Hidrológiai tájékoztató, 1992

2. szám, október - BESZÁMOLÓK, EGYESÜLETI ESEMÉNYEK - Dr. Szolnoky Csaba-Juhász József: Beszámoló a Paksi Atomerőműben, és a kapcsolódó Duna-szakaszon rendezett tanulmányútról

1991. december:­­ megjelent a Múzeum forráskiadványainak 8. kötete: „ Gróf Széchenyi István al-dunai diplomáciai kapcsolatai" címmel. A Széchenyi Emlékév során végzett tudományos és szervező munkájáért munkatársaink magas elismerésben részesültek. Dr. Dunka Sándor a Magyar Köztársaság érdemkereszt ezüst fokozatát. Dr. Deák A. András és Kaján Imre Széchenyi Emlékérmet kapott. Amint látható, a rengeteg évfordulós feladat a Múzeum erejének nagy részét igénybe vette, érthető és méltányos hát, hogy az új fenntartó nem erőltette egyelőre a változtatásokat, sem a kutatásokban, sem már meglevő kiállításainkban. Ezt persze már csak azért sem tehette meg, mert az 1991. évre a korábbinál lényegesen kevesebb, 11,59 millió Ft-ot szánt a hozzá­jutott közgyűjtemények (korábban Országos Vízügyi Szaklevéltár és Magyar Vízügyi Múzeum) működtetésére, a reálisan szükséges kb. 18,5 millió Ft helyett. A komoly nehézségeket - időszerű feladataink teljes ellátása mellett - mégis sikerült átvészelni. A következőkben ismertetjük a Múzeum azon kezdeményezé­seit, melyek 1992-re és a továbbiakban is kihatnak majd:­­ „véghajrájához" érkezett a Magyar Hidrológiai Társaság kitüntetettjei életrajzainak begyűjtése. E munkát a múzeum néhány év előtt azzal a céllal kezdte meg, hogy átfogó képet hagyhasson a XX. századvég legjelentősebb vízügyi szakem­bereiről az utókorra. Megbízva tehát az MHT bölcsességében, kitüntetettjeit kérte fel szakmai életútjuk ismertetésére. (Csak zárójelben, s így is kissé bátortalanul jegyzem meg: manapság - elhagyva már azt a sok anomáliát magában hordozó rendszert - már sokkal bátrabban megírhatják munkásságuk A Magyar Hidrológiai Társaság Bács-Kiskun megyei területi szervezete, Környezetvédelmi Bizottsága és a Vízkémiai és Víztechnológiai Szakosztálya tanulmányutat szervezett a Paksi Atomerőmű megtekintésére és a Dunára, mint élővízre gyakorolt hatásainak bemutatására. 1991. június 11-én. A program szerint az Atomerőműről és az Atomerőmű dunai hőtermelésének szabályozásáról szóló előadások után, lehetőség kínálkozott az erőmű megtekintésére is. A szervezők óvatosságát mutatja, hogy a tanulmányutat legalább 10 fő jelentkezése esetén rendezik meg. Nos, a csábító program megtette hatását, közel 80 fő jelentkezett, ritkán látott érdeklődést mutatva. Sajnos az Atomerőmű megtekintésére, csak 40 főnek volt lehetősége, mivel az erőmű csak ennyi embert tudott egyidejűleg fogadni. A kellemes napsütéses, enyhén szellős, nyáreleji napon, tehát 40 szakmabeli érdeklődő foglalt helyet az Atomerőmű Vállalat előadótermében. A vállalat részéről Rósa Géza - tájékoztatási irodavezető - üdvözölte a vendégeket és mintegy félórás előadásban tömören ismertette az atomerőmű történetét, energia­termelő rendszerét, és kapacitását, valamint biztonságosságát, számos egyéb atomenergetikai és gazdaságossági mutató mellett. Előadását film- és diavetítéssel tette szemléletesebbé, színesebbé. Előadásából megtudtuk, hogy a 4 db WER-440 típusú reaktor blokk 1760 MWatt teljesítményre képes. A reaktorok elméleti kihasználása 84-87%-os, míg a világátlag 70% körül mozog. E kihasználás mellett 1990-ben 13,7 TWh villamos energiát állított elő, azaz a hazai energiaigény 48,9%-át biztosí­­tják többnyire idős kollégáink. Kérjük is erre őket, Önöket! Azokat, akik valamilyen okból nem kapták meg felkérésünket, vagy korábbi invitációnkra nem reagáltak ... mindannyiunk, a vízügyi szakma nemes története javára! - megkezdtük a szervezőmunkát a Széchenyi István kezdemé­nyezésére 1846-ban megkezdett Tisza-szabályozás körül az utóbbi években kirobbant vita (inkább „süketek párbeszédét" mondanék) mederbe terelésére. A tényleges, tudományos érvekkel folytatandó vitára hívunk fel környezetvédő és vízügyi szakembereket egyaránt, mert hisszük, hogy komp­romisszumkészség esetén nemcsak a történeti kutatás, de mindkét ágazat csak nyerhet! - 1995-ben ünnepeljük Vásárhelyi Pál születése 200. évfordu­lóját. A Múzeum - más közgyűjtemények széles körű bevoná­sával - a bicentenáriumra nagyszabású kiállítást tervez „ Vásárhelyi Pál és a reformkori mérnökgeneráció " előzetes címmel, melyen átfogó képet szándékszunk nyújtani a XIX. század első felének műszaki haladásáról és az elért gazdasági fejlődésről. Úgy gondoljuk, a század második felének fellen­dülését, nagy ugrását megalapozó műszaki alkotók munkássá­ga nem nyerte még el méltó helyét a mai közgondolkodásban. Ahhoz, hogy ezeket a célokat elérjük, komoly alapkutatások várnak ránk a történeti források feldolgozásában és az emlék­anyag feltárásában-összegyűjtésében is. Kérjük hát ezúton is kollégáinkat, minden olvasót, legyenek e nagyszabású munkában segítségünkre. Tisztelt Olvasó! Mikor e sorokat írom, nem tudom még, milyen lesz a Magyar Vízügyi Múzeum jogi helyzete akkor, amikor Ön e sorokat kezébe veszi. Mint beszámolóm elején leírtam, a de jure és de facto között szakadék tátong, s úgy látjuk, a megoldás - hiába kézenfekvő, egyértelmű - sajnos, még messze van. A huzavonának pedig csak egyetlen vesztese lehet... totta. Az erőmű 12,6 év felezési idejű trícium kibocsátása a világátlagon mozog. Rósa Géza elmondta, hogy az erőmű biztonsági rendszerét a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség és más szervezetek szakemberei rendszeresen ellenőrzik. A rendkívüli biztonsági intézkedéseknek köszönhetően az erőmű környezetében élők többlet sugárterhelése 0,2 nSv évente. Összehasonlításul közölte, hogy természetes és kozmikus eredetű sugárforrásból 2,4 mSv sugárterhelés ér minden egyes embert a Földön. Még az orvosi célú - röntgen és különböző izotópdiagnosztikai vizsgálatokból származó - sugárterhelés is 0,4 mSv évente, lakosonként. Ezt követően dr. Szolnoky Csaba, a Budapesti Műszaki Egyetem Vízellátás- és Csatornázás tanszékének munkatársa tartott előadást az Atomerőmű hőkibocsátásának Dunára gyako­rolt hatásáról, illetve ezzel kapcsolatos vizsgálataikról. A frissvíz­hűtésű Paksi Atomerőmű Magyarország kiemelke­dően legnagyobb ipari vízfelhasználója. Vízhasználatában uralkodó a hűtővízellátás. A jelenlegi 4x440 MW-os kiépítettségi szintjén 80-100 m3/s vízhozamot, a 4000 MW-ot megközelítő teljes kiépítéskor pedig, maximálisan 210 m3/s vízhozamot használ fel kondenzátorainak frissvíz hűtésére. A kondenzátor hűtővíz rendszerek a Dunához, nyílt felszínű csatornákkal csatlakoznak. A Duna 1527 fkm szelvényében levő mélyvezetésű hajózható hidegvíz-csatornából a gerebeket követően, szivattyúk emelik a hűtővizet a dobszűrőkre, vagy szalagszűrőkre, ahonnan a víz a kondenzátorokba jut, ahol 7-9 °C többlethőmérsékletre melegszik fel. A felmelegített víz a Beszámoló a paksi atomerőműben és a kapcsolódó Duna-szakaszon rendezett tanulmányútról

Next