koncentráció el­érte a 9,5 pg cm­ 2 értéket (Németh, 2005). A perifiton elsődleges termelését a Balatonban mindez­idáig nem vizsgálták, ezért célunk volt a nádasok és a parti kövek élőbevonata elsődleges termelésének meghatározása helyszíni inkubáció segítségével a Balaton eltérő profitású területein 2007 nyarán. Mindemellett célunk volt az élőbe­vonat fotoszintézis-fényintenzitás (P-I) görbéjének megha­tározása laboratóriumi inkubáció segítségével 2007 augusz­tusában. Anyag és módszer Az élőbevonat elsődleges termelésének meghatározását helyszíni inkubációval a Balaton négy medencéjének tíz pontján végeztük 2007 nyarán (1. táblázat). 1. táblázat Élőbevonat mérési helyszínek és időpontok Mérés helye Élőbevonat típusa Mérés ideje 1 Balatonkenese, Siófoki-medence Nád- és kőbevonat 2007.07.11. 2 Csopak, Siófoki-medence Nád- és kőbevonat 2007.06.27. 3 Zánka, Szemesi-medence Nád- és kőbevonat 2007.07.09. 4 Kővágóőrs, Szemesi-medence Nád- és kőbevonat 2007.07.19. 5 Vonyarcvashegy, Keszthelyi-med. Nádbevonat 2007.07.26. 6 Keszthely, Keszthelyi-medence Nád- és kőbevonat 2007.07.24. 7 Balatonberény, Keszthelyi-med. Nád- és kőbevonat 2007.07.16. 8 Balatonfenyves, Szigligeti-med. Nád- és kőbevonat 2007.06.25. 9 Balatonszárszó, Szemesi-medence Nád- és kőbevonat 2007.06.19. 10 Zamárdi, Siófoki-medence Kőbevonat 2007.07.26. Mérés helye Élőbevonat típusa Mérés ideje 1 Balatonkenese, Siófoki-medence Nád- és kőbevonat 2007.07.11. 2 Csopak, Siófoki-medence Nád- és kőbevonat 2007.06.27. 3 Zánka, Szemesi-medence Nád- és kőbevonat 2007.07.09. 4 Kővágóőrs, Szemesi-medence Nád- és kőbevonat 2007.07.19. 5 Vonyarcvashegy, Keszthelyi-med. Nádbevonat 2007.07.26. 6 Keszthely, Keszthelyi-medence Nád- és kőbevonat 2007.07.24. 7 Balatonberény, Keszthelyi-med. Nád- és kőbevonat 2007.07.16. 8 Balatonfenyves, Szigligeti-med. Nád- és kőbevonat 2007.06.25. 9 Balatonszárszó, Szemesi-medence Nád- és kőbevonat 2007.06.19. 10 Zamárdi, Siófoki-medence Kőbevonat 2007.07.26. 161

Next