Hidrológiai tájékoztató, 1982

1. szám, április - TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Scheuer Gyula-Tóthné Németh Ildikó: A Budakalászi-Óbudai-öblözet építéshidrológiai viszonyai

egy 10 000 m3-s medence és egy 25 000 m3/d kapacitású gépház. Az újpesti városközpontban épül egy 32 000 m3/d kapacitású gépház, a Káposztásmegyeri­ lakótelep­hez 100 000 m3/d többlet képházi kapacitás és a Gaz­dagréti lakótelephez egy 1500 m3-es medence. A Szentendrei-szigeten a meglevő víztermelő kapa­citás jobb kihasználásához 93 millió Ft érétkben 5,2 km Rod­a vezetéket építünk. Elkészül az V. sz. fő­nyomóvezeték, mely a Szentendrei-szigeten termelt vizet juttatja a rendkívül fejlődő Kelet-pesti kerüle­tekbe. Erre az V. ötéves tervben 126 milliót, a VI. öt­éves tervben 343 milliót költünk. Bevételeinket az V. ötéves tervi 6,050 millió Ft-ról a VI. ötéves tervben 61%-kal nagyobbra, 9,770 millió Ft-ra tervezzük emelni. Ennek 1,4%-át kívánjuk nye­reségképpen elérni. Dolgozóink bérszínvonala 1980-ban havi 4400,— Ft volt. 1985-re 5756,5 Ft-ra kívánjuk emelni, ami 31% növekedést jelent. A vízellátásba bekapcsolt lakások száma a jelenlegi 671 ezerről 746 ezerre, tehát 15%-kal növekedik. A víztermelő kapacitásunk 1 364 000 m3-ről 1 473 000 m­ 1-re, azaz 8%-kal emelkedik. A csőhálózat hossza 2,7%-kal növekedik és megközelíti a 4200 km-t. Víz­tározó kapacitásunk 24 300 m3-rel gyarapodik és eléri a 337 000 m3-t, ami a termelőkapacitásunk 21%-a, az 1985. évi átlagos napi ivóvíztermelésnek 31,5%-a lesz. IRODALOM 1. Pusztai Cs.: Vas-mangán okozta kút­öregedés problémái és kiküszöbölésének lehetőségei. Víz- és csatornaművek üze­meltetése szeminárium kiadánya. Szombathely, 1978. május 23—25. 2. A Nemzetközi Vízellátási Szövetség XIII. Kongresszusa (Párizs, 1980. IX. 1—4.) rövidített anyaga. A Fővárosi Vízmű­vek kiadása, Bp. 1981. 3. Máttyus S.: Einsparmöglichkeit an Energiekosten zur Wasserfölderung durch Einzatz eines Vorbehalters. GWF— WasserlAbwasser, 5/1981. 201—206. 4. Batta O.—Galántay Gy.: A Fővárosi Vízművek távlati terve 2000-ig. A FŐMTERV kiadvány, Bp. 1980. 1. Bevezetés A főváros északi részén a Duna és a hegyvidék kö­zött olyan sík területrész található, amely fekvése és morfológiai adottságai miatt városfejlesztés és építési szempontból kedvezőnek értékelhető. E terület előnyeit már a rómaiak is felismerték és kihasználták, mert itt építették fel hazai vonatkozásban egyik legjelentő­sebb városukat, Aquincumot. A felszabadulás utáni dinamikus városfejlesztés is felismerte és kihasználta e területrész nyújtotta előnyöket, mert ennek kere­tében nagyarányú lakótelepek, új városrészek építését kezdték, illetve valósították meg (Óbudai, Békásme­gyeri lakótelepek). Így Budának egyik leggyorsabban változó, fejlődő területévé vált. Az építkezésekkel kapcsolatosan számos talajmecha­nikai, építéshidrológiai, vízföldtani vizsgálat készült. Ezek feltárták e terület földtani felépítését és mind­azokat az adottságokat, amelyek hasznosítását meg­határozzák kedvező vagy kedvezőtlen irányba. A vizs­gálatok kimutatták, hogy építési szempontból egyik lényeges meghatározó tényezőként értékelhetők az épí­téshidrológiai viszonyok, mert jelentősen befolyásol­hatják a beruházási költségeket és kivitelezési mun­kálatokat. Ilyen példaként említhető a Békásmegyeri lakótelep területén mutatkozó magas talajvíz, amelyből adódóan számos építési probléma jelentkezett, növel­ve ezzel a költségeket és megnehezítve a mélyépítési feladatok végrehajtását. Ezért indokoltnak tartjuk, hogy ennek az önálló építéshidrológiai tájegységnek ismer­tessük azokat a hidrológiai vonatkozású adottságait, amelyek befolyásolják és meghatározzák a még nem hasznosított területrészek igénybevételét. 2. Földrajzi és földtani viszonyok A Budakalászi—Óbudai öblözet a Pilis—Budai-hegy­ségek keleti elvégződésénél helyezkedik el (1. ábra). északon a Doboshegy, Kőhegy, nyugaton az Ezüst­hegy, Rókahegy, Aranyhegy, és a Hármashatár-hegy, Kiscelli fennsík, Rózsadomb határolja, míg keleti olda­lát a Duna zárja le. Hosszúsága kb. 16 km, átlagos szé­lessége pedig 3 km. Magassága 100—110 mmf. között változik. Felszíne sík, csak egykori medermaradvá­nyok, kisebb mélyedései tagolják, amelyek részben a Duna lefűződött holtágaival, részben pedig a hegységi területekről érkező patakokkal állnak szoros kapcso­latban. A mélyfekvésű területeket nagyrészben feltöl­tötték, a Dunát és a tájegység patakjait szabályozták. Ennek megfelelően az emberi beavatkozás hatására az eredeti természetes hidrológiai állapot jelentősen megváltozott. A Budakalászi—Óbudai öblözet a morfológiai adott­ságok alapján két nagyobb egységre bontható. A kettő a Békásmegyer felett emelkedő Ezüsthegy kelet felé előrenyúló vonulatától keletre kialakult keskeny terü­lettel kapcsolódik egymáshoz. Az északi egység a tulajdonképpeni budakalászi öb­lözetszakasz, amely Szentendre—Pomáz—Budakalász és a Duna között terül el. A déli egység pedig az ún. Óbudai öblözetszakasz, amely az Aranyhegyi patak völgyénél éri el legnagyobb horizontális kiterjedését és magában foglalja Békás­megyert, Csillaghegyet, Rómaifürdőt és Óbudát. Foko­zatosan keskenyedve a József hegynél szűnik meg, mert itt a Dunát már csak keskeny parti sáv kíséri. A legújabb földtani vizsgálatok szerint az öblözet földtani felépítésében változatos kifejlődésű és korú képződmények vesznek részt (Kriván P., Szentirmai I., Végh S-né). Legfelül kb. 10—15 m-es vastagságban, nagyrészben folyóvízi eredetű a Duna és mellékpatak­jai által szállított üledékanyag települ. Ezeken túlme­nően ismeretesek még mocsári képződmények, vala­mint Csillaghegy környékén a folyóvízi anyagra tele­pülve szélfújta homok is. A folyóvízi üledékösszlet legjelentősebb rétege a kb. 4—8 m vastagságú dunai homokos kavics, amely min­denütt közvetlenül a harmadidőszaki fokű képződmé­nyekre települ, s a hegyek lábánál kiékelődik. A Dunán kívül a Dera- és az Aranyhegyi patak is jelentős meny­nyiségű üledékanyagot szállított a területre. A 2. ábrán közölt szelvényekből látható a Duna és mellékpatakjai által lerakódott üledékanyag kifejlődé­se, egymáshoz való kapcsolatuk, továbbá a fokát ké­pező harmadidőszaki képződmények mélységi elhelyez­kedése. Az öblözet folyóvízi üledékösszleténe­k fekürjét túl­nyomórészben vízzáró oligocén képződmények alkotják (tardi agyagmárga, kiscelli agyag, aleurit, homokkő). Az északi részén Pomáz és Szentendre környékén az oligo­cént pedig felváltják a miocén korú kőzetek, amelyek szintén vízzárók, illetve gyenge vízvezetők. Ennek alap­ján megállapíthatjuk, hogy a fekü kifejlődése kőzet­tani, kórtani és vízföldtani szempontból nagyon egy­veretű (1. táblázat). Ezt az egységes vízzáró fekükifej-- A Budakalászi—Óbudai-öblözet építéshidrológiai viszonyai DR. SCHEUER GYULA—TÓTHNÉ NÉMETH ILDIKÓ Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat 24

Next