Hidrológiai tájékoztató, 1996
1. szám, április - MEGEMLÉKEZÉSEK - Dr. Juhász József: A 150 éves Alsó-szabolcsi Tiszai Ármentesítő Társulat
volt ez, és annyira fokozta a vállalkozó kedvet, hogy a vonalak folytatására, és további újak kiépítésére törekedtek. (1897-re a hálózat hossza 391,3 km lett.) Amikor ez a vasút egyesült az arad-csanádi egyesült vasutakkal, az új vasútnak is Boros Béni lett az igazgató-főmérnöke. Tervei szerint és irányításával épültek tovább a társaság vasútvonalai. Boros Béni céltudatos munkával a mezőgazdasági vízgazdálkodást is elősegítette. Az 1885: XXIII. t. c. vízjogi törvény létrehozása után, a hazai öntözéses gazdálkodás terjedése kapcsán 1891-1894. évek között a Fehér-Körös Arad megyei szakaszán, Honcő községbeli birtokából 120 kat. hold területet rendezett be öntözésre. Vasúti munkái mellett Boros Béni sikeres tevékenységet végzett Arad város és a megye közügyeinek fejlesztése terén. Soha el nem évülő érdemeket szerzett, hasznos munkálkodásával. Komoly, megfontolt véleményére mindig odafigyeltek 1887. szeptember 26-tól (az első ötéves országgyűlés) a borosjenői járásból vett részt az országgyűlés munkájában és haláláig ellátta ezen feladatát. A törvényhozásban a legtekintélyesebb tagja volt Arad megyének. Működése főleg a gyakorlati munkában mutatkozott meg. Az ország közgazdasági viszonyainak fejlesztése terén maradandó emléket biztosított nevének. Boros Béni Aradon halt meg 1896. április 15-én. Góg Imre IRODALOM [1] Frisnyák S.: Magyarország történeti földrajza. Bp. 1990. [2] Gazdasági Mérnök. Bp. 1896. [3] Kolossváry Ö.: Alföldünk öntözése. Bp. 1899. [4] Magyar Életrajzi Lexikon. Bp. 1970. [5] Márki S.: Aradvármegye és Arad szabad királyi város története. Arad, 1895. [6] Vízgazdálkodási Lexikon. Bp. 1970. A 150 éves Alsó-szabolcsi Tiszai Ármentesítő Társulat* Szatmár megye kezdeményezésére született az 1751. évi XIV. törvénycikk az árvízkárok megszüntetése és a hajózás megjavítása érdekében. Először a Tiszavölgy felmérése történt meg 1767-84 között, majd amikor 1802-ben báró Vay Miklós hadmérnököt nevezték ki a tiszavölgyi vízszabályozás biztosává, elkészült az első szabályozási terv, 1823-ra Huszár Mátyás árvízmentesítési terve a Körös-Hortobágy-Berettyó vízrendszerre, majd Lányi Sámuel vezetésével elkészült a Tiszavölgy általános felvétele. Közben az aszály és az árvizek felváltva sújtották a nagyon gyér és nagyon szegény lakosságot. 1801 és 1846 között 11 alkalommal pusztított aszály és súlyos éhínség, 6-szor pedig pusztító árvíz volt. Kiemelkedik közülük az 1816-i, de főleg az 1844—45-i, amikor a mindent elborító áradat tengerré változtatta az Alföld kétharmadát, elpusztította a terményt, körülzárta a lakott területeket, az utakon csónakkal lehetett csak közlekedni. Mária Terézia óta az állam is foglalkozott a Tiszavölgy vízügyi rendezésével, de a megbízottak: dr. Weimkheim József, br. Vécsey Miklós, gr. Vay Miklós és gr. Zichy Ferenc tevékenysége a térségben nem hozott kézzelfogható eredményt. 1845. augusztus 16-án gr. Széchenyi István lett a Helytartó Tanács mellett felállított Közlekedési Bizottmány elnöke, s akkor elmozdult a holtpontról a tiszavölgyi vízrendezés ügye. Híres tiszai felmérő útja közben október 9-én Tiszadobon gr. Andrássy Károly házánál - aki a tiszadobi szakaszon már gondolkodott egy gát építésén - tartott nyílt gyűlést, amelyen beszéde hatására még ugyanezen a napon 33 küldött és birtokos egy szerződvényben vállalt kötelezettséget, hogy területén az országos tervbe illeszkedő módon a Tiszát szabályozza. A megalakult Tiszadobi Társulat alapító okmányában leírták, hogy a Társulat célja a Tisza folyamát és annak mind a két partját szabályozni Tiszafüredtől felfelé Tokajig - ideértve a Taktaközt is, valamint szintén a Hortobágyon lefolyó Tisza vizét Békés vármegye széléig - azon országos terv szerint, mely az általános Tisza szabályozására elkészült, és Széchenyi István királyi biztos vezetésével megindul. A Tiszadobi Társulat elnökévé a fiatal gr. Andrássy Gyulát választották - elsősorban meghalt édesatyja érdemei alapján -1845. október 9-én. A Társulat hivatalosan 1845. december 1-jén alakult meg. A tiszai út hatására több társulat is alakult, közölük 1845. december 7-én a „Közös Szabályozási Társulat", melyeket 1846. január 20-án Pestre összehívott Széchenyi és január 31-én megalakította az egyetemes Tiszavölgyi Társulatot. A Dobi Társulat nevét 1847-ben Alsó-Szabolcsi Tiszaszabályozó Társulatra változtatták. A Társulat 1846-ban megkezdte működését részben a só felemelt árából utalványozott állami segélyből, részben állami kölcsönből és végül az érdekeltség némi hozzájárulásából. Első munkája a tiszadob-szederkényi átvágás volt. Az átmetszés mellett a bal parton igen fontos árvízvédelmi töltés épült, mert itt szokott a magaspart végénél az árvíz kitörni medréből, és az egész Hortobágy medencét elönteni. A munka első kapavágását Széchenyi István végezte. Emlékére a dob-urkomi magaslaton 1865-ben egy emlékoszlopot emeltek. A munka lassan haladt. Az állami segélyek és előlegek csak csekély fedezetet nyújtottak és az érdekeltség a megajánlott járulékokat alig-alig fizette. A Társulatokat összefogó Tiszavölgyi Társulat a terveket és költségvetéseket elkészítette és az érdekeltségre ez alapján kötelező hozzájárulást írt elő. Ez némileg javította az anyagi viszonyokat. Minden nehézség ellenére 1847-től folyamatosan ment a munka Tiszadobnál és Tokajnál. A szabadságharc éveiben a munka megállt. Az önkényuralom a társulatokat feloszlatta. A munkákat egy Központi Bizottmány vezetésére bízta 1850. július 17-én. A rossz tapasztalatok alapján 1851-ben mégis újra engedélyezte a társulatok működését, és ekkor az Alsó-szabolcsi Tiszaszabályozó Társulatot is újjászervezték. 1852-ben nagy intenzitással megkezdődtek a töltésépítési munkák.1854-re elkészült a bal parton a 10 km-es töltés Tiszadob és Polgár között - ezt nevezték el később Széchenyiről -, 1856-ban Polgár és Tarján közötti 10 km-es, 1857-ben a Tarján és Tiszacsege közötti 26 km-es és a Tiszadob-Urkom közötti 4 km-es töltésszakasz. 1847 és 1858 között a Tisza bal partján Tiszadob és Tiszafüred között 76,7 km hosszú töltéssel a Hortobágy medence több mint 300 ezer holdas területét ármentesítették. A Tisza jobb partján ez idő alatt Tokajból kiindulva 27,3 km töltés, a Taktaközben pedig 29,4 km töltés épült. Az építési munkát megzavarta az 1855-ös árvíz. Ekkor a borsodiak hatóságilag átvágatták a Széchenyi gátat Sulymoshátnál saját védelmük érdekében. Ezzel az egész Hortobágy medencét le a Körösökig elöntötték. Ez a katasztrófa a Társulat szakítópróbája lett, de túlélte, és újra folytatta a munkát. A bal parton 1858-ban a jobb parton 1859-ben befejeződött az árvízvédelmi töltések építése. 1860-ban egy nagy és hosszantartó , 1995. október 3-án Debrecenben elhangzott emléktábla avató beszéd. 11