A Magyar Hidrológiai Társaság X. Országos Vándorgyűlése I. kötet, Folyóink szabályozása (Szeged, 1992. szeptember 7-8.)
DR. SZLÁVIK LAJOS: A Tisza szabályozása és árvizeinek természete
II. Mátyás 1613-ból származó harmadik dekrétuma az érdekeltek kötelességévé teszi az ármentesítést: "A Tisza kiöntéseivel szemben a töltések emelésére azok a vármegyék, amelyekben ez a folyó kiáradni szokott, a saját javaik megmaradása érdekében egymás között határozzanak." - Bereg megye 1736. és 1735. évi jelentéseiben szó esik gátépítési és helyreállítási munkákról. - a XVIII. sz. közepén a Felső-Tisza több szakszán épültek védtöltések közerővel (pl. a balparton Tiszabecs-Szatmárcseke között, vagy a Szamoson Szamossályinál). - Szatmár megye 1756-ben az országgyűlés elé vitte a vízszabályozás ügyét. A panaszosok mellé állt Bereg, Ung, Szabolcs, Zemplén és Ugocsa vármegye is. A malmok megrendszabályozását és a vízszabályozási munkálatok összhangjának biztosítását sürgették, királyi biztos kiküldetését kérték. Közismert, hogy 1756. körül kezdődött az Ecsedi láp szabályozása. A Tisza 1772. évi árvize az érdekelteket árvízvédelmi művek építésére késztette. - 1774-55. között gróf Károlyi Antal (az Ecsedi láp szabályozását megkezdő Károly fia) a Szamos szabályozás királyi biztosa volt 11 éven keresztül stb. ,/S/ Ilyen előzmények után hívták életre 1765-ban a budai Vízügyi és Építészeti Igazgatóságot tíz országos kerülettel. 1616-ban rendkívüli árvíz volt a Tisza-vidéken, pusztítása országos elkeseredést váltott ki. Ez az esemény már jelentős szerepet játszhatott Széchenyi gondolkodásában, abban, hogy a további évtizedekben - dokumentálhatóan 1527-től - többek között a vízszabályozással is foglalkozott. 1536-ban újabb rendkívüli árvíz pusztított és nyilvánvalóvá lett, hogy az ármentesítés ügye országos jelentőségű és záloga a nemzet gazdasági és kulturális felemelkedésének.