Hidrológiai Közlöny, 2019 (99. évfolyam)
2019 / 3. szám
Simon Brigitta és társai: A nád (Phragmites australis L.) levél, szár és rizóma lebontásának vizsgálata a Kis-Balaton Ingói-berkében 63 magasabb lebontási együtthatókat figyeltünk meg, a nagy lyukbőségű avarzsák esetében k=0,0019 ± 0,0013 és a kis lyukbőségű avarzsáknál k=0,0018 ± 0,0007, melyek a lassú kategóriába sorolhatók. A felezési idők tekintetében a nádlevélnél 358 (nagy lyukbőségű avarzsák) és 387 nap (kis lyukbőségű avarzsák), nád szárnál 1 654 és 2 015 nap, nád rizómánál pedig 120 és 143 nap felezési időt állapítottunk meg. EREDMÉNYEK ÉRTÉKELÉSE Eid és társai (2014) az egyiptomi Burullus tó területén vizsgálták a nád különböző szerveinek (levél, szár és rizóma) lebontási ütemét. Eredményeik azt mutatták, hogy a vizsgálati időszak 150 napja alatt a levél eredeti tömegének 83%-át, a szár 42%-át, a rizóma 45%-át veszítette el, és szignifikáns különbséget találtak a lebontási ütemek között. Ez kissé eltér az általunk megállapított értékektől, melynek oka lehet, hogy a vizsgálataik során 5 mm-es szembőségű avarzsákot használtak, illetve a kísérletet más éghajlaton állították be. Bedford (2005) nád levélnél k=0,0036, számnál k=0,0019 értékeket állapított meg a Reedbad wetland területén, mely értékek magasabbak az az általunk kapott értékeknél. Asaeda és Nam (2002) k=0,0014-0,005 közötti bomlási együtthatókat detektáltak nád rizóma esetében, a Drainage wetlandnél. Hietz (1992) egy sekély, szikes tóban végzett lebontás kísérletben a nádlevélnél k=0,0031, nád számál k=0,0005 lebontási együtthatókat állapított meg. A különbségek részben a kísérleti helyszínek különböző fizikai és kémiai tulajdonságainak, illetve a kísérlet beállítás időzítésének tulajdoníthatók (Asaeda és Nam 2002). Wruhleski és társai (1997) vizsgálatai azt mutatták, hogy a kísérlet tavasszal történő beállítása gyorsabb tömegvesztést eredményez, mint a téli időszakban beállított kísérletekben. A növényi anyag begyűjtésének ideje és a növényi részek (szárított vagy friss) víztartalma szintén hozzájárulhat az bomlási sebességének szakirodalomban megfigyelt különbözőségéhez (Gessner 1991). Kutatásunk során a makrogerinctelen szervezetek lebontási ütemre gyakorolt hatásának vizsgálatát tűztük ki célul a nád három növényi része esetében (nádlevél, szár és rizóma). Kísérletünkben nem találtunk különbséget a két lyukbőségű avarzsák között egyik növényi rész esetében sem. Ennek egyik legfőbb oka, hogy makrogerinctelen szervezetek kis mértékben voltak jelen a a vizsgálati területen a kísérleti időszak alatt. Makrogerinctelenek hiányában a nádlevél, szár és rizóma kisebb mértékben aprózódott, a fizikai kopás dominált, így a nagy lyukbőségű zsákokból a kisodródás is csak igen kismértékű lehetett. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Köszönet az EFOP-3.6.1-16-2016-00015 projekt anyagi támogatásáért. A publikáció elkészítését az EFOP-3.6.3- VEKOP-16-2017-00008 számú projekt támogatta. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósult meg. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma UNKP-2018-2 kódszámú Új Nemzeti Kiválóság Programjának támogatásával készült. IRODALOMJEGYZÉK Árva D., Tóth M, Mozsár A., Specziár A. (2017). The roles of environment, site position, and seasonality in taxonomic and functional organization of chironomid assemblages in a heterogeneous wetland, Kis-Balaton (Hungary). Hydrobiologia, 787(1), 353-373. Asaeda T, Nam L. H. (2002). Effects of rhizome age on the decomposition rate of Phragmites australis rhizomes. Hydrobiologia, 485, 205-208. Bärlocher F. (2005). Leaf mass loss estimated by litter bag technique. In Graqa, M. A. S., F. Bärlocher, M. O. Gessner, (eds) Methods to study litter decomposition: a practical guide. Springer, Dordrecht, The Netherlands. 37^12. Bedford A.P. (2005). Decomposition of Phragmites australis litter in seasonally flooded and exposed areas of a managed reedbed. Wetlands, 25, 713-720. Boulton A.J., Boon P.I. (1991). A review of methodology used to measure leaf litter decomposition in lotic environments: time to turn over an old leaf? Australian Journal of Marine and Freshwater Research, 42, 1 -43. Eid E. M. (2012). Phragmites australis (Cav.) Trin. ex Steud.: Its Population Biology and Nutrient Cyclein Lake Burullus, a Ramsar Site in Egypt. LAP LAMBERT Academic Publishing, Saarbrücken. Gessner M. ()., Newell S. Y. (1997). Bulk quantitative methods for the examination of eukaryotic organoosmotrophs in plant litter. In: Hurst C. J., Knudsen G., Mclnemey M., Stetzenbach L.D.&WalterM.(eds). Manual of Environmental Microbiology. ASM Press, Washington, DC. 295. Gessner M. O. (1991). Differences in processing dynamics of fresh and dried leaf litter in a stream ecosystem. Freshwater Biology. 26, 387-398. 2. ábra. A nád (Phragmites australis L.) különböző részeinek lebontási együtthatója (k) a Kis-Balaton Ingói berkében Figure 2. Decomposition coefficients (k) of Phragmites australis L. litter (leaves, stalks and rhizomes) in the area of Kis-Balaton Wetland System, Ingói Bay