Hidrológiai tájékoztató, 1967
2. szám, november - Csörnyei Sándor: A Római fürdő felújítása
származó víz 558,70—560,10 m mélységből származik. Nyugalmi vízszintje +182,17 m A. f. van. A kút a felszínen 500 l/p 32 C°-os vizet szolgáltat. Tapolca, MÁV állomás kútja +114,6 m A. f.-i magasságon, 1913-ban létesült. 0,5 m-ig holocén-pleisztocén, 27 m-ig pannóniai, 141,5 m-ig szarmata, 202,0 m-ig alsómediterrán és 250,10 m-ig a talpig felsőtriász kori meszes homokban és mészkőzúzalékban haladt. A kút nyugalmi vízszintje +1,2 m, vízhozama 250 l/p 14 C° meleg víz volt. Mivel a kút kazántáplálásra nem volt alkalmas, betömték. Fonyód MÁFI kutatófúrás 1957—1958-ban készült. A felszín A. f.-i magassága 105,6 m. A talpmélység 437 m. A fúrás rétegsora 2,0 m-ig holocén és pleisztocén, 341 m-ig felsőpannóniai, 406,5 m-ig alsópannóniai, 415,7 m-ig szarmata és 437 m talpmélységig (mészkő) tortanat kori. A vízhozam 90—96 m-ből 100 l/p, 191— 205,6 m-ből 120 l/p és 416—436 m-ből 8—14 l/p volt. Az utóbbi gyengén szénsavas kifolyó víz. A kifolyó víz hőmérséklete 17 C°, szemben a 430 m-ben mért 37 C°kal. Buzsák, Csisztapuszta (Bu. 16 jelű olajkutató fúrás) Fonyód vasúti állomásától D-re 6 km-re és Csisztapuszta Á. G.-től kissé ÉNy-ra 2 km-re fekszik, 106,0 m A. f.-i magasságon. A mélysége 593 m. A fúrás 450 m-ig felsőpannóniai, 480 m-ig alsópannóniai, 510 m-ig szarmata és 588 m-ig tortanai képződményekben haladt. A nyitás helye 480—593 m-ig miocén kori mészkőben van. A víz nyugalmi szintje a felszín fölé erítelkedik. A kút vízhozama 280 l/p gázos víz, a kifolyó víz hőmérséklete 42 C°. A Római fürdő felújítása CSÖRNYEI SÁNDOR Fővárosi Mélyépítési Tervező Vállalat A Római fürdő a főváros lakosságának ismét a kedvelt fürdői közé tartozik. Fekvése, jó megközelíthetősége, környezete nagyszámú strandoló számára nyújt megfelelő pihenési lehetőséget. Ismeretes, hogy az 1950-es évek végén „megszökött" a források vize. A riasztó újsághírekből annyi igaz volt, hogy a források hozama csökkent, a nyugalmi vízszint alábbszállt. A medencék túlfolyása megszűnt s ezen csak rövid ideig segített a kb. 0,5 m-es túlfolyószint süllyesztés, mert a fürdőzők csakhamar szárazon maradtak. Alig 40—60 cm-es víz állt a régen bővizű forrástóban. Ezt követően a strandfürdő 1958-ban üzemelt utoljára, mert az említettek miatt a további használat lehetetlenné vált. A kutatás-tervezés-kivitelezés időszaka 1959-től 1965-ig tartott. A források fokozottabb megfigyelése ma is folyamatban van. A felújítással a budapesti fürdőkultúra egyik érdekessége tűnt el nyomtalanul, hogy helyet adjon a források,medencék higiénikusabb kialakításának. Ezt az érdekességet az a műszaki hidrológiai adottság jelentette, hogy a vízbeszerzés és vízfelhasználás ugyanazon a helyen volt. A fürdőzők ugyanis a forrástóban fürödtek. (A másik hasonló az Iszaptó volt a Lukács fürdőben.) A régi fürdő Az itt levő források langyos, 22 C°-os vizét a fellelhető nyomok szerint a rómaiak is itták, fürödtek benne, elvezették a városukba Aquincumba is. Már régen róluk nevezték el nemcsak a forrásokat, de az egész környéket. A mostani felújítás során meglepően jó állapotban találtak vízvezetésre használt fa és kőcsatornákat. A feltárt római maradványok egy részét beillesztették a fürdő megjelenésébe. Eredeti helyén látható néhány alapfal, a forrásoktól elvezető kőcsatorna (1. kép). A fürdő medencéje eredeti kiépítettségében egy szabálytalan alakú, mintegy 2270 m 2 alapterületű forrástóból állt. Mélysége mindenütt azonos (1,50—1,70 m), a gyerekek részére fenntartott rész sekélyebb volt. A források a medence fenekén fakadtak. Egyes helyeken eltömődtek, más helyeken újak keletkeztek. A nagyobb források inkább állandónak bizonyultak. Linczbauer 7, Papp F. 1936-ban 16, 1957-ben 14 forráscsoportot ír le. A források hozama Molnár J. szerint az 1860-as években 7388 l/p volt. Papp F. 1936-ban 7360 l/p-nek találta. Tarics S. 1939-ben 10 000 l/p hozamot is mért. Magam 1955 nyarán 4580 l/p vízhozamot mértem, kb. 106,6 m A. f. szinten. A tó feneke a források üledékeivel beborított egyenetlen iszapos homokból állt. A partfal helyenkint facölöpökkel merevített deszkapalánk, máshol pedig csömöszölt beton volt. A törések mentén feltörő langyos karsztvíz eredeti nyugalmi szintje 109,00 m A. f. körül helyezkedett el. A medencék túlfolyó magassága 107,99 m A. f. volt. Ez a környező terepszint felett kb 1 méterrel magasabban van, tehát a medencét földtöltéssel kellett körülvenni. Az üzemeltetése igen egyszerű volt. Az elhasznált fürdővizet zsilipen leeresztették. Ez gravitációsan, nyitott csatornán az Aranyhegyi patakba folyt. A zsilipek lezárása után a medence ismét feltöltődött. A felújítás előtt a medence össze-vissza repedezett oldalfalán keresztül szökött a víz, helyenként bedőléssel fenyegetett. A deszkából készült öltözők ideiglenesnek nevezhető építmények voltak már az építésük idején is. Építészeti koncepció nélküli elhelyezésük csak a nyers funkciót szolgálta, több-kevesebb igénytelenséggel. Kátrányos lemezből készült fedésük csaló fokozta az amúgy is nagy tűzveszélyt. Átépítésük, függetlenül a medencék és források felújításától, halaszthatatlanná vált, összesen 144 kabin, 156 szekrény és 700 fogas állt ezekben az öltözőkben a fürdővendégek rendelkezésér E tanulmány a Fővárosi Mélyépítési Tervező Vállalat generáltervezésében készült felújítási munkát foglalja össze. Szaktervezők: Birgés József, Csörnyei Sándor, Jakab Árpád, Horváth Lajos és Scheuer Gyula (Szerk.) 1. kép. Feltárt római kori vízvezető csatorna az úszómedence mellett 57