Hidrológiai tájékoztató, 1976

Lengyel László: Hozzászólás Dr. Korim Kálmán: "A hévízkutatás és hasznosítás helyzete és lehetőségei Somogy megyében" című előadásához

2. sz. táblázat folytatása A somogyi hévizek közül vízkőlerakódásra-sókiválásra a táskás előfordulás hajlamos, s ez a körülmény jelen­tős nehézségeket okoz a hévízkitermelés folyamatában. A hévízhasznosítás: Somogy megye hévizeit jelenleg túlnyomórészt balneológiai célokra hasznosítják. Hé­vizes fürdők sorába tartoznak: Babócsa, Barcs, Csisz­tapuszta, Csokonyavisonta, Igal, Kaposvár, Kálmáncsa, Nagyatád, Nagybajom, Nagykorpád, Szulok és Tarany. A hévizekben rejlő geotermikus energiát ma még csupán két helyen, Táskán és Taranyban hasznosítják üvegházak fűtésére, mezőgazdasági célból. Ami a hévízhasznosítás kilátásait illeti, a jelenleg feltárt hévízkincs alapján a balneológiai felhasználás döntő szerepe tekintendő reálisnak. Újabb és nagy te­lephőmérsékletű, nagy vízhozamú hévízrezervoárok fel­tárására megvannak a mélyföldtani és geotermikus adottságok. Ezen a téren biztatónak és sokat ígérőnek tűnik a megye területén folyó és tervbe vett intenzív szénhidrogén-kutatással való szoros együttműködés, amely már a múltban is rendkívül gyümölcsözőnek bi­zonyult a hévizek feltárása terén. Ugyanakkor kihang­súlyozandó — különösképpen a homokos többszintes­többemeletes hévíztároló rendszerek esetében — a víz­fúró iparban használatos fúrási, kútkiképzési, terme­lésbe állítási és rezervoárvizsgálati technológia nélkü­lözhetetlen volta. Kút Kifolyó­víz­hőmér­séklet °C Látszó­lagos gg Talp­hőmér­séklet °C/m­ben Való­ságos gg Nagykorpád—1 62 15 Szulok—2/a 56 24 Táska—1 80 10 80/690 10 Táska—2 68 16 70/930 15 Táska—5 75 15 80/670 10 Táska—6 68 12 72/680 10 Tarany—8 65 24 Hozzászólás dr. Korim Kálmán „A hévízkutatás és hasznosítás helyzete és lehetőségei Somogy megyében" című előadásához LENGYEL LÁSZLÓ Somogy megyei Tanács, Kaposvár , Közismertek megyénk természeti kincsekben való szerény lehetőségei, adottságai. Többek között ez a tény is inspirált bennünket arra, hogy — az 1960-as évek közepétől. — fokozatosan górcső alá vegyük sze­rény lehetőségeink feltárásának és hasznosításának helyzetét és eredményeit. Elemzésekben, tanulmányok sorában igyekeztünk feltárni az erdő, illetve faállomá­nyunk gazdagságát, a mezőgazdaságunk által megter­melt javakban való gazdagságunkat, a munkaerő forrá­saink nagyságát és összetételét, az ebből adódó lehető­ségeinket, valamint a kiaknázásukhoz szükséges felté­teleket. Az elért eredményeink — úgy gondolom — már önmagukért is beszélnek. Nem ez a helyzet még hévízkincsünk hasznosításá­val , bár e tekintetben igen kedvezőnek mondható adott­sággal rendelkezünk! Érthető tehát, hogy keresni, ku­tatni kezdtem magam is ennek okait. Az összegezés eredményét végül is „Hévizek hasznosításának hely­zete Somogy megyében" című tanulmányomban dolgoz­tam fel. E tanulmány alapja lett egy hasonló témájú megyei tanács vb. előterjesztésnek, amit az egyes tár­cák (OVH, Eü. Min., Gyógyfürdő Igazgatóság), vala­mint maga a tanácsi testület is elismeréssel fogadott. Nem célom e tanulmány ismertetése, alábbiakban csupán a hasznosítást nehezítő, illetve segítő tényező­ket, valamint az utóbbi években tett erőfeszítéseket, s azok eddigi eredményeit és a jövő további feladatait szeretném összegezni. I. A megyei hasznosítást nehezítő tényezők okai: Az elsődleges feladatokra való összpontosítás (az ipar, a foglalkoztatottság stb. tekintetében meglevő lemara­dásunk behozására való törekvések, erőfeszítések); a hévízkutak és az általuk feltárt hévízkészletek, va­lamint termelőképességeik stb. tekintetében meglevő megbízhatatlan adatszolgáltatás és információ; a hévízkutak fúrásával, valamint kiaknázásával és hasznosításával járó nagy beruházási költségigények; mezőgazdasági üzemeinknek (és tanácsaink) túlzott decentralizáltsága, a vele párosuló tőkeszegénysége; számos részletkérdés megoldása (metángáz eltávolítá­sa, a hévízfűtés módszerének kidolgozása, az ásványi anyagok lerakódásának megakadályozása stb.) sem volt még egyértelműen adott; nem rendelkeztünk megfelelő számú olyan szakem­berrel sem, akik e kérdésben kezdeményező szerepet tölthettek volna be; megyei szinten, — de országosan is — hiányoztak az egységes mezőgazdasági és komplex fürdőhasznosítási koncepciók, irányelvek. A hasznosítást nehezítő körülmények közül néhány­nyal szeretnék külön is foglalkozni. Felméréseink szerint megyénkben — az utóbbi négy évtizedben — különböző mélységig hatoló kutatófúrá­sok történtek, s ezek száma meghaladja a 250 db-ot. (A hévizek (kutak) több mint fele 1965 előtt nyert feltá­rást.) Ez a szám — a nagy számok törvénye alapján — már megbízható képet kellene, hogy adjon a hévízadó rétegek nagyságáról, viselkedéséről, a kutak készleteiről, mértékadó kapacitásairól stb. Hogy ez mégsem így van, annak igen egyszerű a magyarázata. Megyénkben ugyanis — a megye földtani szerkezetének, illetve kő­zetrétegeinek függvényében — elsősorban a szénhidro­gén nyerési lehetőségek szem előtt tartásával történtek a fúróhelyek kiválasztásai. A szénhidrogénkutató fúrásokból kiképzett kutak víz­hozama az új kutakra nézve egyértelműen nem fogad­ható el irányadónak. Az ilyen kutató jellegű fúrások alkalmával­­ ugyanis nem törekedtek hidrológiailag megfelelő kút kiképzésére és kútvizsgálatokra.­­A kő­olaj kutatások során a víztartókat nem részesítik olyan védelemben, mint a vízfeltáró fúrásoknál, valamint a víztartók sincsenek egymástól palást-cementezéssel el- 37

Next