Hidrológiai Közlöny, 2013 (93. évfolyam)

2013 / 4. szám - Alföldi László: Beszéljünk a Tiszáról

24 lakott ki. Bizonyos mértékben hasonló viszonyok lehetnek a Tisza-Szamos-Kraszna deltavidékén is. A Körösök meden­céjét a szénhidrogén kutatás és a vízkutatás forrásai kitűnő­en feltárták, és tudjuk, hogy tektonikusan kialakított mély medencékben a holocén rétegek alatt nagy vastagságú plio­­cén finomhomokos, iszapos képződmények találhatók, és tulajdonképpen az ártéri üledékekkel feltöltött, vagyis az é­­rintett folyók hegység­ menti törmelék medencéje jórészt az országhatáron kívül, a hegységek előterében helyezkedik el. A Kraszna-Szamos-Tisza háromszöge alatt nagy vastag­ságban tipikusan hegység-előtéri plasztikus üledékek talál­hatók, mintegy a Tisza törmelék medencéjét alkotva. A tárgyalt három fluviogenetikai térség közös jellemző­je, hogy a mélymedencét betakaró pliocén, pleisztocén és holocén üledéksor elhatárolása rendkívül bizonytalan, oly­annyira, hogy a pleisztocén és a pliocén karakteresen elkü­lönülő időszakait is nehéz egymástól, és alkalmasint a holo­cén időszaktól elválasztani. Természetesen ott, ahol löszképződmények borítják a felszínt a pleisztocén és pliocén események szétválasztha­tók, a holocén természetszerűleg hiányzik. Ettől függetlenül nehézségeket okoz az infúziós lösz, a löszös homok, a lö­­szös­ agyag, stb. keletkezési módjának és abból következően az idő besorolásának a megítélése. A kérdéskör a teljes Tisza térséget érinti, és kapcsolódik a mély ártér és a magas ártér elkülönítésének megítéléséhez (Schweitzer F. 2000). A földtudomány hosszú ideig mellőz­te a pleisztocén holocén tektonikus vizsgálatát, mert elegen­dő információ hiányában jelentéktelennek ítélték meg. Kár lenne azon vitatkozni, hogy tektonikus mozgásnak tekinthetjük-e ha valahol a felszín az elmúlt másfél évszá­zad alatt évi 1 mm-el süllyedt vagy emelkedett. Az ilyen mozgás kicsinek tűnik ugyan, de a Tisza szabályozás 150 é­­ve alatt már másfél méter szintváltozást hozhatott létre, ami rögvest jelentősebbnek tűnik, ha arra gondolunk, hogy Szol­noktól lefelé a Tisza főmedrének esése 2-3 cm/km, vagy ha arra gondolunk, hogy a hullámtéren belüli évi átlagának számítható 1 cm-es lerakódás mekkora feltöltődést okozna, természetesen egyidejű süllyedéssel együtt. Azt most is tud­juk, hogy a Tisza meder egyes szakaszokon bevágódási, más szakaszokon feltöltésre utaló jeleket mutat. Úgy tűnik, a felület vertikális elmozdulásai sokkal fontosabbak lehet­nek, mint ahogy ezt eddig gondoltuk. A vertikális felszín­ mozgásokkal a szakirodalom elvétve foglalkozott, és rendszerint a felszín alatti koncentrált víz­termelés következményeit vizsgálta. A múlt század utolsó évtizedében a magyarországi geoid felületet is egyre na­gyobb pontossággal sikerült meghatározni, ami lehetősége­ket kínál a finomabb tudományos módszerek alkalmazására, a hazai felszínmozgások követésére. 1995-ben Joó I. szer­kesztésében elkészült „a nemzeti vertikális kéregmozgás térkép” 1:500 000 léptékben, amely szerint már nem elha­nyagolható, deciméter nagyságrendű vertikális felszínmoz­gások valószínűsíthetők. A méretarányból eleve következik az adatok bizonytalansága, ettől függetlenül azonban a tér­kép további geomorfológiai, üledékföldtani, sztatigráfiai, hidrogeológiai kérdések generálására minden bizonnyal al­kalmas. II. Visszatekintés a Tisza-szabályozás előzményeire Amiről tudunk, de nemigen beszélünk Igazság szerint a Tisza-szabályozásról keveset tudunk. Néha eszünkbe jut Kossuth forradalmi lendülete és gróf Széchenyi gazdaságfejlesztési igyekezete, leginkább mégis az maradt az emlékezetünkben, amikor Széchenyi látványos színpadias kapavágásával meghirdette a Tisza-szabályozás kezdeteit. Arról már nem beszélünk, hogy a látványos ak­tust a dob-szederkényi ikerkanyar átvágása már megelőzte (Fejér L. 1997). Valószínű, nem véletlen, hogy a szakma a Tiszavölgyi Társulat megalakítását tekinti a szabályozás kezdetének, függetlenül attól, hogy már korábban is voltak olyan bea­vatkozások, szerveződések, állapotfelmérő térképezések (mappációk) melyek felhasználása nélkül a szabályozás megtervezése, szakszerűsége aligha lett volna biztosítható. A szabályozás kezdetei, illetve első nyomai a karlócai békéig is visszavezethetők (1699). A történések feldolgozá­sa, hiteles publikálása csak a huszadik század első felében kezdődött. A közfigyelmet azonban először a „Verejtékes Honfoglalás” címmel megjelent ismeretterjesztő szándékú, de minden tekintetben szakszerű kiadvány keltette fel (Dun­­ka S. Fejér L. Vágás I. 1987). Ezt követte a „ Források a Vízügy múltjából” című sorozat 10. számaként megjelente­tett „A háromszögeléstől a Tisza szabályozásáig” c. jegy­zőkönyvi részletességű kiadvány. (Sorozatszerkesztő: Fejér L. 1996), Deák Antal András elemző tanulmányairól. Az azt követő publikációs dömping, az egyetemek, tudományos intézmények, alapítványok kiadásában megjelent publikáci­ók nemcsak a Tiszavölgyi Társulat történetét, hanem a meg­előző évszázad eseménytörténeti áttekintését is segítik, me­lyeket még jelen tanulmányom elemzéseiben is felhasznál­tam, (lásd: Irodalom). A vízügyi múltat tallózó publikációk létrehozásában kiemelkedő szerepet játszottak a Vízügyi Múzeum és Levéltár tudományos kutatói közreműködései. Előzmények A mohácsi csatát (1526) követő késlekedő, de felgyorsu­ló török támadás során közel fél évszázad alatt jutott el a tö­rök okkupáció ahhoz, hogy az elfoglalt területet (gyakorlati­lag a teljes Alföldet) tartósan birtokolja, amit az 1571. évi speyeri szerződésben az érintett birodalmak szentesítettek. A speyeri szerződés, ha részletekben nem is, de lényegé­ben mégis a trianoni békediktátumhoz hasonló körülménye­ket hozott létre azzal, hogy a vízhálózat síkvidéki részét u­­ralma alá hajtotta, a hegyvidéki területeken pedig kiváltotta az államiság feldarabolását. Végeredményben a Kárpát-me­dence vízgyűjtő területe másfél évszázadon keresztül 4/6 részben vagy egészben független államiságú alakulatként működött. A speyeri szerződés leállította ugyan a nagy terü­leteket érintő offenzívák lehetőségét, de a medence-pereme­ken lévő határvidéken a végvári harcok súlyos nyomokat hagytak, és megszaporodtak a vízrendszerekbe való beavat­kozások. A török uralom visszaszorítását rögzítő karlócai békét követően a magyar államiságot a Habsburg érdekeknek megfelelően korlátozottan állították vissza, ami már a Biro­dalmi keretek között lehetőséget nyújtott arra, hogy a Kár­pát-medencét, a Duna és a Tisza vízrendszerét egységes szempontok szerint kezeljük. A török kiűzése után a Habsburg Birodalom gyorsan hozzálátott a Kárpát-medence elvadult vízrajzi állapotának rendezéséhez, és az 1767, 1784. évben készített igen kor­szerű katonai térképezés megkezdése előtt, III. Károly ural­kodása alatt 1720-ban egy, a maga idejében igen korszerű tervezetet hagytak jóvá, és 1723-ban külföldi mérnökök fel­kéréséről is határoztak. Az ezzel kapcsolatos iratok valahol elfeküdtek, és az 1723-as országgyűlésben hozott törvény 122. §-ában meghagyatott a helytartóságoknak, hogy az or- HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2013. 93. ÉVF. 4. SZ.

Next