Hidrológiai tájékoztató, 1984

2. szám, október - MEGEMLÉKEZÉS - Dr. Lászlóffy Woldemár: A Tisza-hidrológia múltja és soronkövetkező feladatai

ságát és megbecsülését fejezte ki az arcképpel ellátott 100 koronás pénzérme, bélyeg és jó néhány emlék­érem. A megemlékezések sora Bél Mátyás rendkívüli nagy­ságát mutatta be, akitől a hazaszereteten kívül számos tudományág műveléséhez szerezhettünk alapvető isme­reteket, amelyek a jövőben még újabbakkal egészül­hetnek ki. Munkásságának teljessé tételét — ahogyan az az MTA emlékülésén megfogalmazódott — ma már kizárólag magyar és szlovák közös összefogás útján lehet csak megvalósítani. Dr. Dobos Irma A Tisza-hidrológia múltja és soron következő feladatai* DR. LÁSZLÓFFY WOLDEMÁR** A Tisza hidrográfiájának múltja kezdetben ugyan­csak viharos volt. Nyomai a középső miocénig, mintegy 20 millió évre nyúlnak vissza, amikor az eurázsiai hegy­ségképződés során felgyűrődött a Kárpátok lánca, és megszabta azt a keretet, amelyben később a Tisza tör­ténete lejátszódott. 10 millió éven át „vajúdtak a hegyek" míg a pliocén kor kezdetére megszületett a Kárpát-medencét borító Pannoniai-deltó. Medencéje lassan szárazulattá töltő­­­dött fel, a tó fokozatosan zsugorodott, míg végül a kö­zépső-pleisztocénben kialakult a Tisza vízrendszere. A Tisza 200 000 évre visszavezethető történetéről so­káig csak „a kövek beszélnek", írásos nyomaink — tu­domásom szerint — ennek az időszaknak csak az utolsó századrészéről vannak. A koraiak egyikét Strabon ma­gyar fordításban is megjelent Geographiá­jának köszön­szönhetjük. A kereken 2000 éves mű szerint a géták és dákok földjén­­keresztül folyik a Marisos a Danuvius­ba. Ezen szállították a rómaiak a hadi készleteket." A Dunába ömlő Marisos­on, Maroson, nyilván az Alsó-­ Tiszát kell értetni, Strabon a Tisza, Szeged feletti szakaszát, amelyről nem volt közelebbi értesülése, a Maros mellékfolyójának gondolta. Adatával egyébként Augustus császárnak időszámításunk kezdeti éveiben az Alföldön folytatott hadműveletére utal, és arról tanús­kodik, hogy Marosújvár sóbányája már Dácia meghó­dítását száz évvel megelőzően szállított sót a rómaiak­nak. A Tiszára vonatkozó ismereteinket továbbra is sokáig a földrajznak köszönhetjük, amely a földtudományok különböző ágainak kialakulása előtt az embert körül­vevő világ valamennyi jelenségének leírására kiterjedt. Szorosan vett vízrajzi adatokat mindazonáltal hiába keresnénk, még a XVIII. század földrajzi irodalmában is, pl. Bél Mátyás 1735 és 1742 között Bécsben kiadott, ötödik kötetének felénél megszakadt nevezetes mun­kájában, a „Notitia Hungariae Novae historico-geogra­phicá"-ban. A XIX. század első felének földrajzkönyvei jobbára politikai-statisztikai természetűek. Jellegzetes hazai képviselőjük Fényes Elek „Magyarország mostani álla­pota statisztikai és geográfiai tekintetben" című, 1836— 1840-ben megjelent munkája. Vízrajzi viszonyaink első tudományos összefoglalása Hunfalvy János nevéhez fűződik. „Magyarország termé­szeti viszonyainak leírása" című háromkötetes kézi­könyve azonban, mint a címe is mutatja, leíró természe­tű. Az adatanyag szegénysége miatt nem is lehetetett más. A Tisza közelebbről is érdekelte Hunfalvyt, mert 1867-ben külön tanulmányt írt róla az österreichische Rundschauban. A térképek a II. századi Ptolemaiosz­tól kezdve fo­kozatosan vezettek el a jobbára elbeszélések alapján rajzolt kezdetleges és torz ábrázolásoktól a XVII— XVIII. századnak legalább a vízhálózatot helyesen fel­tüntető térképéig. Ennél többet nem nyújtott a hidroló­gus számára. Hiszen Mikoviny Sámuel kimagasló ér­tékű megyei térképei, úgy mint a szabályozási célból nagy számban készült korabeli térképlapok csupán mozaikkockák. Igaz, hogy a Tisza vízgyűjtő területének első elfo­gadható áttekintő térképe, a monarchia első katonai fel­mérésének eredményei alapján szerkesztett 1:192 000 méretarányú Neu-féle munka kereken 200 éves, azon­ban hadititokként őrizték, és csak a Helytartótanács kapott a magyarországi lapokból egyetlen másolatot. A Tisza hidrológiai múltjának első szakaszát — mond­hatjuk őskorát — mégis alapkőletételnek minősíthet­jük. * * * A Tiszára vonatkozó első műszaki-hidrológiai meg­figyeléseknek csak az emléke maradt fenn. Tudjuk, hogy Huszár Mátyás 1822-ben Szegednél végezte nemcsak a Tiszán, hanem országos viszonylatban is a legelső sike­­­res vízhozammérést. Kereken 10 évvel az első állandó tiszai vízmérce felállítása előtt! A nagy szabályozási munkákat előkészítő vízrajzi fel­vételeket, mint tudjuk, a Körös vízrendszerében kezd­ték. Huszár a befogadó Tisza Abádszalók és Szeged kö­zötti szakaszára is kiterjesztette a munkát. Tervében összesen 39 szelvényben irányzott elő vízhozammérést. Közülük 8 esett a Tiszára. Egy 1823-ban kelt latin nyelvű jelentéséből kiderül, hogy a mérések 28 szel­vényben meg is történtek — többek között a Tiszán a Maros torkolata fölött és alatt, valamint a Maroson is. Az eredményeket összefoglaló iratok valahol az Or­szágos Levéltárban lappanganak — ha 1945-ben el nem pusztultak — a mérésnél követett eljárás leírása azon­ban magában véve is érdekes. „A Tisza szélességében mintegy 20 lábnyi (6,7 m!) távolságban mértük a se­bességet — írja Huszár — az egyes függélyekben lában­kénti (32 cm) mélységben 100 másodpercig." (Hadd emlékeztessek rá, hogy az egyes pontokban elvégzett mérés után a műszert ki kellett emelni a vízből a fordulatszámok leolvasása végett.) A Körös-vidéken végzett első vízhozam mérések ered-­­ményeihez­ hasonlóan ,nem maradtak fenn az első víz­állás-feljegyzések sem. A vízmércék felállítása előtt csak a nagyobb árvizek magasságát rögzítették egy-egy maradandóbb jellegű épületen. Így ismerjük az 1772. évi szegedi maximumot, amely a mai mércén 630 cm­nek felel meg. Ez az egyetlen XVIII. századi adatunk a Tisza vízjárásáról. Az 1816. évi árvíznek is csupán a 623 cm-res szegedi tetőzéséről van feljegyzés. Az 1830. évi árvíz magasságát Tokaj és Szeged közt 6 szelvény­ben jelölték meg. A vízállás naponkénti feljegyzését Szegeden kezdték el, ahol bizonyosan hajózási célból létesült 1831-ben a Tisza első állandó jellegű vízmércéje. A szabályozási munkákkal kapcsolatosan az ötvenes években felállított további mércéket az 1855. évi árvíz után a vízjelzés megszervezése során követte a többi. Ennek köszönhető, hogy Hunfalvy megőrizte számunkra az 1858. évi tiszai kisvíz néhány adatát. A mellékfolyókon jóval később, jobbára a 70-es években került sor a vízállás-észlelés megszervezésére. Rendszeres vízállás-feljegyzések azon­ban az 1876 előtti időkből nem maradtak fenn. 5 * Elhangzott a Magyar Hidrológiai Társaság Hidraulikai és Műszaki Hidrológiai Szakosztályának 1983. április 25-én tartott „A Tisza hidrológiájának múltja és jövője" c. ankétjának be­vezető előadásaként.­­• Hidrológiai Tájékoztató Szerkesztő Bizottsága e tanul­mány közlésével kegyelettel adózik dr. Lászlóffy Woldemár — nyolc évtizedet meghaladó, eredményekben gazdag életút után — 1984. január 16-án elhunyt tiszteleti tagunk, mindnyájunk által nagyrabecsült Weldi bácsi emlékének. (Szerk.)

Next