Hidrológiai tájékoztató, 1982
1. szám, április - TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Scheuer Gyula-Tóthné Németh Ildikó: A Budakalászi-Óbudai-öblözet építéshidrológiai viszonyai
egy 10 000 m3-s medence és egy 25 000 m3/d kapacitású gépház. Az újpesti városközpontban épül egy 32 000 m3/d kapacitású gépház, a Káposztásmegyeri lakótelephez 100 000 m3/d többlet képházi kapacitás és a Gazdagréti lakótelephez egy 1500 m3-es medence. A Szentendrei-szigeten a meglevő víztermelő kapacitás jobb kihasználásához 93 millió Ft érétkben 5,2 km Roda vezetéket építünk. Elkészül az V. sz. főnyomóvezeték, mely a Szentendrei-szigeten termelt vizet juttatja a rendkívül fejlődő Kelet-pesti kerületekbe. Erre az V. ötéves tervben 126 milliót, a VI. ötéves tervben 343 milliót költünk. Bevételeinket az V. ötéves tervi 6,050 millió Ft-ról a VI. ötéves tervben 61%-kal nagyobbra, 9,770 millió Ft-ra tervezzük emelni. Ennek 1,4%-át kívánjuk nyereségképpen elérni. Dolgozóink bérszínvonala 1980-ban havi 4400,— Ft volt. 1985-re 5756,5 Ft-ra kívánjuk emelni, ami 31% növekedést jelent. A vízellátásba bekapcsolt lakások száma a jelenlegi 671 ezerről 746 ezerre, tehát 15%-kal növekedik. A víztermelő kapacitásunk 1 364 000 m3-ről 1 473 000 m 1-re, azaz 8%-kal emelkedik. A csőhálózat hossza 2,7%-kal növekedik és megközelíti a 4200 km-t. Víztározó kapacitásunk 24 300 m3-rel gyarapodik és eléri a 337 000 m3-t, ami a termelőkapacitásunk 21%-a, az 1985. évi átlagos napi ivóvíztermelésnek 31,5%-a lesz. IRODALOM 1. Pusztai Cs.: Vas-mangán okozta kútöregedés problémái és kiküszöbölésének lehetőségei. Víz- és csatornaművek üzemeltetése szeminárium kiadánya. Szombathely, 1978. május 23—25. 2. A Nemzetközi Vízellátási Szövetség XIII. Kongresszusa (Párizs, 1980. IX. 1—4.) rövidített anyaga. A Fővárosi Vízművek kiadása, Bp. 1981. 3. Máttyus S.: Einsparmöglichkeit an Energiekosten zur Wasserfölderung durch Einzatz eines Vorbehalters. GWF— WasserlAbwasser, 5/1981. 201—206. 4. Batta O.—Galántay Gy.: A Fővárosi Vízművek távlati terve 2000-ig. A FŐMTERV kiadvány, Bp. 1980. 1. Bevezetés A főváros északi részén a Duna és a hegyvidék között olyan sík területrész található, amely fekvése és morfológiai adottságai miatt városfejlesztés és építési szempontból kedvezőnek értékelhető. E terület előnyeit már a rómaiak is felismerték és kihasználták, mert itt építették fel hazai vonatkozásban egyik legjelentősebb városukat, Aquincumot. A felszabadulás utáni dinamikus városfejlesztés is felismerte és kihasználta e területrész nyújtotta előnyöket, mert ennek keretében nagyarányú lakótelepek, új városrészek építését kezdték, illetve valósították meg (Óbudai, Békásmegyeri lakótelepek). Így Budának egyik leggyorsabban változó, fejlődő területévé vált. Az építkezésekkel kapcsolatosan számos talajmechanikai, építéshidrológiai, vízföldtani vizsgálat készült. Ezek feltárták e terület földtani felépítését és mindazokat az adottságokat, amelyek hasznosítását meghatározzák kedvező vagy kedvezőtlen irányba. A vizsgálatok kimutatták, hogy építési szempontból egyik lényeges meghatározó tényezőként értékelhetők az építéshidrológiai viszonyok, mert jelentősen befolyásolhatják a beruházási költségeket és kivitelezési munkálatokat. Ilyen példaként említhető a Békásmegyeri lakótelep területén mutatkozó magas talajvíz, amelyből adódóan számos építési probléma jelentkezett, növelve ezzel a költségeket és megnehezítve a mélyépítési feladatok végrehajtását. Ezért indokoltnak tartjuk, hogy ennek az önálló építéshidrológiai tájegységnek ismertessük azokat a hidrológiai vonatkozású adottságait, amelyek befolyásolják és meghatározzák a még nem hasznosított területrészek igénybevételét. 2. Földrajzi és földtani viszonyok A Budakalászi—Óbudai öblözet a Pilis—Budai-hegységek keleti elvégződésénél helyezkedik el (1. ábra). északon a Doboshegy, Kőhegy, nyugaton az Ezüsthegy, Rókahegy, Aranyhegy, és a Hármashatár-hegy, Kiscelli fennsík, Rózsadomb határolja, míg keleti oldalát a Duna zárja le. Hosszúsága kb. 16 km, átlagos szélessége pedig 3 km. Magassága 100—110 mmf. között változik. Felszíne sík, csak egykori medermaradványok, kisebb mélyedései tagolják, amelyek részben a Duna lefűződött holtágaival, részben pedig a hegységi területekről érkező patakokkal állnak szoros kapcsolatban. A mélyfekvésű területeket nagyrészben feltöltötték, a Dunát és a tájegység patakjait szabályozták. Ennek megfelelően az emberi beavatkozás hatására az eredeti természetes hidrológiai állapot jelentősen megváltozott. A Budakalászi—Óbudai öblözet a morfológiai adottságok alapján két nagyobb egységre bontható. A kettő a Békásmegyer felett emelkedő Ezüsthegy kelet felé előrenyúló vonulatától keletre kialakult keskeny területtel kapcsolódik egymáshoz. Az északi egység a tulajdonképpeni budakalászi öblözetszakasz, amely Szentendre—Pomáz—Budakalász és a Duna között terül el. A déli egység pedig az ún. Óbudai öblözetszakasz, amely az Aranyhegyi patak völgyénél éri el legnagyobb horizontális kiterjedését és magában foglalja Békásmegyert, Csillaghegyet, Rómaifürdőt és Óbudát. Fokozatosan keskenyedve a József hegynél szűnik meg, mert itt a Dunát már csak keskeny parti sáv kíséri. A legújabb földtani vizsgálatok szerint az öblözet földtani felépítésében változatos kifejlődésű és korú képződmények vesznek részt (Kriván P., Szentirmai I., Végh S-né). Legfelül kb. 10—15 m-es vastagságban, nagyrészben folyóvízi eredetű a Duna és mellékpatakjai által szállított üledékanyag települ. Ezeken túlmenően ismeretesek még mocsári képződmények, valamint Csillaghegy környékén a folyóvízi anyagra települve szélfújta homok is. A folyóvízi üledékösszlet legjelentősebb rétege a kb. 4—8 m vastagságú dunai homokos kavics, amely mindenütt közvetlenül a harmadidőszaki fokű képződményekre települ, s a hegyek lábánál kiékelődik. A Dunán kívül a Dera- és az Aranyhegyi patak is jelentős menynyiségű üledékanyagot szállított a területre. A 2. ábrán közölt szelvényekből látható a Duna és mellékpatakjai által lerakódott üledékanyag kifejlődése, egymáshoz való kapcsolatuk, továbbá a fokát képező harmadidőszaki képződmények mélységi elhelyezkedése. Az öblözet folyóvízi üledékösszletének fekürjét túlnyomórészben vízzáró oligocén képződmények alkotják (tardi agyagmárga, kiscelli agyag, aleurit, homokkő). Az északi részén Pomáz és Szentendre környékén az oligocént pedig felváltják a miocén korú kőzetek, amelyek szintén vízzárók, illetve gyenge vízvezetők. Ennek alapján megállapíthatjuk, hogy a fekü kifejlődése kőzettani, kórtani és vízföldtani szempontból nagyon egyveretű (1. táblázat). Ezt az egységes vízzáró fekükifej-- A Budakalászi—Óbudai-öblözet építéshidrológiai viszonyai DR. SCHEUER GYULA—TÓTHNÉ NÉMETH ILDIKÓ Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat 24