Hidrológiai tájékoztató, 1981
1. szám, április - MEGEMLÉKEZÉSEK - Rákos József: Vízimérnökök munkássága Somogyban, az 1770-1848 közötti években
Egyéb csatornázási elgondolásai az egész országra kiterjedtek. Vásárosnaménytól — Debrecent érintve — a Berettyón és Körösökön keresztül Csongrádig tervezett hajózható csatornát, a Drávát a Balatonnal, majd a Velencei-tavon keresztül a Dunával kívánta összekötni. Az ország határain túl vezető csatornák az Adriai-, Balti- és Fekete-tengerig értek el. A Kárpát-medencét Vedres így bekapcsolta az európai víziút-hálózatba. Elképzelései megvalósításához korábban nem voltak meg az anyagi és műszaki feltételek, és a kortársak azokat gyakran hihetetlennek tartották. Vedres azonban úgy látta, hogy — kereskedelmi szempontból — ez lehet az ország fejlődésének útja. „Messzire való gondolatok ezek, azt mondják tudom sokan, én is úgy tartom, hogy azon időbe, amidőn a Hatalmasságok Tartományaik szaporítását, nem pedig a belső és külső kereskedést vették fel a háborúk viselésének okául, mint már most, igen előre való gondolkodás lett volna a Folyóvizek össze kapcsolása; mostanában, azonban a midőn a Nemzetek a tartós Békességet, a Tudományok és Mesterségek gyakorlását, a külső és belső kereskedést vették fel iparkodásaik czéljául, és már azokban sokan szörnyű nagy lépéseket tettek is, a bizonyos és valóságos dolog minékünk is elkerülhetetlenül szükséges utánunk indulni, ha csak magunkat általuk egészen elhagyattatni éppen nem akarjuk". — írta műve befejezésében. Vedres 1821-ben vált meg a hivatali pályától, és ettől kezdve csak vedresházi birtokának és írásainak élt, 100 évvel ezelőtt, 1830. november 4-én bekövetkezett haláláig. Hidrológiai munkássága része volt azon reformkori műszaki törekvéseknek, amelyek elősegítették az ország polgári átalakulását. A század első felében sorra készültek az egyes folyókról a szabályozási tervek, 1830 után befejeződött a Duna-mappáció, a Bodrog, a Rába szintezése, lezárult a Sárvíz-, Sió-szabályozás második szakasza, befejezéshez közeledett a Kapos szabályozása. Az ország egyenlőtlen fejlődése következtében Vedres nem tudta teljes egészében átvenni és hasznosítani saját területén az országos tapasztalatokat, de saját munkájával, elképzeléseivel hozzájárult a vizek szabályozásához, a természet ősi képének átalakításához. Félretéve egyéni céljait, a köz érdekében a világ minél teljesebb megismerésére törekedett, mint írta: „Minden okos teremtménynek azon kell lenni, hogy rendeltetésének fölséges célját mentől méltóságosabban elérje, és azon titkoknak kinyilatkoztatására törekedni, melyeket eddig az időnek folyamatja, a környülállások és a bátortalanság vastag homállyal beborítva, előttünk eltakartak". Élete nem volt hiábavaló. Bár tervei közül keveset tudott megvalósítani, kortársaival, a reformnemzedékkel együtt nemcsak magának született és élt, hanem — mint mondta — a hazának, barátainak, és városának. Dr. Dóka Klára IRODALOM 1. Csongrád megyei Levéltár, Tanácsi iratok, Vedres-gyűjtemény, az 1816-os árvízre vonatkozó iratok. 2. Farkas L.: Vedres István élete és művei. Szeged, 1937. 3. Dévény J.: Vedres István emlékezete 1765—1830. Hidrológiai Közlöny, 1956. 4. 4. Bendefy L.: Megemlékezés Vedres Istvánról, születésének 200 éves évfordulója alkalmából (1765—1830). Hidrológiai Tájékoztató, 1966. Június 5—6. 5. Vedres J.: Alul a tiszai nagyobb árvizek eltéríthetéséről egy-két szó. Szeged, 1830. 6. Vedres I.: A Tiszát a Dunával öszve kaptsoló új hajókázható csatorna. Szeged, 1805. Vízimérnökök munkássága Somogyban az 1770—1848 közötti években* A XVIII. század közepétől egyre növekvő területigénnyel jelentkező majorsági gazdálkodás indítja meg a Dél-Dunántúlon is azokat a vízrendezési — lecsapolási munkálatokat —, amelyek hatására az óriási elmocsarasodott területek művelhető földterületté váltak. A kezdetben kisebb és inkább csak helyi jellegű szabályozások egységes egésszé, tervszerű rendszerré való kialakításában több fontos tényező kap szerepet. Ezek közül kiemelném a magasabb szintű mérnökképzést. II. József 1782. évi királyi leirata az elindítója az addiginál magasabb szintű mérnökképzés kialakulásának, a budapesti Institutum Geometricum létrehozásával. Az ezt megelőző időben is képeztek mérnököket — pl. a hadmérnöki akadémiákon —, akik járatosak voltak a felmérések, térképkészítések dolgában, de az Institutum Geometricum célkitűzése olyan mérnökök képzése, akik a folyószabályozás, a csatorna- gát- és malomépítés és tervezés terén egyaránt jártasságot szerezzenek. Eleinte a képzési időszak három év, a szigorlati vizsgák letétele után azonban a gyakorlatban is megfelelő tudást kellett szerezni; a diplomát csak ezen időszak letelte után kapták kézhez, ami személyenként igen változó. Az Institutum Geometricumról kikerülő mérnökökre, így a Somogyban tevékenykedőkre is — méltán lehetünk büszkék — ők voltak az elindítói, szervezői és nem utolsó sorban végrehajtói is annak a nagyszabású vízrendezési munkának, amely kisebb-nagyobb kihagyásokkal ma is tart. Ugyanakkor meg kell említeni elődeiket is, azokat a kamarai és uradalmi mérnököket, akik mellett gyakorlati idejüket töltötték és a gyakorlati fogásokat tőlük tanulva váltak igazi szakemberekké. Az első szabályozási munkálatok megindításától kísérem nyomon a Somogy megyei munkálatokat — az egyes mérnökök vonatkozásában. Nagy József, 1802-ben készült térképéről, amely Somogy megyét mutatja be, megállapítható milyen nagyarányú az elmocsarasodott terület, látható az is, hogy a Kapos — mint folyó, gyakorlatilag nem is létezett, számos ágra szakadozva — néhol tóvá szélesedve — hatalmas ingoványos területen kanyarog. A térkép készítésének idején Somogyban tevékenykedő Nagy József 1741-ben született Felsőbükkön. A bécsi hadmérnöki akadémiára 1768-ban kerül — katonai pályára lép, és huszárezredben szolgál, majd a hadseregből kilépve 1771-ben kamarai mérnök lesz. Főleg térképkészítéssel foglalkozik (az említett térkép azonban csak feltehetőleg az ő műve). A Kéthely és Balatonújlak közötti Balaton-parti mocsarakat térképezik, ahol is több vízrajzi név emlékét is megörökíti. 1780-ban már a Dráva mentén találjuk, ahol szintén térképkészítéssel foglalkozik. Az 1770-es években már valószínűleg Somogy megye mérnöke. Ezt a tisztséget haláláig, 1807-ig tölti be. Mint megyei mérnök, főleg a Dráva-menti munkálatokban vesz részt, a Drávának ugyanis a sószállítás terén fontos szerep jutott. Amikor 1807 tavaszán Attalába összehívják a birtokosokat a Kapos rendezése, mocsaraink kiszárítása ügyében. * Előadásként elhangzott az MHT Somogy megyei Területi Szervezete és Vízügyi Történeti Bizottsága 1980. március 20-i előadóülésén. 5